Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés felsöházúnak 82. ülése mindenki láthatja a saját szemével, hogy a hivatalban lévő nőknek, annak ellenére, hogy a férjük is keres, nincs gyermekük vagy legfeljebb egy van. Nagyon jó lenne, ha a nőket rá lehetne szorítani arra, hogy elsősorban feleségnek és anyának készüljenek, arra vállalkozzanak, azonban a szükségszerűség más utat jelöl ki. Ahogy Arany János bölcsen mondja: kettős úton halad az emberi élet, az egyik a gyakorlat, a másik az elmélet. Az csak elmélet, Ihogy a nőket ki kell szorítani a hivatalokból, mert a hivatali kötelesség nem fér össze a feleség és az anya kötelességével. Kérdezem azonban, hogy nemcsak a kisebb hivatalnok, hanem a jobb középosztálybeli ember is mit tud ma adni hozományul? Diplomát!? A diploma mit ér állás nélkül? Semmit! A diploma akkor válik hozománnyá, ha az állás is hozzájárul. Kérdezem, hogy a fiatal férfiak hogyan házasodjanak, hogyan alapítsanak családot arra a nyomorult 100—120 pengős kezdőfizetésre? Családot csak úgy tudnak alapítani, ha gazdag leányt vesznek el, de a gazdag leányokat manapság (Felkiáltások középen: Nincsenek!) úgy lopják el, azokhoz már máskép nem lehet hozzáférni. (Derültség.) Tehát ez nem megoldás. Legjobb megoldás volna természetesen az, amit Biró Zoltán felsőházi tagtársam említett. Meg kell állapítani a nőtlenek fizetését és ha a hivatalnok megházasodik, meg kell neki adni az állandó családi segélyt és megfelelő gyermeknevelési pótlékot. Sőt még abba is hajlandó volnék belemenni, hogy a tisztviselői kar fizetésének volumenjét úgy osszuk fel, hogy a fizetés a 25. szolgálati évig emelkedjék, mert akkor a legmagasabbak a családfenntartási, nevelési terhek, azontúl pedig csökkenjen a fizetés. (Mozgás.) Az öregeknek rosszul esne, de a fiataloknak nagyon jól. (Derültség és taps.) Ez a családvédelem. Ha egy földrengés következtében ránkszakadna ez az épület, nagy kár érné a magyar közéletet, de azt hiszem, egyetlen egy iskolapad sem maradna üresen és egyetlen egy korosztályból sem hiányoznának katonák. Ha azonban ezeket a fiatal családalapítókat eltüntetjük, azaz megakadályozzuk őket a családalapításban, akkor a nemzet szaporodása és a nemzet élete ellen vétkezünk. Arról már hallottam, hogy voltak népek, ahol a fiatalok a nekik útban lévő és terhükre lévő öregeket elpusztították, fel is falták, de arról még nem hallottam, hogy az öregeknek annyi erejük lett volna, hogy az útjukban és a terhükre lévő fiatalokat el tudták volna pusztítani. Az élet, a természet^ joga mindig a fiatalság mellett van. (Éljenzés és taps.) A fiatalság nagy küzdelmek, talán forradalmak árán is, de előbb-utóbb ki fogja vívni magának az életet, amelyre joga van. Kár -volna ennék a törekvésnek útjába akadályokat gördíteni. (Egy hang a középen: Senki sem akar!) De igen, mindjárt meg fogom magyarázni. Itt szerzett jogokat emlegetnek, férjes nők szerzett jogait. A szerzett jognál szentebbek a természet jogai, az élet jogai. Az a férjes asszony, akinek a férje főiskolát végzett és a VI. fizetési osztályban van, maga is már legalább 20—25 éve szolgál, tehát 60—70 százalékos nyugdíjra van joga. Ha pedig nyugdíjazzák, mit jelent ez? A két összetett — havi 1000—1100 pengős — jövedelemnél 80—100 pengő különbözetet jelent. Ezért a 80—100 pengő differenciáért megakadályozzuk azt, hogy a mostani 1939. évi február hó 7-én, kedden. 95 fiatalság kenyérhez, álláshoz és családalapításhoz juthasson? (Taps a jobboldalon.) EÍZ nagy hiba, igen nagy hiba volna. A mélyen t. Felsőház összetételénél, társadalmi állásánál, vagyoni helyzeténél és — azt hiszem — koránál fogva is (Mozgás.) túl van azon a gyanúsításon, hogy itt a saját érdekei irányítanák, éppen azért a Felsőháznak meg kell ismernie és meg kell értenie a nemzet fiatalságában rejlő magyar jövőt. De azt is meg kell értenünk, mélyen t. Felsőház, hogy szakadék készül, sőt már van is a között a nemzedék között, amely már hivatalban van, és a között, amely még kint van. Ezt a szakadékot mélyíteni, tágítani nem hivatása és nem feladata a magyar Felsőháznak, amelynek nagy nemzeti szempontokat és faji szempontokat kell szem előtt tartania. A magyar Felsőháznak az a hivatása, hogy a magyar ifjúságot, ezt a magyar jövőt a jelennel kibékítse és ilyen módon a magyar nemzet fejlődésének zavartalan folyamatosságát biztosítsa. (Helyeslés jobbfelöl.) Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot elfogadom, azonban Wekerle ő excellenciájának javaslatát nem, még pedig azért nem, mert — bocsánat a hasonlatért — ha ezt a változtatást elfogadjuk, akkor ennek a törvényjavaslatnak, ha törvény lesz is belőle, mind a 32 fogát egyszerre kihúzzuk. (Derültség.) Mert milyen törvény lesz az, amelynek ereje és hatása 30 év múlva fog jelentkezni? A valóságban ugyanis csak azoknál fog jelentkezni, akik ezután men nek bele az állásba. Annak az asszonynak az utódja, aki tegnap jutott állásba, harmincegynéhány évig várhat majd, amíg az álláshoz hozzá fog jutni. Ez szerintem a törvénynek erejétől való teljes megfosztása. Éppen ezért az eredeti törvényjavaslat megtartásával, viszont végső fórumként a közigazgatási bíróság beiktatásával a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Gróf Jankovich-Bésán József ő méltósága. Gróf Jankovich-Bésán József: Nagy méltóElnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt a javaslatra magára rátérnék, engedtessék meg nekem, hogy egy pár szóval reflektáljak Biró Zoltán ő méltóságának egy mondatára, amelyet — úgy hiszem — úgy értelmezett, hogy azok a korlátozások, amelyeket az állami tisztviselőkre és a nyugdíjasokra ki akarnak terjeszteni, bizonyos fokig érintsék a szabad pályán működőket is. Ezt a felfogást nem tudom osztani, mert veszedelmesnek tartanám, ha az iniciatívát és a vállalkozási kedvet már eleve is korlátoznók azáltal, hogy valakinek a keresetét csak bizonyos fokig engednők érvényesülni. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Annál kevésfbibé oszthatom ezt a nézetet, mert hiszen az államnak megvan a módja és lehetősége arra, hogy ,a magas kereseteket adóval úgy sújtsa, hogy azoknak a magasabb kereseteknek nagy része az állampénztárba folyjék. így tehát ilyen korlátozásra — azt hiszem — igazán nem volna szükség. (Ügy van!) Ha most rátérek a törvény javaslatra, azt kell mondanom, hogy ez a javaslat azt a benyomást kelti bennem, hogy a kormány egy bizonyos fokig — amint a javaslat indokolásá17*