Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

14Ô Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1939. évi április ho 15-én, szombaton,. tenni az ország egy népcsoportjára vonatkozó­lag a honosítási engedélyeket. Az politikai kérdés, hogy megengedi-e a magyar állam, hogy idegenek beözönöljenck az országba. Helyesen teszi, ha nem engedi meg és helytelenül cselekedtek a kormányok, nogy eddig erélyesen nem állották útját az idegenek beözönlésének. Ha azonban egy állam elég erős, akkor meg tudja akadályozni a beözön­lést s nem szükséges megtenni ezeket a törvé­nyes intézkedéseket, amelyekot ez a törvény­javaslat proponál. A jogegyenlőség elvét nagy mértékben ve­szélyeztetve és sértve látom ennek a törvény­javaslatnak folytán. Jogegyenlőség alatt azt értem, hogy kivétel nélkül mindenki közvet­lenül köteles alávetni magát az állam akara­tának, de mindenki élvezi is az állam által biztosított szabadságot és jogokat. Több mint száz éve annak, hogy Magyarország modern állam, egységes állampolgárságú állam lett, szemben a volt rendi állammal, ahol a rendiség állapította meg, hogy valakinek mennyiben vannak jogai és mennyiben vannak kötelezett­ségei. Az állam akkor jár el helyesen, ha nagy súlyt helyez arra, nogy az állampolgárok kö­zött kompakt egység mutatkozzék. Nem szabad megengedni azt, hogy az állam, belső területen repedések mutatkozzanak, mert ezek a belső és a külső erőt egyformán veszélyeztetik. 1867-től -kezdve a jogiegyenlőség jegyében történt a törvényhozás és közügyeink intézése. A háború után kikezdték a jogegyenlőséget. Első ilyen törvény az egyetemi numerus clauj sus törvénye volt, amely megszorította ^ a zsidó hallgatóknak az egyetemre való felvételi jo­gát, ezt követte ennek a novellája, majd jött az első zsidótörvény, most pedig előttünk van a második zsidótörvényjavaslat. Ez a má­sodik zsidó tör vényjavaslat lényegesen korlá­tozza a zsidó állampolgárok polgári és poli­tikai jogait, amennyiben a. törvényhozásiból majdnem kizárja őket, továbbá nagy nehéz­ségeket és korlátokat állít fel a megyei és községi önkormányzati élet keretein belül való működésre is, megvonja a zsidóktól azt a le­hetőséget, hoigy köztisztviselők lehessenek. Az ügyvédi, orvosi, mérnöki és egyéb ^kamarák­ban a zsidók létszámát 6%-ra szállítja le, az időszaki sajtó vezetését kiveszi a zsidók kezé­ből, gazdasági téren, az iparengedélyek terén, a koncessziók terén, stb., stb., igen-igen sok nehézséget okoz, és sok jogfosztást végez, sőt odáig megy a törvényjavaslat, hogy még olyan rendelkezést is tartalmaz, amely beleütközik azokba a törvényekbe, amelyeknek feladata a bírói függetlenséget biztosítani, és amelyek a bírói függetlenség garanciáit nyújtják. A ja­vaslat ugyanis előírja azt, hogy'a zsidó; bírák contra legeim, a fennálló 'általános törvények­kel szemben 1940. évi január hó 1-től kezdve nyugdíjaziandók lesznek. Az állam nemcsak azt akarja, hogy mi alattvalóik leigyünk, az állam azt is akarja és helyesen akarja azt, hogy honpolgárok is le­gyünk és éppen azért az állam a saját jog­területéből bizonyos részeket spontán kivon és azokat átengedi a polgároknak, hogy ezeken a területeken állami beavatkozás nélkül füg­getlenül éljenek, működjenek és boldogulja­nak. Az ezekre vonatkozó törvényeket úgy hív­juk, hogy polgári törvények, szabadsáigje,'-­törvények. Ezek elsősorban azokra