Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-13
Az országgyűlés felsőházának 13. ülése a helyzet az 1920-as évtől egészen az 1932. évig a közzel szemben való kötelezettség terén, amikor az adómorál a feje tetejére állott. (Ügy ran! Ügy van! jobb felölj Teljesen tisztában vágyok azzal, hogy az országnak a mai pénzügyi megterhelése mellett ennek az évi 15 milliónak előteremtését nem egykönnyen tudja az állam biztosítani, azonban mégis vallom, hogy ha címek a kér désnek megoldása nemzeti szempontból any nyira fontos, — én részemről fontosnak tartom — akkor igenis előteremthető ez az összeg. 1933/34-ben ennek az országnak pénzügyi helyzete semmivel sem volt jobb, hiszen ez még a gazdasági válság ideje volt, s ha akkor volt pénz az úgynevezett gazdavédelmi rendelet megvalósítására, — én pedig ezt ;i kérdést annál sokkal fontosabbnak tartom — kell lenni pénznek erre is és ennek évi részlete nem jelent semmivel sem többet, mint amennyi a védettségnél kellett. De részemről még talán pénzforrást is jelölhetnék meg! (Halljuk! Halljuk!) vallom azt, hogy ez a kérdés csak termelési rendszerünk párhuzamos átállításával oldható meg, máskép ezt a kérdést egészségesen megoldani nem lehet. Arra már rámutattam az előbb, hogy ha termelési rendszerünket átépítjük, ebben az esetben az a bizonyos 30—40 millió, amit a búzakivitelre ráfizettünk, amelyért a magyar középbirtokos és nagybirtokos oly sok igazságtalan és méltánytalan támadásnak volt kitéve, felszabadul. Ha pedig felszabadul, ennek ez a legmegfelelőbb helye és én hiszem, hogy ez az összeg fedezi is a szükségletet. T. Felsőház! Az, hogy a törvényjavaslat majd az életben megállja-e a helyét, s az abban kitűzött célok valóra válthatók lesznek-e, és hogy ezeknek megvalósítása többet, hasznosabbat épít-e majd, mint amennyit lebont — mert hiszen ennek a > törvényjavaslatnak itt, van a kényes pontja, hogy lebontást tesz szükségessé — és hogy ez az építeni akarás nem marad-e abban, nem áll-e meg a lebontásnál, ami szerintem katasztrófát jelentene. az a végrehajtáson múlik. Az egszséges és helyes végrehajtás alapjai a törvényjavaslat 30. §-ában vannak lefektetve, ez az úgynevezett adatgyűjtési szakasz, vagy amint a miniszterelnök ÚT az egyesületi bizottságban mondotta volt, inkább helyzettannlmányozási vagy tájtanulmányozási szakasz. Vallom, hogy ezt a törvényt ;i zöldasztal mellől sematikusan sem megoldani, sem végrehajtani nem lehet. Tgcnis minden egyebirtokot és minden egyes községet külön tanulmány tárgyává kell tenni. Kétségtelen, hogy ez nagyon nagy feladat, hiszen kétezernél több birtok van érdekelve, kétezernél több községben. Ámde nem hanyagolható el többi községünk sem. Hogy ezt a telepítési osztály tisztviselői kara mai berendezettségével el nem bíria, az kétségtelen, de ezen változtatni lehet és kell is. Hiszen, ha ez a helyzettanulmányozás elvégeztetik és pedig komolvan és lelkiismeretesen végeztetik el. a kérdés legalább IS nagy általánosságban megoldható, a nélkül, hogv úgy adjnnk földet, nagyobb darab kenyeret annak, aki rászórni, hogy azt ne egy másiknak a szájából, másiknak a kezéből vegyük ki. Hogv a földmívelésügyi miniszter úr ezt nem akarhatja, azzal téliesen tisztában vagvok, de vallom, hogy a legradikálisabb földosztó sem akarhatja ezt. ha csak nem kizárólagosan a nagybirtok elleni ellenszenv vezeti, hanem a nincstelen népünk, legszegeFELSÖHÁZI NAPLÓ I. 1939. évi december hó 12-én, kedden. 