Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés felsőházának 83. ülése Megelégedéssel olvastuk a román külügy­miniszter úr kijelentéseit is és reméljük, hogy a most megindított politika gyors ütemben fogja megvalósítani azokat az ígéreteket, kü­lönösen a magyar kisebbség tekintetében, ame­lyeket a román kormányok ismételten tettek. Ez (biztosíthatná a normális szomszédi viszony kifejlődését. Bizonyos megértést kezdünk észlelni Cseh­országban is a mi türelmes és békés politi­kánkkal szemben. Talán a döntőbírósági ítélet' rendelkezéseinek fokozatos életbeléptetése hozzá fog járulni a tűrhető kapcsolatok kiépítéséhez­Min^ ismeretes, másfél éven keresztül foly­tak utoljára Bledben tárgyalások a dunai ál­lamok jó atmoszférájának kialakítására. Ezek befejeződtek, a világ új politikai napirendjéről ugyan lekerültek, de bizonyára ezek az erő­feszítések nem voltak hiábavalók- Mi a köz­vetlen érintkezés, a közvetlen tárgyalások kor­szakát sem tartjuk tökéletesen lezártnak. Őszintén óhajtjuk, hogy kulturális 'és gaz­dasági kapcsolataink a nyugati nagyhatalmak­kal továbbfejlődjenek és felfogásunk nemcsak abból a rokonszenvből fakad, amellyel új el­gondolásokkal dolgozó és megértő békepoliti­kájuk iránt viseltetik a magyar nemzet, ha­nem abból a körülményből is, hogy az egész világon megnyilvánul az a törekvés, hogy az összes európai nemzetek minél gyorsabban megtalálják a tartós együttműködés lítját. Mi erőnkhöz képest megfontoltsággal és óvatos­sággal haladunk külpolitikánk útján. (Helyes­lés.) Tiszteletben tartjuk más államok jogait, nézeteit, de ezzel szemben megkívánjuk, hogy a magyar felfogást a nemzeti élet formájáról és berendezkedéséről, amely senkit sem bánt s amelybe a legmodernebb felfogások és elvek is beleférnek, minden oldalról éppen úgy tisz­teletben tartsák. (Élénk helyeslés és taps.) Az országhoz visszatért területeknek az or­szág testébe való belekapcsolódása folyamat­ban van. Szükséges volt külön szerveket léte­síteni erre a bekapcsolásra a különböző re­szortminisztériumokkal kapcsolatban és szük­séges volt ezeknek élére olyasvalakit állítani, aki a kabinetnek tagja, tehát miniszter es szükséges volt, hogy ezt a bekapcsolást vissza­csatolt területről való és a trianoni csonka országból való férfiak együtt hajtsák végre. Ez a folyamat • természetesen átmenet, amely az összekapcsolást s a régi állapotokhoz való visszatérést mindinkább ki fogja munkálni. Ez a munka most körülbelül a zenitjén van. A közigazgatás terén a munka általában már be­fejeződött, az igazságszolgáltatás, a tanügyi igazgatás stb. terén most indul^meg, most for­málódik ki és amint az egyik ágazattal a má­sik után végzünk, fokozatosan átvezetjük eze­ket az országrészeket — nem is egy ország­részt, hanem tulajdonképpen országrészeket keleten és nyugaton — az ország régi egysé­gébe, (Helyeslés.) amelyben jogilag természe­tesen most is benne vannak, de amelybe köz­igazgatásilag és a közigazgatás különböző ágai szerint át kell vezetni. Az egész munka szükséges volt és szük­séges ma is azért, mert hiszen itt 20 évig éltek öregek is más törvények, más jogszabályok, más szokások, más életrend szerint és felnevel­kedett ezalatt egy egész generáció idegen jog­szokásokban és idegen életrendben. Ezeket át kell vezetni az itteni életrendbe, megértést kell FELSŐHÁZI STAPLÔ. IV. 1939. évi február hó 23-án, csütörtökön. 117 tanúsítania az egyiknek a másik és a másik­nak az egyik iránt. Ez az összeolvadás tehát folyamatban van. Ez nem is lehet másképpen, hiszen ez a 20 esztendő csak egy pillanatnyi epizód hosszú évszázadokra terjedő történel­münkben. (Ügy van!) Ezek a szavak, amelyeket a mélyen t- Felső­házhoz intéztem, még nem is merítik ki az egész munkaprogrammot, inkább csak felfo­gást akartak jellemezni és a munkaprogramm fontosaibib mozzanatait akarták kiemelni; fel­fogást jellemezni, amelyet a mélyen t. Felső­ház részben már ismert, mert íbiszen hosszú ideig voltam e Ház tagja, de amelyet ebiben a pillanatban mégis külön és a pillanatra vonat­koztatva is újra meg kellett ismernie, szemben azokkal a kötelességekkel, amelyek pillanat­nyiláig előttünk állnak, de amely pillanatnyi kötelességeknek teljesítésénél soha sem fogjuk elfelejteni, hogy történelmi munkát végzünk, amely évszázadokban gyökerezik és évszáza­dokra nyúl előre. Azt hiszem, hogy a világ, amely felé megyünk, ha a mai generációk lelki fejlődését nézem, olyan világ, amely sok­kal töibhet fog nyújtani az egyénnek és a köz­nek egyaránt a lelkiek terén azért, mert ma ezekkel foglalkozik többet- Igaz, hogy ez a világ kívülről anyagiasnak látszik, igaz, hogy az egyes embereknek ténykedése, — és sokszor igen önző^ ténykedése — felfogása, beszéde anyagias és nehéz kihámozni azt, hogy ennek a világnak lelkében egyéb is van. Az emberek nagyon kis köreiben, ahol az emiberek nem állanak tömeghatások alatt, kis .szobákéban, kevés embertől körülült tábortüzeknél, ahol mindenféle emherek ültek, — a sötétség foly­tán és a ruha által is meg nem különböztetve — ott hámoztam ki a lelkekből azt, hogy van egy törekvés a lelkiekkel való intenzívebb foglalkozásra, van egy törekvés az emberek­ben az embereket jobban megérteni. Minden korszak így kezdődik. Lassankint egyes lelkekben él, egyes mécsek (gyulladnak meg, hogy végül ezek a törekvések rányomják az új korszakra (bélyegüket. En látom ezeket a kezdeteket. Nem íróasztal mellett termeltem ki, könyveket forgatva és önmagamlban ideá­kat szőve. Emberekből termeltem ki, külön­böző korúakból és foglalkozásaúakhól, azokban láttam meg és azt hiszem, jól láttam meg. De ennek a hitnek mindenesetre meg kell lennie az emherben és kérem azokat, akik hivatva vannak velem dolgozni ennek az országnak fel­emelésén, az egész társadalmat is, de elsősor­ban a törvényhozásnak tagjait, hogy ezt a hitet ne vegyék el tőlem, mert csak ezzel fogjuk újjá­teremteni Magyarországot. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra jelentkezett Szontagh Jenő ő méltósága. , \\"i Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! Magyar parlamenti szokás az, hogy amikor kormányt neveznek ki s ea az új kormány programmot ad, akkor ezt leg­alább is a képviselőházban napirendre tűzik ki s az egyes pártok képviselői ehhez a pro­gramúihoz hozzászólnak. A felsőházban, ha visszanézek tizenkét esztendőre, volt olyan eset, hogy egy ilyen kormánybemutatkozáshoz volt hozzászólás, a legutóbbi két alkalommal azonban nem volt Megnyugtathatom az igen 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom