Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

86 Az országgyűlés felsöházúnak 82. ülé van!) igen drasztikus kézzel. A másik kifogásom az, hogy nem terjed ki minden rétegre, üanem megint csak egy kiválasztott réteget érült es peciig éppen a tisztviselői réteget {t'elinalt ások: Keresztény embereket!) és korlátozza az emberi jogok kóziü az egyik legszentebbet: a munkavállalás jogát. (Ügy van! Ugy van!) Ugy érzem azonban, hogy ezek Den az íuökűen nem lehet ezeknek a rideg jogi elveknek alapján elbírálni a törvényjavaslatot. Bennünket ma egy keresztényibb, egy szociálisabb elgondolás késztet arra, hogy azokat az igazságtalanságokat, amelyeket Trianon teremtett, valamilyen módon legalább is rendbehozzuk és a törvényjavaslatból, ha mindjárt nem is tartom sikerültnek, ezt a szándékot, a kormányzatnak ezt a szándékát feltétlenül kiérzein és ezért fogadom el azt az általános tárgyalás alapjául. Viszont a részletekre vonatkozóan ismét igen súlyos kifogásaim vannak. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a javaslatot két részre bontsam, mert hiszen tulajdonképpen két lényegbevágó intézkedést tartalmaz. Az egyik a nyugdíjazott állami tisztviselőknek a keresete, illetőleg ennek a keresetnek korlátozása, a másik pedig a férjes nők alkalmaztatásának megszüntetése. Ha az első tételt nézem, első megállapításom az, hogy a javaslat nem éri el a célt, amelyet el akar érni. Elvesz egyesek javadalmazásából a nélkül, hogy ezt arra a célra juttatná, amelyet tulajdonképpen a javaslat maga elé tüz, hogy új exisztenciákat teremtsen mások számára. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Ha most azt nézem, hogy magukkal a nyugdíjasokkal szemben igazságosan jár-e el, azt állapíthatom meg, hogy nem jár el igazságosan. Egyáltalában nem tartom helyesnek a javaslatnak azt a rendelkezését, amely a szolgálatban élvezett legutolsó javadalmazástól vagy az özvegyi nyugdíjtól, amelyet igazán már csak legutolsó esetben volna szabad érinteni, teszi függővé azt, hogy mekkora mellékkereset lehet még érintetlen. Mert úgy méltóztassék venni a dolgot, hogy akinek havi 800 pengő nyugdíja van, (Felkiáltások: Kinek van?) Van olyan akinek ennyi van. — ... akinek tényleges fizetése az 1000 pengőt minden valószínűség szerint elérte vagy meghaladta, annak 400—500 pengő keresete lehet, tehát havi 1300 pengő javadalmazása; annak a javadalmazását nem érinti a törvény. Akinek ellenben nyugdíja mondjuk 360—380 pengő körül jár és tényleges illetménye nem volt csak mondjuk 400 egynéhány pengő, annál már egy 250 pengős mellékkeresethez hozzányúl és csökkenti az illető összjavadalmazását 600 pengőre, akkor, amikor a másiknál az 1300 pengőt érintetlenül hagyja. De magának a tisztviselői karnak van egy nagy baja — legalább is a műszakig ágazatoknál. Nem tudom, hogy a jogi képesítésű ágazatnál is ez-e a helyzet. A korosztály-eloszlás ma ezekben a tisztviselői ágazatokban rendkívül egészségtelen. Ez természetes következménye Trianonnak. Ha meg méltóztatik nézni ezeknek az ágazatoknak személyzetét, tudok olyan ágazatokat felhozni, ahol harcteret megjárt, fogságban sínylődött, főiskolát végzett 42—45 éves emberek most a legutóbbi időben tudtak csak nagy nehezen bejutni a X. rangosztályba, vagy esetleg gyakornoknak. Ezeknek az embereknek ma kilátásuk sincs arra, hogy, mondjuk, a VI. rangosztályt