97 nyebb népünk megsegítésének szándéka ve zeti. (Ügy van Ügy vau! jobb felöl.) Nagy figyelemmel hallgattam a miniszter úr képviselőházi záróbeszédét és nagyon megnyugtatott engem az a kijelentése, hogy ennek a törvényjavaslatnak végrehajtását folyama tossá, így tehát fokozatossá is akarja tenni. Valóban ez a kérdés nem elhamarkodva, hanem fokozatosan, lépésről lépésre haladva old ható meg. Szeretnék a miniszter úr e kijeién tésének olyan értelmet adni, — illetve szeret néin ezt az ő kijelentését olyanféleképpen ér telmezni —• hogy ő elvégezteti minden egyes birtokra nézve ezt a bizonyos helyzettanul m.inyt és ezzel a helyzettanulmányozássnl kap csolatosan elvégezteti már a kijelölést is. Nikém meggyőződésem az, hogy ennek a kijelölésnek a megváltást szenvedő birtokosok — legyenek azok természetes vagy jogi személyek — nem fognak útjába akadályt gördíteni és kezére járnak a kijelölést végzőknek. Meggyőződésem még az is, hogy — a gazdasági lehetetlenülés esetét kikapcsolva — igenis okultunk az 1920-as birtokreformeljárások során elkövetett hibáinkon, mert hiszen annak, hogy az akkor nem sikerült, egyik oka az is. hogy 15—20 kilométeres távolságokban kaptak földet a kisemberek. Mondom, talán ezen is okultunk és meggyőződésem, hogy minden birtokos, ha már egyszer le kell adni a területet, ott fogja adni. ahol az a kisembereknek a legkedvezőbb. Amikor azután ez a kijelölési eljárás lefolyt, nyomon követné ezt az igénylők kiválogatása. Én megmondom őszintén, a tnlaidoni juttatás alapián állok és azonnal juttatnék is, mégpedig juttatnék nemcsak a törpebirtokosoknak, hanem' a nincsteleneknek is, mindazoknak az érdemeseknek, akik a foglalóöszszeget kifizetik. Ezzel tpárhuzamosan igenis megkötném velük az adásvételi szerződést, ahogyan arról a telepítési törvény vonatkozó szakasza^ intézkedik. Amikor a miniszter úr végzett így egy-egy birtokossal és községgel, ott megnyugszanak a juttatottak és beletörődik sorsába a megváltást szenvedő birtokos. A miniszter úr túl van a legsúlyosabb helyzeten, a többi már pénzügytechnikai kérdés. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem menne mindenütt így és nem menne ilyen símán. Lennének esetleg birtokok, illetve községek, ahol az igénylőknek ma nincs meg a fog lalói fedezetük, tehát nem tudják a kijelölt területet igénybe venni Amennyit le tudnak foglalni, azt juttatnám nekik, a kijelölt terűiéi többi részét pedig meghagynám a birtokos kezén — többé nem a tulajdonában, hanem csak a kezelésében — és vele a kezelésre nézve megállapodást kötnék, egyúttal pedig közöl ném a kisemberekkel, hogy amint anyagilag megerősödnek, jelentkezzenek, itt van a kijelölt terület s abból nekik juttatnék. Volnának még nehezebb esetek, különösen nagyobb birtokterületeknél. Ilyen helyen bizony talán ki kellene szakítani — ezt mind a helyzet tanulmányozás döntené el — az elsőízben juttatott területeknek talán kétszeresét, háromszorosát is, de hiszen ezek is kijelöltetnének és quasi kezelésbe adatnának. fi2 a kérdés, mi történiék a mén- ezután fennmaradó területekkel 1 ? Én erre fektet'ném a legnagyolbh súlyt: a helyzettannlmányozás elvégzésénél. Ha egy nagyobb birtokteriilet olyan kezelésben van, hogy az nem felel meg a szociális követelményeknek, ha annak nincsen meg a népeltartó 'képessége és ennek a 22
