Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés felsőházának Sl. ülése 11 az első lépés történt meg, kell hogy ezt a lenest kövessék a többiek. Ha pedig elgondolom, hogy ml minden idézte elő ennek a visszakapcsolásnak a lehetőségét, lehetetlen elhallgatnom azt, hogy ennek egyik oka az igazságnak, a jog eszméjének, a mindenütt élő igazság mindig átütő erejének diadala volt. Es ne felejtsük el, hogy ez a jogeszme és ez az igazság ma is él, ma is. hat, mégpedig a szélrózsa minden irányában. Mi hisszük, reméljük és kívánjuk, hogy ez az igazság hozza meg nekünk a területi integritás tekintetében további követeléseink teljesedését is. Ha pedig ilyen jogigénnyel lép fél'egy nemzet, ha a lehető legbékésebb érzületű is, sohasem lehet tudni, hogy ennek a jogigénynek tárgyalása vagy likvidálása nem szül-e olyan atmoszférát, amikor azt mondhatjuk, hogy erős támaszunk nekünk a hadsereg, amely jól fel van szerelve, jól ki van képezve és átütő erővel bír. A jövő háborúja — amint a törvényjavaslat indokolása is mondja — totális háború lesz. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a hadrakelt hadsereg fog verekedni, nemcsak az lesz mozgósítva, hanem az egész úgynevezett Hinterland, a lakosság nagy zöme is, tekintet nélkül korra és nemre. Mindeniknek ki kell vennie tehát | részét a háborúból személyes szolgáltatással, vagyoni hozzájárulással és mindenkinek oda kell hatni, hogy háború esetén a mögöttes, országrészekben ugyanez a jó szellem, katonai gondolkozás, hazafiúi érzés legyen, amelyet elsősorban kívánunk a hadrakelt hadseregtől is, mert a győzelem csak ilyen feltételek mellett remélhető és biztosítható. A törvényjavaslat éppen azért, mert totális háborúra készül, előírja azokat a honvédelmi szolgáltatásokat, amelyeket a közönségtől követel. Ezek nagyon súlyos terhet jelentenek a nagyközönségre, hiszen mindenki honvédelmi munkára van kötelezve. Az ingatlanok, üzemek, ipartelepek igénybevehetők és az igénybevétel előkészítése már a háború előtt megkezdhető, sőt bizonyos esetekben béke idején is foganatosítható. Ebből megállapítható, hogy azok a hadiszolgáltatások, amelyeket a törvényjavaslat ma követel, sokkal, de sokkal súlyosabbak, mint azok a hadiszoígáltatások, amelyeket a háborúelőtti törvények követeltek tőlünk, súlyosabbak azért, mert ma, béke idején is kell ilyen szolgáltatásokat eszközölni, holott a régi időben csak háború esetén kellett. Továbbá a régi időben ezeket a szolgáltatásokat csakis a hadsereg és a hatóság működésének lehetővététele érdekében követelték, most azonban megkövetelik a polgári lakosság érdekében is. A törvényjavaslat egész V. fejezete rendelkezik az úgynevezett kivételes hatalomról 8 taxatíve sorolja fel, hogy milyen irányban, milyen rendelkezésekre, milyen tág körre vonatkozólag van joga a kivételes hatalom alapján a minisztériumnak, vagy az egyes minisztereknek rendeleteket kibocsátani. Ezenfelül azonban azt mondja az egyik szakasz, hogy ha a késedelemben veszély rejlenek, akkor ezen taxatív felsoroláson túlmenőleg elrendelhetők lesznek közigazgatási, magánjogi, eljárási és a törvényhozás hatáskörébe tartozó egyéb intézkedések is, amelyek a honvédelem érdekében szükségesek. Csupán három dologra vonatkozólag tesz kivételt a törvény, a főhatalmat illetőleg, a vármegyék és községek szervezetét illetőleg és a fennálló anyagi büntetőjogi intézkedéseket illetőleg. Kétségtelen, hogy 39. évi február hó .4-én, szombaton. 6? a törvényjavaslatnak a hadiszolgáltatásokra vonatkozó és a rendkívüli hatalomról szóló része nagyon belenyúl a polgárok életébe, a polgárok magánviszonyaiba, a polgárok tulajdonába, a polgárok közszabadságaiba és az is kétségtelen, hogy ezek a kérdések mélyen érintik közjogunkat és alkotmányunkat is. Ilyen rendkívüli felhatalmazást garanciák nélkül megadni a végrehajtó hatalomnak nem lehetne. A garanciák a törvényjavaslat első szövegéből hiányoztak. A képviselőház aláhúzottan követelte azonban, hogy ilyen garanciák keresendők és a törvénybe felveendők. Én szintén csatlakozom azokhoz, akik ilyen nézetben voltak. Azt, hogy a felhatalmazást külön törvénybe iktassuk-e, vagy pedig magának a honvédelmi törvényjavaslatnak legyen kiegészítő része, nem tartom lényeges kérdésnek, sőt hi; tem szerint jobb, ha magában a honvédelmi törvényben van a felhatalmazás, mert szerves összefüggés, logikai összetartozás van a garanciák követelése és a rendkívüli hatalom útján elérendő célok között, ezek tehát egységes komplexust képeznek. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Én a kivételes hatalomnak nem vagyok barátja. Nem szeretek a rendes parlamentáris útról letérni. Mégis meg kell fontolni azt, hogy a háborúban a hadvezetőségnek és a kormánynak igen gyakran azonnal kell intézkednie és nincs idő hosszú debattokra és deliberációkra, mert különben úgy járunk, amitől Rómában féltek az emberek, mondván, hogy délibérante Roma Saguntum perit. Örömmel üdvözlöm tehát, hogy sikerült alkotmányjogi garanciákat bevenni ebbe a javaslatba, amidőn a^ 141. és következő szakaszok országos bizottságot létesítenek az országgyűlés mindkét Házának tagjaiból, olyan országos bizottságot, aminőt az 1931 : XXVI. te. létesített a hitelélet rendjének és az államháztartás egyensúlyának fenntartása szempontjából. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a törvényjavaslat 141. §-a által létesített országos bizottság éppen úgy nem tekinthető ideális, minden tekintetben kifogástalan alkotmányjogi garanciának, mint ahogyan a 33-as bizottságot sem tekinthetjük annak, hiszen minden alkotmányjogi korlátozás ellenére a végrehajtó hatalomnak joga van elhatározásait rendelettel végrehajtani. Mégis figyelemre kell méltatni. azt, hogy a háború nem normális, állapot, abnormis időkben pedig nem lehet megkövetelni, hogy az állami gépezet olyan normálisan működjék, mint a békeévekben. Közjogi szempontból sokra becsülöm • azt a tényt, hogy ez az alkotmányvédő garancia felvétetett, még pedig két oknál fogva. Először azért, mert a képviselőház azzal, hogy követelte ennek felvételét, dokumentálta, hogy tisztában van azzal és ragaszkodik továbbra^ is ahhoz, hogy a főhatalmak megoszlásáról szóló teória érvényben van, vagyis más a törvényhozó hatalom és más a végrehajtó hatalom, másodszor pedig azért, mert ezáltal tanújelét adta annak, hogy törvényeinkből eliminálni akar mindent, ami akár közvetve, akár pedig közvetlenül alkalmas lesz a parlament erejének, hatalmának gyöngítésére. Én azokhoz tartozom, akik azt vallják, hogy a parlamenti kormányzás az egyedüli alkalmas alkotmányjogi eszköz, amely Magyarországot továbbra is fenn fogja tartani és garantálja an13*