a jogosít­ványokra vonatkoznak, amelyek az emberi lét méltóságából folynak: a személyiségi jogok sérthetetlenségének, a pályaválasztásnak a jciga, a munkáihoz való jog, stb., stb. En kon­oedálom azt, hogy az, államnak megvan a joga ezeket az úgynevezett polgári jogokat restrim­gálni, sőt meg is szüntetni, ha abnormls viszo­nyok vannak, de nem egyes emberekkel és egyes osztályokkal szemben, hanem mindenki­vel szemben egyaránt. Magyarországon a jogegyenlőség törvényi­leg biztosítva van. Hivatkozom aj* 1848. évi törvények egész sorozatára, hivatkozom az emancipácionális törvényre, amikor politikai jogokat adtak a zsidóknak, hivatkozom azokra a törvényekre, amelyek a zsidó vallást bevett vallásnak nyilvánították, hivatkozóin a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényre, a házas­sági jogról szóló törvényre és sok egyéb más törvényre. így fejlődött ki és valósult meg Magyarországon törvényes intézkedések alap­ján a jogegyenlőség. Ez a törvényjavaslat pedig mélyen belenyúl a jogegyenlőség kere­tébe. Hogy mást ne említsek, itt van a törvény­javaslat 4. §-a, amely azt mondja, hogy zsidót nem lehet az országgyűlés felsőháza tagjává megválasztani, kivévén az izraelita hitfeleké­zet képviseletére hivatott lelkészeket. Ez a rendelkezés határozottan beleütközik a felső­ház megalkotásáról szóló törvénybe és inci­deiitali^er akarja megváltoztatni ezt a törvényt. A zsidókra vonatkozóan a javaslat új vá­; lasztói törvényt létesít, amely intézkedés lé­nyege az, hogy a már meglévő törvény által biztosított választói jogtól megfosztja őket, már pedig ha tanulmány tárgyává tesszük a magyar jogtörténetben a választói törvénye­ket, mindegyikben azt látjuk,, hogy a régi szerzett jogok respektálandók. Arra még nem is volt példa, hogy elvettek volna meglévő jogokat. De öszeütközésbe kerül a törvényja­vaslat a mai választójogi törvénnyel azért is, hiszen el van már készítve az 1938. évben össze­állított névjegyzék, bíróilag jóvá is van hagyva és^ ennek alapján kell 1939-ben válasz­tani, ha választás lesz. Hogyan gondolja a kor­mány, hogy meg fogja valósítani az 5. §-ban lefektetett elveket a ma fennálló választójogi törvénnyel szemben'? Az én felfogásom az, hogy minden tör­vénynél először azt kell vizsgálnunk, vájjon az előírt formák megtartattak-e annak meg­hozatalánál, vagy sem, másodszor pedig vizs­gálnunk kell, hogy megvan-e a törvény mate­riális alkotmányszerűsége és ezalatt azt értem, hogy Magyarországon vannak alaptörvények, amelyeket egy új törvény meghozatalánál tisz­teletben kell tartani. Igaz, hogy formailag nem mutatkozik az, hogy a törvény alaptör­vény-e, vagy pedig közönséges törvény, de azokat a törvényeket, amelyek alkotmányunk pilléreit, főbb _ elveit, szabadságjogait állapít­ják meg és írják körül, alaptörvényeknek ne­vezzük. Nem külsőleg mutatkozik tehát egy törvénynél az a tény, hogy alaptörvény, ha­nem belsőleg, lényegileg, tartalmánál fogva. Az alaptörvénynek pedig az. a tulajdonsága, hogy nem lehet egy közönséges speciális tör­vénnyel megváltoztatni. Most viszont azt lát­juk, hogy ez a törvényjavaslat, mint specialis törvényjavaslat, incidenter megváltoztatja igen sok alaptörvény rendelkezését. Át kell térnem, méltóságos Felsőház, arra a kérdésre, hogy azt mondják, a törvényhozás az ő szuverenitásának keretén belül mindent ... ' - •

Next

/
Oldalképek
Tartalom