Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-81

68 Az országgyűlés felsőházának 81. ülése nak egyetemességét és egységét. Köszönetet kell mondanom a honvédelmi miniszter úr ö nagy méltóságának, aki a legnagyobb loyalitással és alkotmányos érzéssel hozzájárult ennek a garanciális szakasznak a felvételéhez. A honvédelmi miniszter úr különben mindannyiunk megelégedésére képviselőházi beszédében kinyilatkoztatta, hogy ennek a törvényjavaslatnak csak egyetlenegy célja van: a haza igazi védelme és hogy sem nyiit, sem pedig rejtett politikai célokat nem tartalmaz. Ha azt akarjuk, hogy honvédségünk és hadseregünk minden tekintetben kiváló, kitűnő legyen, akkor nézetem szerint oda kell hatnunk, hogy politikamentes hadseregünk legyen (Ügy van! Ügy van!) és hogy elsősorban a katonatisztek köréből a napi politika kizárassék. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy a katonaság az államhatalom egzekutív exponense. Ezt politikával nagyon könnyen félre lehet vezetni és meg lehet mételyezni, ennek pedig nem szabad megtörténnie. A miniszter úrnak a kijelentései megnyugtatók, amikor azt mondja, hogy nincs a hadseregben politikai tendencia és politikai áramlat, ha azonban azt tapasztalná a jövőben, hogy ilyenek mutatkoznak, akkor fogja tudni a kötelességét és le fogja vonatni az illetőkkel szemben a konzekvenciát. Szankciókkal, büntető parancsokkal azonban nézetem szerint nem lehet teljesen kizárni a politizálási hajlamot. Felfogásom szerint már a hao apródiskolákban úgy kell nevelni a leendő tiszteket, hogy ne a napi politika prizmáján keresztül vizsgálják az egyes eseményeket, adottságokat és a történő dolgokat, hanem az objektivitás, az igazság, a tudomány szemszögéből nézve alkossanak maguknak helyes ítéletet. Sajnálattal tapasztaltam, hogy a törvényjavaslat megszünteti az egyéves önkéntesi intézményt. Ezt a rendelkezést ellentétben állónak látom azzal a politikával, amelyet a kormány nap-nap mellett hirdet, hogy tudniillik az ifjúság, kiváltképpen pedig az intelligenciális pályákon működő ifjúság sorsán segíteni kell. Ne méltóztassanak elfelejteni, mélyen t. Felsőház, hogy ma 30—31 éves az a fiatalember, aki megkapja a lehetőséget arra, hogy kenyérkereseti pályán muködiését megkezdhesse, feltéve, hogy vizsgáit a törvényben előírt időben tette le és nem bukottamért bukdácsolások esetén ez a 30—31 éves korhatár 33, s Őt 35 évre is kitolódik. Azáltal, hogy a törvény kétéves szolgálatot követel azoktól, akik középiskolát végeztek és érettségi vizsgát tettek, egy évvel kitolj ti ti kenyérkereső pályán való elhelyezkedés lehetőségét s megnehezíti a családalapítás lehetőségét. Nagyon helyesen mutatott rá a tegnapi vita folyamán József királyi herceg ő fensége és Magyarország jogászainak egyik legnagyobbika, Juhász Andor volt kúriai elnök, hogy ez nem fedi az egyenlőséget, ellenkezőleg az egyenlőség követelményei itt megsérttettek, hiszen, ha három- vagy kétévi szolgálatot kívánunk az analfabétától, akkor hogyan lehet követelni egy érettségi vizsgát tett embertől, hogy ugyanannyi ideig szolgáljon. Azt hiszem, hogy a szolgálati évek számának felemelése azt célozza, hogy a bevonultak úgy elméletileg, mint gyakorlatilag elsajátítsák mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy valaki tartalékos tiszt legyen. Magam is voltam egyéves önkéntes és tartalékos tiszt, végigcsináltam az összes