Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése évben 120, a kisebb mezőgazdasági ipari üzemek, így a szeszgyárak, a keményítőgyárak munkásvolumene ipari vonatkozásban rendszerint 20 alatt marad. Tudom, a miniszter úr is arra gondol, hogy ezen ipari üzemek nyersanyagszükségletének előállítására is munkáskezek kellenek. Ez a gondolat nagyon helyes és nem hanyagolható el s ezen a téren már kedvezőbb a helyzet, mert hiszen egy cukorgyár nyersanyagellátási szükséglete körülbelül üOÜO—7000 munkásnak ad kereseti [ehetőségét, egy kendergyáré — bár rövidebb idő alatt — 6U0—700 munkásnak, az egyes szeszgyárak munkásszükséglete pedig 100 körül mozog. Azt hiszem azonban, hogy amikor a mezőgazdasági ipari üzemek fejlesztésére gondolunk, nem szabad a mai állapotból kiindulnunk, hanem egy kissé vissza kell tekintenünk a naultba. Ha csak két-három évvel tekintünk vissza, akkor már azt látjuk, hogy a cukorra] a legtöbb magyar munkát, a legtöbb magyar verejtéket majdnem ingyen dobtuk ki a külföldre. (Ügy van!) Itt van továbbá a kendergyártás. Az 1925—1930-as években kenderünkkel nem tudtunk mit csinálni, hiszen a kender termelés majdnem mindenütt megszűnt. A helyzet ma kedvezőbb, de ebben a kedvező hely zetben igenis figyelemmel kell lennünk a nehézségekre. Azért hívom fel erre a figyelmet, tnert hiszen az ipari üzemek létesítése nagy tőkét igényel, a magyar mezőgazdaság pedig szegény ahhoz, hogy bizonytalansággal menjen bele ilyen vállalkozásba nagy tőkével. (Vgy van! Ügy van!) Amint kerestem és keresem a munkaalkalmak teremtésének lehetőségét, — mert szerintem a kérdés csakis így oldható meg — önkéntelenül is állattenyésztésünk további fejlesztésére gondoltam, mert hiszen kétségtelen, hogy ezen a téren el vagyunk maradva a nyugathoz képest. Ha meggondoljuk, ezen a téren nem j

s jelentéktelen a munkáselhelyezési lehetőség, hiszen tudjuk, hogy egy közepes vagy nagyobb gazdasági üzemben minden 10 darab tehén gondozása egyet jelent egy mezőgazdasági munkáscsaládról való egész évi gondoskodással, tehát tehénállományunknak százezerrel való emeJése újabb tízezer családról jelentene gondoskodást. Tudom, hogy tejtermékeink elhelyezése körül is voltak és vannak nehézségeink, de azért azt hiszem, ezt a kérdést nem szabad elhanyagolni. őszintén megvallva a segítés leghathatósabb módját sertéstenyésztésünk, illetve sertéshizlalásunk fejlesztésében vélem megtalálni, hiszen a magyar mangalicasertés van hivatva — akár tiszta vérben tenyésztjük, akár keresztezve használjuk fel -— a jugoszláv mangalicával együtt arra, hogy Európa zsírszükség•etét fedezze. Csak százezer hízósertéssel való kiviteli többletre gondolok. Ez 900.000 métermázsa takarmánytöbbletet, illetve 750.000 métermázsa tengeritöbbletet jelentene, amiből kifolyólag holdanként tíz mázsával számítva, 75.000 holddal kellene emelnünk tengeritermő területünket. A belső fogyasztás is emelkednék, úgy hogy nagyon hamar abba a helyzetbe kerülnénk, hogy százezer holddal kellene emelnünk tengeritermő területünket. ESz a gabonaterme léshez viszonyítva 1,600.000 munkanap-többletei jelentene, ami, egy munkásra 70—80 munkanapot számítva, 20—22.000 munkásnak jelenten.' foglalkoztatást. Meggyőződésem, hogy a ma 1939. évi december hó 12-én, kedden. 