Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-83
116 Az Ország gyűlés felsőházának 83. ulé, zog és engedje meg a belügyminiszter úr, hogy mint aki magam is foglalkoztam ilyen dolgokkal, itt megmondhassam,, hogy az a csendes munka, amelyet már eddigi munkássága alatt is folytatott ezen a téren, máris kezdi a gyümölcseit megteremni olyan emberek kiválogatása tekintetében, akik ilyen munkára valók. (Éljenzés és taps.) Hogy mit fogunk tudni e téren tenni, arra nézve még nem nyilatkozhatom. Én az országgyűlés másik Házában megmondottam azt, hogy nem szoktam, nem is akarok ígérni, sőt ma közbeszólásként azt is megmondottam, hogy még azt sem ígértem meg, amit mondottam, mert sok mindentől függ az, hogy mit tehetünk. Elsősorban a pénzügyi lehetőségektől és a törvényhozásnak nyilvánvalóan tisztában kell lennie azzal, hogy etekintetben nehéz időket élünk. (Ügy van! Úgy van!) A belügyminiszter úr még az egészségügyi szolgálat terén készít elő törvényjavaslatokat, így a gyógyszer-törvényjavaslatot, a közegészségügyi szolgálat további kiépítéséről, a tuberkulózis és a nemi betegségek elleni védekezésről. Javaslat készül továbbá az állampolgársági törvények reformjáról fokozott nemzetvédelmi szempontból (Helyeslés.) és a maga körében igyekszik, de azt hiszem, mindnyájunk kötelessége törekedni arra, hogy a közigazgatást jobban racionalizáljuk, jobban egyszerűsítsük és közelebb hozzuk az emberhez. (Helyeslés.) A decentralizáció nem arra való, hogy az íróasztalok ne ugyanabban az épületben legyenek, hanem az ország különböző városaiban, különböző épületeiben, hanem arra való, hogy az emberek, akik a dolgokat intézik, közelebb legyenek azokhoz az emberekhez, akiknek az ügyeit intézik. (Élénk helyeslés.) Erre nem győzöm eléggé felhívni a közvéleménynek, de különösen a köztisztviselői karnak a figyelmét. Pénzügyi téren az árszínvonalunk teljes stabilitást mutat. A bankjegyforgalom számszerűleg emelkedett, de ennek megvannak a maga okai: az ország területi megnagyobbodása és az idegen pénzeszközök átváltása, a kormány beruházó tevékenysége és az előkészülés az új termésre, — de jó áron értékesítve a múlt évi nagy termést — s az a körülmény, hogy az őszi hónapok eseményei a takarékbetétek bizonyos elvonását vonták maguk után. A váltópénzhiányt is sikerült kiküszöbölnünk. A hitelpolitikában a pénzügyminiszter úr törekszik az olcsó hitel előmozdítására, a mezőgazdasági hitelnek általánosabbá, mondjuk, szervesebbé tételére. A köztisztviselői kar helyzetén kívánnánk javítani és végcélként mindnyájunk előtt ott kell lebegnie az 1931-as állapothoz és fizetésekhez való visszatérésnek, (Helyeslés.) természetesen az államgazdaság viszonyaihoz, körülményeihez alkalmazkodva; e tekintetben nagy meggondoltság kívántatik m&g tőlünk a törvényhozástól és a kormányzattól, mert nagyon súlyosan megterheltük azt. Az elmúlt hónapok nagy örömet hoztak reánk: megindulását annak a folyamatnak, amely minden magyar ember reménye. De a magyarlakta felvidéki területek visszacsatolása (Éljenzés és taps.) és azok az intézkedések, amelyek a tárgyalások és az egész kérdés nemzetközi kibonyolódása alatt szükségessé váltak, természetesen pénzbe is kerültek. Az egyszeri beruházási hozzájárulás elsősorban hadseregünk felszerelésére volt szánva. A keî 1939. évi február hó 23-án, csütörtökön* reteknek azonban sok vonatkozásiban ki kellett tágulniok, egyrészt, inert sok mindenfélét gyorsabban kellett (beszerezni, mint ahogyan az preliminálva volt. Mindenki tudja, hogy &gy darabig a részleges mozgósítás idejét éltük és ez nem imént ingyen, örülhetünk, hogy békésen folyt le, ami lefolyt és a területeket békés úton nyertük vissza- Mindazonáltal ezekkel a kiadásokkal és az általuk teremtett helyzettel ma .számolnunk kell és ez igen nagy gondja lesz a törvényhozásnak és a kormánynak. Nyilvánvaló az is, hogy nem olyan világot élünk, amelyben e tekintetben megállhatnánk és aat is minden magyar ember nemcsak megérti, hanem minden magyar embernek komoly óhaja és szándéka is, hogy hadseregünk (Éljenzés és taps.) még johban kiépíttessék és megerősíttessék. Ha pedig ez megtörténik, nemcsak szándéka, hanem — azt hiszem — öröme is (Ügy van! Ügy van!) A korimiánynak a kiadások között ezentúl is primoriális kötelessége és szándéka ez. Többi feladataink miatt magunknak és a társadalomnak sok mindenről le kell talán majd mondani, amit a közeljövőben remél. Sok minden lassúbb tempóban haladhat, de első kötelességünk az ország biztonságának tökéletes helyreállítása (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) és mind erősebb kifejlesztése, hogy megállhassuk helyünket éhben a mozgó, forrongó világban, annak ellenére, hogy helyzetünk külpolitikai vonatkozásban nemcsak veszélyesnek nem mondható, hanem jó. A magyar külpolitika ereje mindenkor kontinuitásában rejlő megbízhatóságában volt. Célkitűzése ugyan a nemzet életfolyamatának biztosítása és jogos követeléseinek teljesülése, de hékés eszközökkel és az európai békéhez való E ozzájárulás céljával- Amikor azt mondtam, ogy magyarok maradjunk Európában, ebben nyilvánvalóan benne rejlik az európai békének és az európai életközösség fejlődésének gondolata és szándéka is. (Taps.) Ebben a törekvésünkben — talán alig szükséges ismételnem — elsősorban az úgynevezett tengelynek államaira támaszkodunk, amelyek erős (biztosítékai az európai békének. Közismert, hogy Magyarország milyen hosszú idő óta tart fenn már szoros barátságot Németországgal és Olaszországgal. Az antikomintern paktumhoz való csatlakozásunkkal is épp ezt akartuk kifejezni, ezt a barátságot alátámasztani és szolidaritásunkat e két nagy állammal megmutatni. Az eredményeket, amelyeket ez a szoros barátság 'hozott októberben és novemberiben, az egész nemzet annyira ismeri, annyira átérezte és reagált azokra, hogy nem szükséges ezekre különlegesen rámutatnom, mert mindenki épp oly jól tudja és épp oly jól értékeli azokat, mint én. A Lengyelországhoz fűződő barátságunk politikai realitás, történelmi bázisokon nyugszik. Békés célkitűzéseinkből logikusan következik magatartásunk a szomszéd államokkal szemben is. Örömmel vettük tudomásul az a] jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter nyilatkozatát, hogy a jugoszláv külpolitika a régi marad és meg vagyok győződve arról, hogy a jugoszláv kormány ezt tettekkel is be fogja bizonyítani. Reméljük, hogy ebben az esetben ki fog alakulni köztünk az a jó szomszédi viszony, amely mindkettőnk érdekeinek megfelel.
