Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés felaöházűnák 82. ülés* szigorúbb szelekció alá venni a tisztviselői kart. Ami még csak igen kevés státusban van bevezetve, — azt hiszem, a pénzügyben és most a belügyi státusban — tessék igen szigorú rostáló vizsgának alávetni a tisztviselőket és ezek a rostáló vizsgák esetleg ne csak arra vonatkozzanak, hogy az illetők hogyan lépjenek elő, hanem ha bebizonyosodik, hogy valaki nem felel meg a kvalifikációnak, az el is boesáttassék az állam szolgálatából, nyugdíjaztassék, végkielégíttessék, ahogyan azt itt a nőtisztviselőkre nézve írja elő ez a törvényjavaslat. Ezzel a szigorú minősítéssel igen sok közhivatalnál lehetne olyan alapos tisztítást végezni, hogy sokkal töibb állástalan, munkára váró, szorgalmas, derék, fiatal diplomásnak lenne módja elhelyezkedni. Nagyon jól tudjuk,, akár közhivatalban szolgálunk, akár pedig

1 dolgunk volt már közhivatalokban, úgyhogy a hivatal ügymenetével alkalmunk volt megismerkedni, láttuk, hogy a tisztviselőnők, bár nem minden szolgálatra alkalmasak és bár természetesen közöttük épúgy akad jobb és rosszabb, mint a férfiak között, igen szorgalmas tisztviselők és általában nagyon jól megfelelnek a rájuk bízott megfelelő munkaköriben. Tudományos intézményeinknél a nőtisztviselők általában igen jól beválnak, olyan tudományszakoknál pedig, amelyeknél a művészi érzéknek is nagyobb szerepe van, gyakran bizonyos előnyben is vannak, mert az intuición alapuló kvalitások a nőknél általában gyorsabban jutnak kifejezésre^ mint a férfiaknál. De nézzünk kisebb igényű állások után. Hány olyan bonyolult ügymenetű hivatalt ismerünk mindnyájan, — azt hiszem, kevesen vannak közülünk, akivel nem esett meg — ahol a női segédhivatali tisztviselőhöz fordultunk azért, mert annak olyan áttekintése volt az egész ügymenetről, amilyennel az a kiváló specialista magasabb állású tisztvieslő talán nem is rendelkezett és gyorsabban tudott világosabb, felvilágosítást adni, A törvényjavaslat azonban csak nőt és férfit ismer, nem pedig használható, vagy kevésbé használható tisztviselőt. így előállhat az az eset, hogy például valamelyik közintézmény vagy hivatal a törvény rendelkezése folytán elveszít egy olyan nőtisztviselőt, aki pótolhatatlan, viszont a férje, aki teljesen alkalmatlan, vagy lusta tisztviselő, a hivatalainkban, sajnos, — 'bocsánatot kérek a kifejezésért — nagyon általánosan respektált szamárlétrán szépen fel fog kapaszkodni olyan állásba, amilyet nem tud; jól betölteni, a feleségtől viszont, aki kiváló és kitűnő tisztviselőnő, a másik hivatal kénytelen megválni. A. törvényjavaslat tehát már az állami szolgálat érdekeinek szempontjából is elfogadhatatlan. (Ügy van! Ügy van!) Másodszor elfogadhatatlan a törvényjavaslat azért, mert erkölcstelen intézkedés az, amely olyan valakit, aki a megkívánt kvalifikációt megszerezte,^ aki állásában kötelességét jól, esetleg kiválóan teljesítette, azért foszt meg állásától, mert az illető egy magasabb fokozatba lépett tisztviselőnek törvényes házastársa. Ez pedig a törvényjavaslat szerint így történnék, ismétlem, tisztán csak azért, mert törvényes házastársak. Mert vegyük például azt az esetet, hiogy két agglegény, két deány, vagy két testvér él közös háztartásban. Ezeknél, ha az egyik azt a bizonyos kijelölt fokozatot elérte, tökéletesen ugyanaz a helyzet állana be anyagi szemFELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. 1939. évi február hő 7-én, kedden. 93 | pontból, amelyet a törvényjavaslat itt csak a { házas"', tisztviselőkre nézve kifogásol, előállana a törvényjavaslat szerint, úgylátszik, meg nem engedhető' jó mód állapota; de miután ezek nem házastársak, őket semmiféleképpen sem sújtja a törvény. A törvényjavaslat tehát eb>ben a tekintetben egyenesen családellenes. (Úgy van! Ügy van!) Annál különösebb ez, mert abban az időben merül fel, amikor folytonosan csak a család védelméről hallunk. De vannak olyan nők is, akik pályájukat hivatásszerűen választották és nem akarják állásukat éppen akkor elveszíteni, amikor az a kulminációhioz érne. Az ilyen nők, ha az előttünk fekvő javaslat törvénnyé válnék, vagy egyáltalában nem fognak ezentúl férjhezmenni, vagy pedig módjuk lesz rá, hogy idejében elváljanak férjüktől. Ha az ilyeneknek, mondjuk, érzelmi igényeik lennének, akkor a törvény kényszerítő erejénél fogya ezeket a családi köteléken kívül fogják kielégíteni. (Ügy van! Ügy van!) Ezt az. eredményt várhatjuk a törvényjavaslattól, amikor máskülönben ma folyton csak az erkölcs és a család védelméről hallunk beszélni. Ami pedig az egy-, két- vagy háromgyermekes családok korrektívumát illeti, erről el kell ismernem, hogy ez már a család védlelmét szolgálja, de viszont nem hiszem, hogy egy sokgyermekes anya a gyermektelen vagy r kevésgyermekes tisztviselőnőnél jobban látná el szolgálatát. Az állami szolgálat azt kívánná, hogy a többgyermekes anyákról, akiknek csakugyan gyermekeik ápolása és nevelése volna az elsőrendű hivatásuk, az állam más módon, például a szülők életstandardjához mért családi pótlékkal gondoskodjék. (Helyeslés.) Mindezek után őszinte sajnálatomra kikeli jelentenem, hogy a keresettel bíró közszolgálati nyugdíjasok ellátásának és a, férjes nők közszolgálati alkalmazásának korlátozásáról szóló törvényjavaslatot el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Keszthelyi Gyula ő méltósága. Keszthelyi Gyula: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! A magyar kormány ezzel a kettős törvényjavaslattal, — mert meglehetősen független két dologról van szó — részben a magyar közvélemény régi óhajtását akarja kielégíteni, amely mind a két dologban azt kívánja a kormánytól, hogy rendet teremtsen, részben az ezen alapuló elégedetlenséget akarja lecsitítani, részben pedig szociális kérdésben óhajt sürgősen szolgálatot tennú az álláshalmozás megszüntetésével és a férjes nőknek a szolgálatból való elbocsátásával. Azt hiszem, mindenki igazat ad nekem a felsőházban, hogy minden nagyobb pártnak, legalább is három-négy pártnak évek óta benn van a programmjában ez a követelmény, s három-négy előző kormány is jött ezzel a programmal és egyetlenegyszer sem tiltakoztunk ez ellen, mondván, hogy a kormány vegye ki Programmjából ezt a pontot, hanem hallgatólagosan igenis a kormányprogrammoknak ezt a pontját is elismertük. Szerintem tehát a felsőháztól következetlenség^ sőt a közéleti vezető embereknek megbélyegzése volna az, ha ezt a régen kívánt és folyton hangoztatott követelést most, amikor konkrét formában ideáll elénk, elutasítanék: téged nem ismerünk, rajtad segíteni nem akarunk Sajátságos sorsuk van a programútoknak ma17