Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés felsőházának 83. ülése Ï939. évi február hó 23-án, csütörtökön. 111 sától való felmentése és az én kineveztetésem tárgyában az országgyűléshez intézett legfelsőbb kormányzói üzenetnek a képviselőházban leendő kihirdetése végett külön szándékozom intézkedni. Budapest, 1939. évi február hó 19. — Gr. Teleki Pál.« Elnök: Tudomásul szolgál. Most pedig kérem a kormányzói legfelsőbb kézirat felolvasását. (A Ház tagjai felállattak.) vitéz Görgey László jegyző (olvassa): »Kedves gróf Teleki! Önt magyar királyi miniszterelnökké kinevezem. Kelt Budapesten, 1939. évi február hó 16. napján. Horthy s. k. Dr. vitéz Imrédy Béla s. k.« Elnök: Tudomásul szolgál. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék most a kormányzói legfelsőbb elhatározást felolvasni. vitéz Görgey László (olvassa): »A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére magyar királyi belügyminiszterré dr

% vitéz KeresztesFisclher Ferenc magyar királyi titkos tanácsost, (Elénk éljenzés.) a magyar országgyűlés felsőházának tagját, magyar királyi pénzügyminiszterré dr. Remén yi-Schnell er Lajos országgyűlési képviselőt, (Éljenzés.) magyar királyi kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterré Kunder Antal országgyűlési képviselőt, "magyar királyi honvédelmi miniszterré vitéz dálnokfalvi Bartha Károly magyar királyi táborszernagyot, (Elénk éljenzés.) magyar királyi igazságügyminiszterré dir. Tas nádi Nagy András országgyűlési képviselőt, magyar királyi földmívelésügyi miniszterré széki gróf Teleki Mihály országgyűlési képviselőt, magyar királyi külügyminiszterré dr. kőrösszeghi és adorjáni gróf Csáky Istvánt és az 1917. évi XI. törvényeiikk alapján táreanélküli magyar királyi miniszterré nemesmitici Jarotss Andor országgyűlési képviselőt újból kinevezem, (Éljenzés.) illetőleg ezen eddig is viselt állásukban megerősítem, továbbá ómagyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszterré dr. Hóman Bálint magyar királyi titkos tanácsost, (Éljenzés.) országgyűlési képviselőt 'kinevezem, végül a magyar királyi iparügyi minisztérium vezetésével Kun dér Antal magyar krályi kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri megbízom. Az illetőkhöz, intézett kéziratot idezárom. Kelt Budapesten, 1939 február hó 16. napjá-n. Horthy s. k„ gróf Teleki Pál s. k. Elnök: Felkérem tehát a háznagy úr ő nagyméltóságát, hogy méltóztassék az új kormány tagjait az ülés ter emíbe bevezetni. # (Rakovszky Endre háznagy bevezeti az új kormány tagjait. — Elénk éljenzés.) A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólni. (Halljuk Halljuk!) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Nagyméltóságú FI nők Ur! Mélyen t. Felsőház! Olyan hosszú ideig voltam ennek a felsőháznak tagja és olyan régi gyökerek fűznek engemet és fűzik nemzetiségemet ehhez a felsőházhoz, hogy azt hiszem, személyileg nincs okom bemutatkozni. (Ügy van! Úgy van!) Amit az utóbbi időben politikailag, vagy az ország ügyvitelének hármely vonatkozásában mondandó voltam, azt ebben a Háziban mondtam el a legutóbbi időkig. Azonkívül az a 'beszédem, amelyet az országgyűlés másik Házában tartottam, meglehetősen széles terjedelemben majdnem szoszerint jelent meg a lapokban és úgy képzelem, hogy ennek a Háznak mélyen t. tagjai méltóztatnak azt ismerni. Nem akar tiszteletlenség lenni a Ház iránt, Hogy beszedem nem lesz ugyanolyan hosszú, mint az országgyűlés másik Házálban, ez csak éppen arra vonatkozik, hogy nem akarom mindazt, amit ott mondtam, szószerint és egész terjedelmében ismételni. Lényegében természetesen ugyanazt mondóm, mert hiszen a Programm egy, az ember ugyanaz, a nézet ugyanaz és az irány ugyanaz, — ez világos. Megmondtam ott azt, hogy egy nemzet csak történelmileg gondolkodhatik. (Ügy van! Ugy van!) Egy nemzet, amelynek alkotmánya is íratlan valóság, amely olyan törvények, jogszokások és — valahogy úgy tudnám megfogalmazni a legjobban — lelkileg átérzett dolgok, mintegy lelki döntvények foglalata, amelyek a nemzet szívébe, vérébe mentek át, csak történelmi távlatban láthat. Nem vagyunk mi Magyarországon kísérletezők. Nem vagyunk pedig két okból. Egyrészt éniségünk, másrészt nehéz helyzetünk folytán. De sok nehéz helyzetet ért meg már ez a nemzet anélkül, hogy eltért volna szent királyunk, Szent István irányadásától és sokmindenféle, még akut politikai kérdésben is, olyanokban, amelyek földrajzi helyzetünkből, népi összeállításunkból folynak, ugyanezeket az elveket és principiumokat követtük és követjük 900 esztendő óta, Azt is mondottam az országgyűlés másik Házában, hogy anélkül, hogy okvetlenül egyformásítani akarnék, látom az élet minden értékét. Ügy éreztem, hogy ha az ember nemzetsége ennek a Háznak múltjában is gyökerezik, ez kötelező arra, hogy az ember a nemzet minden rétegét ismerje, érezze, (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) igyekezzék azzal közelről érintkezni nemcsak teóriában, hanem praktice is, egyenkint az emberekkel, fiatalokkal, öregekkel. (Ügy van.[ Ügy van!) Azt hiszem, ezeket már máskor is elmondtam itt e Házban, de különben is, e Háznak sok tagja kísérte figyelemmel munkásságomat (Ügy van! Ügy van!) s vannak itt olyanok, akik együtt dolgoztak velem a cserkészetben vagy másutt és azok tudják, hogy utolsó miniszterelnökségem óta volt alkalmam sokféle emberrel érintkezni és sokféle embert megismerni. Megismerni nemcsak a dobogóról, nemcsak úgy. amikor az ember, mint szónok, egy tömeggel áll szemben, hanem egyenkint, sokszor egészen különféle rendű és származású emberek nagyon kis közösségében, ahol megismerkedünk emberekkel, rajtuk keresztül embercsoportokkal és a felfogásokkal. Ez bátorított fel engem, hogy a miniszterelnökséget e nehéz időkben vállaljam és ezenkívül az. hogy ha ma nem is tartozom Magyarországnak sem nagy-, sem kisbirtokosai közé, mégis, mint a földről és földből való, régen falusi ember és egy falusi járás szolgabírája voltam. Vállaljam, továbbvezetve ott, ahol azt elődöm elhagyta, mintegy bizonyos történelmi kontinuitásban, mert azt a helyzetet, amelyben vagyunk, akár Európa képében nézem, akár belső viszonyainkat tekintem, csak mint egy történelmi fejlődésnek, sőt nagyon gyors fejlődésnek eredményét szemlélhetem. Elmondottam az országgyűlés másik " Házában azt, hogy különösen a XTX. század materialista felfogására következett reakciónak, i9