hadgyakorlatokat, de soha nem tapasztaltam, hogy a tartalékos tisztek nem 1939. évi február hó U-én, szombaton. teljesítették volna kötelességüket azért, mert hiányos lett volna a kiképzésük. Hivatkozom az ország legnagyobb és legelső hadvezéreire. akik számtalanszor tanúbizonyságot tettek arról, hogy a nagy világháborúban a tartalékos tisztek nemcsak igen hősiesen, de igen nagy szakértelemmel, katonai tudással is teljesítették kötelességüket. A törvényjavaslat azt mondja, hogy kedvezményeket ad azért, hogy az intelligens fiú is két évet köteles szolgálni. Ezek a kedvezmények, nézetem szerint, nem állanak fenn. A kedvezmények közé sorozza a törvényjavaslat azt, hogy az intelligens fiatalember már 18 éves korában megkezdheti katonai szolgálatát, vagy pedig tanulmányainak befejezése után 25—26 éves korában. Ez egyáltalában se nem oszt, se nem szoroz, mert a végeredmény mégis csak ugyanaz. Azt mondja továbbá a törvényjavaslat, hogy a közpályán működő emherek szolgálati idejébe, nyugdíjába beszámítják a katonaságnál eltöltött időt. Kérdem, azonban mi történik azokkal az intelligens fiatalemberekkel, akik nincsenek közszolgálati pályán? Nem mindenki olyan szerencsés, hogy közszolgálati pályára léphetne. Mielőtt beszédemet befejezném, nagyon röviden rátérek még a térítések és kártérítések kérdésére. Jogi szempontból nagyon aggályosnak kell minősítenem azokat a rendelkezéseket, amelyek e cím alatt vétettek fel,. Ha aggályaimat összefoglalom, azt kell megállapítanom, hogy e rendelkezések legnagyobb része ellentétben áll a magyar magánjognak nemcsak szellemével, de igen sokszor tételes rendelkezéseivel és intézkedéseivel is. Fájdalmasan tapasztalom, hogy az utóbbi időben bizonyos idegenkedés mutatkozik törvényeinkben a rendes bírói jogoltalommal szemben. Eibben a törvényjavaslatban csak egyetlen szakaszt tudtam felfedezni, a 137. §-t, ahol a közigazgatási bírói jogoltalom megengedtetik. A kártérítési pereket nagyon egyszerűnek minősíti a törvényjavaslat indokolása, de nagyon helytelenül, mert a kártérítési perekben igen fontos kérdések döntendők el: a szándékosság, a gondatlanság, a gondatlanság egyes fokozatainak kérdése, a kármegoszlás, a kárenyhítés kérdése, amelyek mind éles judiciumot, erős bírói meggondoltságot és tradicionális munkát igényelnek. Van a törvényjavaslatnak egy szakasza, amely azt mondja, hogy ha elrendeltetik a művelési ágak megváltoztatása és ebből kár származik, a miniszter dönti el, hogy ezt a kárt a felek között ki viselje. Ha bírósági eljárást rendel a törvényjavaslat, akkor nem a rendes bíróságot veszi igénybe, hanem külön bíróságokat szervez, mint ahogy ez például a 107. §-ban történik. Ha pedig a rendes bírósághoz utalja a dolgot, mint például a kisajátításoknál, ott az alapkisajátítási törvényt az 1881:LXI te. lényegesen megváltoztatja. A dologi szolgáltatásokért járó árakat pedig a belügyminiszter maga fogja eldönteni. Ha a kár a háború alatt merül fel, akkor a károsult a háború után jelentheti be igényét, de a háború évekig tarthat? Ha pedig béke idején merült fel, akkor a járásbíróságnál történik az eljárás, de a bíróság kötve van a miniszter térítési tételeihez. Én nem teszek módosító indítványt ezekre a dolgokra vonatkozólag, (Helyeslés.) csak aggályaimat akartam kifejezni azért, hogy ezzel kapcsolatosan kérelmet intézzek az igazságügyi kormányhoz, hogy gondoskodjék arról,