05 gyár gazdák a hízósertés-állományt háromnégy év alatt úgy tudnák emelni, hogy a mai 500.000 darab kivitelt könnyen fel lehetne emelni egymillióra. Ennek a félmillió többletnek az elhelyezése a kormányzat feladata, kukoricánk pedig lesz akkor, ha 400.000 holddal több területen fogunk kukoricát termelni; ha ezt a 400.000 hold területet elvonjuk túltengő mennyiségű búzatermő területünkből, akkor ott is helyreállanának az egészséges viszonyok: egyrészt nem kellene az államnak azt a 30—40 milliót ráfizetnie búzakivitelünkre, másrészt 80—100.000 ember munkalehetőségét biztosítanánk. Sertéshízlalásunk felkarolását azonban nemcsak ebből a szemponthói tartom fontosnak, hanem azért is. mert a sertés a legszegényebb népréteg udvarában is megvan, nem közömbös tehát a kormányzatra nézve és ránknézve sem, hogy a nincstelen embernek legalább egy darab hízója legyen, mert ez már gondoskodást jelent a legszükségesebb élelmiéi kkéről. De azért is fontos ez, mert minden szegény embernek, a cselédnek is, a részesnek is és az aratónak is van egy kis kukoricaföldje s az már mindegy, hogy ott kukorica terem-e vagy krumpli, mert akármi terem, beviszi a piacra és annak árából fedezi téli szükségletét. Mélyen t. Felsőház! Lehet, hogy nagyon elkalandoztam és eltértem a tárgytól, (Halljuk! Halljuk!) de engem, őszintén megvallva, az a gondolat vezetett, hogy nemcsak kritikát kell gyakorolnunk, — mert kritizálni könnyű — hanem igenis meg kell próbálnunk a nehéz helyzeten segíteni is. Ez után a kitérés után viszszatérek magához a törvényjavaslathoz. A törvényjavaslat második fejezete foglalkozik a házhelyek, a családiházak kérdésével. A törvényjavaslatnak ezt a fejezetét nemcsak a java-lat legszükségesebb, hanem a legszerencsésebb részének is tartom, kiegészítve természetesen az új 42. §-szal, illetőleg a földmívelésügyi miniszter úr képviselőházi ki jelen tésénok vaióraváltásával, hogy tudniillik külön törvénnyel kíván gondoskodni arról, hogy ezek a házhelyek valóban ne csak háztelkek, necsak üres sakk-kockák legyenek, hanem tényleg be is épüljenek. (Helyeslés.) Azt hiszem, a munka nélkül maradottak nagy létszámát ez nagymértékben csökkenteni «egítenes bár hozzá kell tennem, hogy teljes egészében még ez sem oldaná meg a kérdést. A törvényjavaslat első fejezete foglalkozik az úgynevezett igénybevételi, illetve juttatási kérdéssel. Megvallom, az egyes birtokkategóriák igénybevételének mértékénél nem a területet és nem :i birtok jellegét tartom a legfontosabbnak, hanem a birtokon lévő gazdasági üzemet és ennél a gazdasági Szemnél sem arra fektetném a hangsúlyt, bár ez sem hanyagolható el hogy milyen annak a termésnívója, hanem a hangsúlyt annak a gazdasági üzemnek belső Bzooialis teljesítésére fektetném, nevezetesen arra, hogy minél több munkaalkalmat adjon, minél több kereseti lehetőséget nyújtson, mert hiszen ezzel ad több munkásnak kenyeret. De ez a kenyérjuttatási lehetőség és a termelési nívó egymással rendesen találkoznak is. Ha a gazdasági életet figyeljük, akkor azt találjuk, hogy egy és ugyanaz a birtok azonos viszonyok között minél több munkaalkalmat ad. minél több kereseti lehetőséget ayujt, annál magasabb unnak kultúrállapota,