Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-79

Az országgyűlés felsőházának 79. ülése 1938. évi december hó 22-én, csütörtökön. 33 kisült, hogy tizenkét évvel ezelőtt kérte állampolgárságának megállapítását, csatolta összes iratait, ámde kérvényére soha választ nem kapott. A segéd jegyző kérte, hogy intéztessem el most azt a tizenkét évvel azelőtt beadott kérvényt, de akkor ímeg kisült, hôgy ezek az írások nincsenek sehol, figyelmeztettek arra, hogy talán a levéltárban meg lehet találni. Meg is kíséreltem, de nem találtam meg. Erre a segédjegyző feljött és három napi keresés után megtalálta iratait. Egy imásik eset. A háború után egy magyar munkásember, aki azelőtt Szlavóniában egy gyárban dolgozott, visszament ia gyárba — egy lábbal. A másik lábát tőből kellett levágni. A szlavóniai gyár alkalmazta éjjeli őrnek, de mivel Jugoszláviában senkit sem lehet alkalmazni, ha nincs állampolgársága, az igazgatóság éveken keresztül — éveként talán tíz kérvénnyel — kérte a magyar belügyminisztériumtól az elbocsátást, hogy ez az ember megkaphassa a jugoszláv állampolgárságot. Nem kapta meg az elbocsátást és végül a gyár szolgálatából kellett elbocsátani azt az embert, úgyhogy elment koldulni. Nem untatom a mélyen t. Felsőházat, még csak egy esetet mondok el. 1935. évben Baranyáiban Hercegtöttös e.határozta, hogy építenek iskolát, tanítólakást, csak a tanítói álláshoz kérik a törvényes kiegészítő államsegélyt. Tették ezt azért, mert addig évenkint 2—3-szor kaptak felszólítás', hogy sürgősen szervezzenek még egy tanítói állást. Ezt a kérést felterjesztették s a válasz többé nem volt sürgős. Három évig soha választ nem kaptak és végre három héttel ezelőtt kapták azt a választ, hogy adják be újra az iskolaépítés iránti kérést, vagyis a referens — valószínűnek tartom, hogy kevés a tisztviselő és nagyon el vannak halmozva munkával — nem ért rá három év alatt elolvasni ezt a kérvényt. Azt hiszem, hogy itt valami gyokeres_ reformnak volna helye, emelni kellene a tisztviselői létszámot és mindent el kellene követni, hogyha valakinek valami (ügye van, azt a hivatalok belátható időn belül el is . intézzek. Tessék elrendelni, hogy minden aktát 30 nap alatt el kell intézni. Nem is értem, hogy maiért ne volna ez lehetséges. Tessék szaporítani a tisztviselők számát, úgyhogy munkájukat el tudják végezni. Tessék kimondani azt is, hogy semmiféle kijárásnak, vagy sürgetésnek helye nincsen, mert most úgy áll a dolog, hogy ha valakinek nines képviselője, aki sürgeti az ügyet, vagy ha például főispán, alispán nem sürgeti, akkor bizony évekig nem intézik el azt az ügyet. Elvégre annak a tisztviselőnek kötelessége kijárás nélkül is minden ember ügyét — akár szegény, akár gazdag az üietö — a beérkezés sorrendjében gyorsan es pártatlanul elintézni. '* A családvédelemmel kapcsolatban meg akarom említeni az állami menhelyeket. Köztudomású az, hogy az állami menhelyekbe utalják a nyomorgó, vagy züllött szulok gyermekeit, hogy azokat gondozásba vegyek. Miből áll ez a gondozási A gyermeket rendesen kiadják valami szegény embernek vagy asszonynak, aki azt a gyermeket néhány pengő havidíjért táplálja és gondozza. Ez azonban, hogy valamit meg-takarítson abból a néhány pengő havidíjból, bizony nem nagyon táplálja a gyermeket, sőt tudok eseteket, hogy ütötték, vertek a gyermeket, ha pedig már dolgozni tudott, akkor kizsarolták az erejét. Az ilyen gyermek azután gyökértelenül, szeretet nélkül nő fel, gyűlölettel a társadalmi rend iránt. Egy világért sem adná a menhely oda a gyermeket szülőnek, testvérnek, rokonnak, sőt még abba a faluba sem szabad odaadni, ahová a gyermek való. Én azt hiszem, mégis csak több szeretetet tapasztal az a gyermek, ha a szülőnek vagy a rokonnak adják. Ott mégis csak jobban gondozzák és így a gyermek abban a miliőben nőhet fel, ahol született. Amikor eziránt kérdést intéztem az illetékesekhez, azt mondták: megpróbálták, de egyszerre 30.000-nél több gyermeket jelentettek be. Édes Istenem, az én kerületemben például meghalt egy szegény asszony és hét gyermeket hagyott hátra. Oreganyjuk csak egy szegény napszámosnő, de nem adott ki a hét gyermek közül egyet sem, mind nála maradtak. Gondolta: inkább haljanak éhen, de nem adta a gyermekeket idegen kezekre. Ma, amikor általános panasz az egyke miatt, amikor köztudomású, hogy 50 év alatt felére esett le a születések száma, azt hiszem, örülnünk kell, ha van gyermek, akit meg lehet menteni. Én arra kérem a magas kormányt, rendelje el, hogy ezeket a gyermekeket a hozzátartozóikhoz utalják, hogy ott érezhessék az otthon és a szeretet melegét; oda utalják őket, ahol erkölcsileg és anyagilag jobb gondozásban részesülnek, vagy pedig tegyék lehetővé, hogy árvaházban, intézetben neveljék fel a gyermekeket, hogy testileg és erkölcsileg megfelelő gondozásban részesülhessenek és így a társadalomnak valamikor hasznos tagjai legyenek. A. törvényjavaslatot, mivel abban szociális haladást látok és mivel — mint mondottam — a kormány iránt bizalommal viseltetem, elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Kunder Antal az iparügyi minisztérium vezetésével megbízott kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter:_. T. Felsőház! (Halljuk.' Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy felszólalásomban a törvényjavaslathoz tartsam magamat és Szilágyi Lajos igen t. felsőházi tag úrnak csak azt válaszoljam, hogy mi is tudatában vagyunk annak, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika és hogy különösen ia most benyújtandó két törvényjavaslat, — értem ezalatt a zsidókérdésről és a földbirtokreformról szóló törvényjavaslatokat, — szükségessé teszi azt, hogy a nemzetgazdaság irányítását fokozottabban, mint ahogy a múltban íettük, a nemzeti jövedelemnek minél nsagvobb mértékű fejlesztése érdekében végezzük (Helyeslés és taps.) és ha ezt megtesszük, akkor eleget tettünk mindannak ,amit beszédében Szilágyi Lajos felsőházi tag úr bizonyos kétkedéssel helyezett kilátásba. Rátérve a javaslatra, vagyok bátor ahhoz kapcsolódni, amit az előadó úr volt szíves bevezető beszédében mondani, hogy ez a javaslat folyamatosan csatlakozik azokhoz a szociális alkotásokhoz, amelyeket a háború utáni kormányok kezdeményeztek. Ertem ezek alatt az alkotások alatt a Vass József-féle 1927-es és 1928-as tör/vényeket, amelyek első pontként a munkások öregségi, betegségi, rokkantsági és hasonló biztosításait tűzték ki feladatul és ezeket oldották meg. A következő lépés az volt, hogy jött a munkásoknak munkahelyükön való védelme amit 1937-ben hozott tető éU Bornemisza Géza hivatali elődöm, ez az intézkedés 8*