Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése megtehet, tehát ilyen törvényeket is hozhat. Ez igaz, de csak bizonyos fokig és cum grano salis, mert a törvényhozás szuverén, de oe feledjük el, hogy a törvényhozás instrumentumába parlament két igen fontos ós nagyjelentőségű erőtényezőből van összetéve, a jogból és az erkölcsből. A parlamentnek tehát a működésében mindig a legszublimisabb erkölcsi szempontokat kell szem előtt tartania. Éppen ezért azt hiszem, hogy a magyar nép széles rétegeiben nem igen fog visszhangra találni ez a törvényjavaslat, amely az egységes magyar állam egészét 'megbolygatja, nem fog visszhangra találni olyan törvény, amelynél fogva több mint félmillió emiber kiszakíttatik a. magyar nemzet testéből, elveszíti exisztenciáját, kenyerét, a magyar nép nem fog hozzájárulni olyan törvényhez, amely első szakaszánál fogva valóságos családi tragédiákat és szerencsétlenségeket idéz elő. A mi alkotmányunk úgynevezett történelmi alkotmány és nem írott alkotmány. Éppen, azért nálunk is, mint minden történelmi alkotmánya országban, sokkal nehezebben változtathatók meg az alaptörvények, mert nálunk a polgárok lelkébe, a polgárok múltjába, tradíciójába vannak bevésve ezek az alaptörvények. Ki kell még terjeszkednem egészen röviden a 9. §-ra, amely az ügyvédi, mérnöki és orvosi kamarákról intézkedik. Az első' zsidótörvénynyel kapcsolatban a Budapesti Ügyvédi Kamara évi jelentésében azt írja, hogy (olvassa): »Kamaránk életében érthető nagy nyugtalanságot keltett az 1938. évi XV. törvénycikk. A jogfejlődés eddigi irányától és az eddig vallott jogelvektől eltérő, a társadalmi, politikai, gazdasági és jogi élet minden megnyilvánulását gyökerében érintő új szabályozással szemben a kar széles rétegeiben súlyos aggályok merültek fel.« így nyilatkozott a Budapesti Ügyvédi Kamara akkor, amikor a törvény húsz százalékban állapította meg a kontingenst. Ez. a törvényjavaslat már csak 6 százalékban állapítja meg a kontingenst. Ennek a törvényjavaslatnak következménye az lesz, hogy azok a fiatal zsidó ügyvédek, akik most kapták az ügyvédi diplomát, csak 20—25 év múlva folytathatnak ügyvédi gyakorlatot, 50— 55-ik életévükben. Ez a törvényjavaslat kiterjed még a helyettes ügyvédekre és az, ügyvédjelöltekre is, akiknek egyáltalán nincs a törvény szerint képviseleti joguk, a helyettes ügyvéd csak ügyvédnél működhetik, mint segéd és principálisának felelőssége mellett, principálisának neve alatt vihet ügyeket. Az orvos, a mérnök, a színész a világ bármely részén kereshet és talán talál is elhelyezkedést, a magyar! jogász azonban a földhöz van kötve, terrae adstrictus, az nem mehet külföldre. Nagyon kérem az igazságügyminiszter úr ő excellenciáját, legyen kegyes, vegye gondolóra és fontolóra ezt a kérdést és a végrehajtási utasításokban valamiképpen tegye lehetővé azt, hogy az a nagy mizéria, amely ennek következtében elő fog állani a magyar állampolgárok ezen csoportjában, némileg enyhittessék. Megszüntetni nem lehet, azért, mert a törvény így intézkedik, de enyhítésekre lehet és van kilátás. _ , Én ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, mert túlságosan a szabadság ellen van, túlságosan a jobboldali túltengésnek a medrében halad. Nem fogadom el azért sem, mert nem tartom keresztényi szellemmel áf hatottnak. Krisztus szelleme nem mutatkozik e tör1939. évi április hó 15-én, szombaton. 141 vényjavaslatban. Nem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot azért sem, mert — amint kifejtettem — nagyon súlyos aggályaim vannak alkotmányjogi, közjogi szempontból a törvényjavaslat ellen. Ö eminenciája, Magyarország hercegprímása csak pár nappal ezelőtt intelmet intézett a törvényhozókhoz, ahol kifejtette, hogy mi a törvényhozó feladata: ha a törvényhozó lelkiismerete szerint bírálja a törvényjavaslatot és azt látja, hogy az ellen kifogások vannak, úgy ne legyen tekintettel arra, hogy az alsóház pártcsoportjai vagy pártszemjpontjai mit mondanak, de saját lelkiismerete alapján és Istenben való bizakodással hozza meg a saját ítéletét, mert igazságos ez az ítélete csak így lesz. E szavak által is felbátorítva kijelentem, bogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Péchy Manó ő méltósága. Péchy Manó: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A zsidótörvényjavaslatról, a zsidó kérdésről az elmúlt másfélév alatt annyit beszéltek és írtak már, hogy most, amikor a törvényjavaslat mellett felszólalok, szinte úgy érzem, hogy nem is lehet olyat mondanom, ami már el ne hangzott volna. Ezért nagyon rövid leszek. Rövid leszek azért is, mert ilyenkor mindig eszembejut Pap József igen t. felsőházi tagtársamnak elbeszélése egy régi kúriai báróról, akinek az volt az elve, hogy amelyik peres félnek az indokolása egy árkus papirosnál tovább terjed, annak eo ipso nem lehet igaza, mert az igazságot egy árkus papiroson mindig be lehet bizonyítani. (Derültség.) Amikor a törvényjavaslat mellett állást foglaltam, én is elvégeztem magamban azt a szigorú lelki vizsgálatot, amely hasonló súlyos és életérdekeket érintő javaslatnál minden lelkiismeretes törvényhozónak fokozottabb kötelessége. Az előttünk fekvő törvényjavaslat lényegéiben nem más, mint a törvényhozás nagy többsége által elfogadott 1938. évi XV.. te. Ugyanazoknak az elveknek alapján intézkedik, csakhogy szigorúbb mértékben. Megállapítja a valóságnak jobbam megfelelően a zsidóságnak arányszámát. Precizírozza, azt, hegy kit lehet és kit kell »zsidó« disztinkció alatt érteni, továbbá megállapítja azokat az intézkedéseket, amelyekre az első zsidótörvény 1. §-a igen széleskörű felhatalmazást adott a kormánynak, de a kormány ezzel a felhatalmazással nem élt teljes mértékben. Amikor én azokon az érveléseken gondolkoztam, amuelyeket írásban és szóban előterjesztettek, arra a megállapításra jutottam, hogy ezek tulajdonképpen azért divergálnak, mert mindegyik más-más beállításba helyezi a kérdést és mindegyik miás szempontból bírálja el. Es így elhomályosodik az az igazság, amely ennek a törvénynek tulajdonképpeni értelme, hogy nem zsidókérdésről, hanem a magyar élet kérdéséről van szó. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Vannak olyanok, akik^ezt a problémát beállítják a múlt századba és a múlt századbeli kor szellemiében bírálják. Hivatkoznak az akkori nagy államférfiak nyilatkozataira, holott természetes, hogy akkor abbain az időben másképpen kellett ezt a kérdést felfogni, amikor a zsidóság f még sokkal gyengébb volt. (Ügy van! a középen.) Különben is megvolt a magyarban az az úri vonás, hogy a gyengébbel szemben nagylelkűséget szeretett gyakorolni.