Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés felsőházának 82. ülése godalmak, de bocsánatot kérek, ha ezeknek az aggodalmaknak van is valami jogosultságuk, akkor se büntessük azt a nőt, aki nemcsak hogy kereső pályát folytat, hanem még azt a terhet is magára veszi, hogy e mellett még családot is alapít és eleget tesz e tekintetben is azoknak a követelményeknek, amelyeket mi egy nőtől, ha megvannak erre az előfeltételed, megkövetelünk. (Helyeslés.) Miért büntessük azt, aki jobb mint a másik, aki ezt nem teszi meg akár kényelemből, akár azért, mert azt mondja, hogy úgyis meg tud élni? Igazságos-e tehát az az intézkedés, amelyet ez a törvényjavaslat a férjes nőkkel szemben hoz? Nem igazságos, mert nagy bajok fognak bekövetkezni a kettős jövedelmekre alapított családokban. Nagyon sokat hallunk ma — többet, mint amennyit szeretnék, mert félek attól, hogy ez is agitációs témává válik •— a családvédelemről. Mi történik azonban most ezzel szemben? Egy olyan meglévő család helyzetét, amely önerejéből biztosította exisztenciáját, mf most egy törvénnyel bizonytalanná tesszük. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr ő excellenciáját a legjobb szándékok vezetik. Tudom, hogy milyen nagy nehézségekkel kell megküzdenie, amidőn az állástalanok elhelyezésének gondja financiális tekintetben az ő vállait nyomja. {Egy hang a jobbközépen: Ez igaz!) Tudom, hogy milyen nagy probléma ez és tudom, hogy ezt szintén meg kell oldanunk. Hozzon azonban ide a kormány bármilyen észszerű tervezetet, amely a munkanélküli diplomások és egyáltalában az állástalanok elhelyezését biztosíthatja vagy legalább is elősegítheti és én meg vagyok győződve róla, hogy nincs ennek a Háznak egy tagja sem, aki azt ne lelkesedéssel szavazná meg. (Általános helyeslés és taps.) De bocsánatot kérek, egy olyan megoldást, amely abban merül ki, hogy elveszem a kenyeret attól, akinek van, hogy odaadjam annak, akinek még nincsen, bár ez helyes és nemes cselekedet annak a szempontjából, akinek kenyeret adunk, rossznak kell minősítenem, mert mások szerzett jogainak elvételével jár. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha már erről a problémáról szólok, méltóztassék megengedni, hogy kitérjek arra, hogy igenis az állástalanság kérdését is meg lehet oldani, (Halljuk! Halljuk!) Ennek a megoldásnak azonban előfeltételei vannak. Ezek az előfeltételek részben gazdaságiak, részben morálisak. A gazdasági előfeltétel az, hogy ebben az országban végre nyugalom legyen. (Úgy van! Ügy van! — Taps balfelől.) hogy a jövőben való bízás visszatérjen, hogy a vállalkozói kedv újra fellendüljön. (Úgy van! Úgy van!) Ha ez bekövetkezik, akkor lesznek állások, amelyekbe elhelyezhetjük azokat, akiknek ma nincs állásuk, de ha ezek a körülmények nem következnek be, akkor néhány embernek nyújthatunk talán némi segítséget, de magát a nagy problémát soha nem tudjuk megoldani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezért arra kérem a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságán keresztül a kormányt, kövessen ei mindent, hogy a termelésben, a vállalkozásban njra bízzunk, újra dolgozzunk, újra reménykedhessen mindenki, hogy amit termel, amit dolgozik, az az Övé is lesz és főleg ne hozzunk olyan törvényeket, amely törvényekkel a szerzett jogokat sértjük. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok ennél a kérdésnél tovább im1939. évi február hó 7-én, kedden. 8^ morálni és főleg nem szeretnék ebből a kérdésből valami agitacionális ízű kérdést csinálni, bármennyire is kínálkoznának azok a szomorú esetek és tragédiák, amelyeket ez a törvény mag után fog vonni. En azt a szöveget, amely szöveg, mint a bizottság nagy többségének javaslata, a Ház előtt van, elfogadom és kérem a mélyen t. Házat, hogy szintén méltóztassék a bizottságnak a 8. §-hoz 'beadott ' módosító szövegét elfogadni. (Helyeslés.) Még csak egy kérdésről szeretnék szólni, a bizottság másik két határozatáról, amely a közigazgatási [bírósághoz való panaszjog megadásáról szól. (Helyeslés.) Itt is egy kicsit kénytelen vagyok jogfejlődésünkre visszatekinteni. Magyarországon régi követelés volt, 1896 óta élő törvény, hogy a végrehajtó hatalom és a polgárok közötti vitás kérdésekre panaszjog adassék a közigazgatási bírósághoz egy sereg kérdésben. (Ügy van! Ügy van!) Majdnem általános^ volt a kívánság, hogy a közigazgatási bíróság kiépíttessék, középfokú szervét is megkapja és én nagyon sajnálom, hogy ez még nem történhetett meg. Ezt követeltük s midőn a törvény jött, örültünk és ma óvjuk ezt az, intézményt azért, mert ebben mi a végrehajtó hatalom és az egyéb hatalmak közötti egyensúly biztosítékát látjuk. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Nem azt vitatom, hogy ebben a szőnyegen fekvő kérdésiben valami igen nagy, világrengető jelentősége, vagy Magyarország szempontjából nagy jelentősége van ennek a kérdésnek, de elszomorodva látom, hogy sorozata Jött itt a javaslatoknak, amelyeikben a közigazgatási bíróság mellőztetett. (Egy hang a balközépem.^ Mostohafiú!) A beruházási hozzájárulásnál, holott az vagyonadó jellegével bír és a vagyonadó tekintetében a közigazgatási bíróságnak megvolt az illetékessége. Láttuk a - véderő javaslatban is, ahol csak csonkán került be. Indoka az volt, hogy sürgős és olyan kérdések gyors elintézéséről van szó, amelyek nem állják a hosszas peres eljárást, hár ezen is lehetett volna segíteni, ha hirtokon kívül engedi meg a fellebibezést. De nem akarom felsorolni ezeket a törvényeket. Itt fekszik előttünk megint egy törvényjavaslat. Nyugdíjügyekben a közigazgatási híróság van általában, mint panaszhely, megjelölve, ezt pedig ez a javaslat kiveszi. Nem tudom megérteni, miért kell ezt tenni? Hát nem megnyugtató volna arra a kormányférfira, aki ezt az ügyet intézi, ha a vitás eseteket a híróság hírálná felül? (Úgy van! Ügy van!) S nem nyujt-e megnyugvást annak, akit ez a dolog, mint szenvedő felet, érint, ha ügyét nem. a tévedéseknek jobban kitett,^ vagy szerinte jobban kitett közigazgatási hatóság, hanem a közigazgatási híróság dönti el végső fokon? (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok nyitott ajtókat döngetni és, azt hiszem, nem követek el indiszkréciót, ha azt mondom, hogy a pénzügyiminiszter úr is kegyes lesz talán ebben a kérdésben hozzájárulni a módosításhoz. (Helyeslés.) Ennek folytán nem akarok tovább időzni ennél a kérdésnél, befejezem szavaimat és ismételten arra kérem a mélyen t. Felsőházat, hogy a bizottság által megállapított szöveget méltóztassék annak idején a részletes tárgyalás során a henyujtott törvényjavaslat szövegével szemben elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Pap József 1 ő méltósága.