elérhessék, amely mellett 35 évi ?e 1939. évi február hó 7-én, kedden. szolgálat után már kapnának olyan nyugdíjat, amelyből — ha szerényen is — meg lehet élni. Méltóztassék megmondani, hogy ma, amikor egy másik törvényes intézkedéssel a magángazdaságban megürülő pozíciókat a keresztény diplomás fiatalság részére akarja megnyitni a kormányzat, nem volna-e indokolt az, hogy megkönnyítse éppen ezeknek az embereknek, — akiknek már élettapasztalatuk is van, akik már ismerik az állami adminisztrációt és ezzel kiküszöbölnék a mai magángazdaságnak egy nagy hiányát, hogy egyáltalán nincs tájékozva arról a ón-unkáról, amelyet az állami adminisztráció végez, — az elhelyezkedését a magángazdaságban és megnyissa az utat más irányban a most kikerülő fiatalok előtt. Azt hiszem, hogy ha a kincstár szempontjából nézem a dolgot, még akkor is az volna az előnyösebb, ha ' azt segítené elő a kormányzat, hogy ezek a 12—15 évet ideiglenes és nem tudom, milyen minőségben szolgáló, de még mindig igen alacsony rangosztályban lévő, jól képzett emberek kerüljenek át a magángazdaságba, ne pedig azok, akiknek van 30—32—35 évi szolgálatuk és magasabb nyugdíjjal mennek át. En, aki magam is egészen fiatalon és nem is a legalacsonyabb rangosztályban kerültem ki a tisztviselők közül, most bizonyos mértékig magunkkal, tisztviselőkkel szemben leszek kíméletlen. Nekem az az érzésem, hogy amikor a gazdasági élet ezeket a fiatalabb embereket emeli ki az állami vagy egyéb közszolgálatból, ennek a kiemelésnek a legtöbb esetben az az oka, hogy az illetőnek vannak olyan különleges képességei, olyan különleges ismeretei, amelyeket az állami szolgálatban nem tud megfelelően érvényesíteni, de amelyeket a magánszolgálat igen nagyra értékel és a magánszolgálat r ezektől az emberektől a javadalmazás ellenében, igenis, nagyon kemény munkát vár. En, aki — ismétlem — magam sem a legalacsonyabb rangosztályból mentem nyugalomba, mondhatom, hogy a magasabb állású tisztviselőknél igen sokszor az összeköttetést keresik és nem a munkát. Ebből a iszempontból is Indokoltnak tartanám azt, ha éppen ezeknek a középkorú embereknek a kiválását segítené elő a kormányzat. Ezzel szemben a 2. §-nak az a rendelkezése, hogy a legutolsó szolgálati ' javadalmazáshoz köti az elérhető jövedelemi mértékét, megfosztja ezeket a tisztviselőket annak a lehetőségétől, hogy bizonyos határokon túl fokozhatnák a maguk jövedelmét, a nélkül, hogy nyugdíjukat elveszítenék. Különösen igazságtalannak tartom ezt a rendelkezést, ha arra gondolok, hogy vagyunk jóegynéhányan, akik minden kilátás nélkül otthagytuk az állami szolgálatot azért, hogy évtizedek munkájával új pályát törjünk magunknak, — az egyiknek sikerült, a másiknak nem — és ezenkívül igen sokan vannak, akiket B) listára helyezve,^ saját akaratukon kívül küldtek el nyugdíjba és akik talán 10 vagy 15 év keserves küzdelmével érték el azt a pozíciót, amelyben ma vannak és annak ellenére, hogy nem a saját akaratukból imentek nyugalomba, ez a törvény hozzá fog nyúlni .a javadalmazásukhoz Ha ennek ellenére méeris elfogadom a javaslatot a tárgyalás alapjául, ennek az az oka, hogy ha nem is éri el a célt, bizonyos mértékű megtakarítást látok az állam részére. (Egy hang a baloldalon: Nem tudjuk, hogy mennyit!) Ez a megtakarítás az én véleményem szerint is nagyon keveset fog kitenni,