Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-74

i Az országgyűlés felsőházának 7k. ülése rendkívüli okok miatt a közjogi és pénzügyi bizottság; ennek a törvényjavaslatnak sürgős letárgyalását kéri, a sürgősségi indítványt sza­vaizás alá fogóim bocsátani, megjegyezvén, hogy tannak f elfogadásához a jelenlévő felsőházi ta­gok kétharmadrészének hozzájárulása szüksé­ges. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a Magyar Szent Ko­ronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről szóló törvényjavaslat három nap közbevetése nélkül, mai ülésünk keretében sürgősen tárgyalható legyen, igen vagy nem 1 ? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a sürgősségi indítványt a házszabá­lyok rendelkezéseinek megfelelően elfogadta. Napirend szerint következik a közjogi és pénzügyi bizottságot együttes jelentése alap­ján a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítésé­ről szóló törvényjavaslat tárgyalása­Kérem a, jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Szontagh Jenő jegyző (felolvassa as együt­tes bizottság jelentését). Elnök: 'Szólásra jelentkezett Serédi Juszti­nián ő eminenciája. Serédi Jusztinián: Nagyméltóságú Elnök úr! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalásra kerülő törvényjavaslat lényege szerint két részből áll. Az egyik a magyar Szent Koronához visszacsa­tolt felvidéki területeknek az országgal való jogi ; ?;yesítéséről szól, a másik pedig ugyanezeknek a területeknek a most érvényben lévő magyar jogrendbe való gyakorlati beillesztésével kap­csolatban a magyar királyi minisztériumnak adandó rendkívüli felhatalmazást kér. Az egyiket igazi magyar lelkesedéssel köszöntöm, a másikat pedig a magam részéről megszava­zom. (Éljenzés.) T. Fetoőház! Amikor abban a ímegtisiztelte­tősiben van részem, hogy ezen a történelmi ülé­sen északi határaink kiterjesztésiével kapcsolat­ban a magyar országgyűlés felsőházának plénu­nán keresztül az egész nemzethez szólhatok, ab­ból az igazságból indulok ki, hogy a természet törvénye a nemzetek életére vonatkozólag is az Isten törvénye. Ebből következik, hogy aki ilyen vonatkozásban a természet törvénye ellen vét, az szembehelyezkedik magával az Istennel, (Ügy van! Ügy van!) de követ­kezik az is, hlogy aki az Istennel szembehe­lyezkedik, aki az Istennel tusakodik, az előbb­ntóbb elbukik (Ügy van! Ügy van!) s követ­kezik továbbá az is, hogy a természeti törvé­nyekkel ellentétes alkotások nem lehetnek ma­radandók. A magyar haza határait, mélyen t. Felső­náz, maga az Isten vonta meg akkor, amikor a Kárpátok medencéjét csodálatos geográfiai egységében, csodálatos hegy- és vízrajzi beren­dezettségében megalkotta és ezt a területet a ; a agyar nemzetnek, minekünk adta azért, hogy annak természetes határain belül első szent ki­rályunk meglátásai és gyakorlati elvei szerint, fajtánkkal egy erős keresztény magyar nem­zetbe foglaljuk össze faji és nyelvi szem­pontból ugyan különböző, de keresztény és ma­íCyar életfelfogás és kultúra tekintetében azo­nos szellemű népeket, amelyeket akár itt talál­tunk, akár pedig később fogadtunk ibe magunk közé. A Kárpátok medencéjének tehát az Isten akaratát kifejező természeti törvény alapján 1938. évi november hó 12-én, szombaton. egy nemzetnek, a magyar nemzetnek birtoká­ban kell maradnia. (Ügy van! Ügy van!) — Élénk helyeslés és taps.) , r A magyar nemzet régebbi és közelebbi tör­ténete gyakorlatilag is megerősíti, hogy konti­nensünknek ezt a tökéletes geográfiai és éppen azért tökéletes gazdasági egységét megboly­gatni s a benneélő nemzetnek alapsejtjeit, csa­ládokat szétszaggatni maradandóan nem lehet < (Ügy van! Ügy van!), mert ezek a geográfiai és gazdasági részek, amelyek egymásra vannak utalva és ezek a családok, a magyar nemzetnek részei, elementáris erővel törekszenek vissza abba az egységbe, amelybe előbb beletartoztak és mihelyt sikerül a természetellenes szétbontó akadályokat megszüntetni,, a természetes egysé­get visszaállítják. (Ügy van! Ügy van!) En, mint hívő magyar ember azt vallom, hogy a magyar nemzet életében a közel múlt napokban maga Isten nyúlt bele, amikor a ré­gen hirdetett és epedve várt békés határrevízió legalább részben, éppen Szent István kirá­lyunk jubileumi évében szemünk láttára meg­valósult. (Ügy van! Ügy van!) Megtörtént pe­dig ez a revízió azért, mert a szent király ju­bileumi évében az egész magyar nemzet csodá­latos belső lelki revízión ment át, amikor Szent István király szellemében iparkodott vissza­térni Istenhez. Ne feledjük, hogy a nemzetek életét és törénelmét — természetesen azok köz­reműködésével — maga Isten irányítja és ő irányította a magyar nemzet életét, a magyar •íemzet történetét is. Bölcs áll am fér fiaink pedig, akik eminenter hazafias munkát végeztek, amikor a Felvidék nagy részét békességes revízió útján az anya­országhoz visszakapcsolták, ezek a mi nagy államférfiáink, akiknek éppen ezért soha el -em 'múló hálával tartozik a nemzet (Ügy van! Ügy van! — Hoszantartó lelhes éljenz\és és • nvs. — ftlénk felkiáltások: Éljen Imrédv!) az egész világ előtt megmutatták, azt az utat és módot, amely szerint azok a nemzetek, amelyek n természeti törvény ellenére egymással sajná­latosan szembehelyezkednek, egymással az egész vonalon kibékülhetnek, ha igazságos és békességes revízió útján kiküszöbölik azokat az okokat, amelyek az ellentéteket okozták. Mert, ••. Felsőház, a természeti törvény .mindenütt tc­­nészeti törvény. A természetjog mindenütt és mindenkivel szemben term észét joer. tehát az Tsten akarata szerint niipde.-nkire nézve egrvfot*­•nán kötelező. Merem fel állítani a^t a tételt, 1,( >gy a ~KÁTT)í\ir , <k m ed"" céiét lír^z^átrosan föl­darabolni nem lehet (ÜPv van! Üav von! — Taps,), de igazságosan A^yesíteni igenis lehet. fŰg'» van! Üav van! — Nagy ta/ps.) Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak első részét tehát túláradó örömimel üdvözlöm. A Felvidék és az esztergomi főegyházmegye egy részének, valamint saját szülőföldemnek visz­szatéréséért az Istennek hálát adok és a, Felső­ház színe előtt megismétlem a Te Deumnak azokat á gyönyörűséges zárószavait, amelyeket a közeli történelmi napokban az egész magyar nemzet keresztény hittel és magyar lelkesedés­sel énekelt: »In te Domine speravi, non confun­dar in aeternum.« Felvidéki testvéreinknek pedig erről a helyről mondok meleg köszönetet azért, hogy a megpróbáltatások idején hívségesen kitairtottak egységben és keresztény hazaszeretetben. Igen, kitartottak egységben, mert kitartottak a ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom