Felsőházi napló, 1935. IV. kötet • 1938. november 12. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés felsőházénak 82. ülése tésében kifejtette — hogy más ügyvéd képviselte a vádlottat a rendőrségnél, más ügyvéd képviselte akkor, ha az ügyészséghez került a dolog és más ügyvéd akkor, ha a vádtanács, a vizsgálóbíró, vagy pedig az ítélőtanács ele került az ügy. Én azon a nézeten vagyok, hogy a rendezés teljesen csak akkor sikerülhet ebben a matériában, amelyet most tárgyalunk, ha az úgynevezett mammutfizetések kérdését is szabályozni fogják. Ertem ezalatt azt, hogy az államkasszából, vagy pedig olyan pénztárakból, amelyek közvetlen vagy közvetett összeköttetésben vannak az állammal, tisztviselők sohase kaphassanak nagyobb fizetést, mint amilyen a miniszterelnök fizetése és hogy egy ember

1 az államkasszáiból semmilyen címen és semmilyen körüknények között se kaphasson több fizetést. Wekerle Sándor ő excellenciája hivatkozott arra, hogy szükségünk van egy szigorú összeférhetlenségi törvényre. Magam is ezen a nézeten vagyok, mert a közélet tisztaságára a legnagyobb súlyt kell helyeznünk. Ha összeférhetlenségről beszélünk, akkor elsősorban a parlamenti összeférhetlenség esetei szigorúan szabályozandók, mert felfogásom szerint a parlament soha senki részére sem lehet ugródeszka azért, hogy politikai karriert csináljon, és nem használható fel arra, hogy önző célok kielégítését találja benne az illető. Meg kell szüntetnünk az úgynevezett érdekeltségi, gazdasági és közbenjárási összeférhetlenségeket, de meg kell egyúttal szüntetnünk a tisztviselői közszolgálati összeférhetlenséget is. Ertem ezalatt azt, hogy köztisztviselő a parlamentnek, a képviselőháznak ne lehessen tagja. Az első nemzetgyűlés összeülése alkalmával tapasztaltuk, hogy a képviselőknek több mint 50%-a köztisztviselő volt. Amikor a második nemzetgyűlés után már az országgyűlés részére képviselőválasztás volt, a megválasztottak több mint 27%-a volt köztisztviselő. Szabályozni kell azt a kérdést, hogy lehet-e, szabad-e, megengedett-e az, hogy a képviselői díjakat és a köztisztviselői fizetést egy és ugyanazon időben felvegyék. Törvényileg r kell szabályozni, hogy a köztisztviselő, ha képviselő, képviselőségének ideje alatt nem avanzsálhat, magasabb címet és rangot nem kaphat. Meg kell szüntetni az 1912 : LXV. te. 35. §-ának azt a rendelkezését, hogy a nyugdíjazott tisztviselő a képviselőség megszűnése után kérhesse a közszolgálat kötelékébe újra való felvételét. Amikor álláshalmozásokról beszélnek, akkor a nagyközönség elsősorban mindig súlyt helyez a parlamentre és a parlamenti viszonyok szabályozására. Különös az, hogy 1932 december havában tárgyalta a felsőház az összeférhetlenségi törvényt és bizonyos módosításokkal visszaküldte a képviselőháznak, azóta azonban, ki tudja, milyen poros kriptában hever ez a törvényjavaslat, mert újból nem terjesztették ide. Ami a törvényjavaslat másik részét illeti, tudniillik azt, hogy a férjes nőket állásukból el lehet bocsátani, ha férjeik köztisztviselők és bizonyos, a törvényben megállapíottt fizetési fokozatot már elértek, megvallom, hogy ez igen nehéz és kényes kérdés, mert itt sok szempontot kell mérlegelni. Az első szempont az. hogy vannak külállamok északon és nyugaton, ahol szabály az, hogy ha egy notisztyiselő férjhezmegy, akkor azonnal elveszti állását Mi azonban nem vagyunk olyan gazdagok, mint akár a nyugati, 1939. évi február hó 7-én, kedden. 91 akár pedig az északi államok közül sok állam, nekünk tehát nem lehet ezt a precedenst vakon követni. Figyelemre kell méltatnunk azt a körülményt is, hogy az állásnélküli ifjúság helyzetén segíteni kell. Indokolt és jogos tehát az a felfogás, hogy ne foglalja el egy férjes nő azt az állást, hanem bocsássa a fiatalság rendelkezésére. Nem hunyhatunk szemet e kérdések mérle gelésénél az előtt sem, hogy Magyarországon több nő van, mint férfi s ennek következtében nem mehet minden nő férjhez. Ezeknek a nőknek ellátásáról szintén kell valamilyen módon gondoskodnunk. Ebbe a kérdésbe (belejátszik a szellemi pro letáriátus kérdése is. A szellemi proletariátus — akár a férfiaknál, akár pedig a nőknél mutatkozik — nem egészséges szimptoma, az bizonyos, mert a szellemi proletár többé-kevésbé nem mindig szokott — ha titokban is — a fennálló államrenddel jóviszonyban és (barátságban lenni. Azt lehet tehát gondolni, hogy ha tudni fogja a nagyközönség azt, hogy a férjes nők elbocsáttatnak állásukból, ha köztisztviselőhöz mennek férjhez, talán neon fognak tódulni arra a pályára és a családban, a háztartásban igyekeznek elhelyezkedni. De nagy szociális és populacionális kérdések is belejátszanak ebbe a kérdésbe, mert hiszen Magyarországon — amint előttem szólott felsőházi tagtársaim is kifejtették — igen sok házasság csak úgy jöhetett létre, hogy a férjnek is >és a nőnek is volt keresete, mert különben nem tudták volna a családfenntartás előfeltételeit biztosítani és nem tudták volna a gyermekeket nevelni. Ha megnehezítjük a házasságkötést, rossz szolgálatot, teszünk az államriak. Az állam nagyon helyesen tűzzel-vassal küzd

r az egyke ellen, nem szabad tehát nagy akadályokat gördíteni a házasságkötés elé. Ha mindezeket a szempontokat pro és contra mérlegelem, akkor meggyőződésem az, hogy csak azt a férjes köztisztviselőnőt lehet állásából elbocsátani, akinek férje havonkint legalább 600 pengőt keres, 600 pengőn aluli kereset mellett a férjes nőt állásban meg kell hagyni, mert különben attól félek, hogy medicina peior morbu. Még két szempontra kívánom felhívni a mélyen t. Felsőház figyelmét. Az egyik az, hogy a törvényjavaslat 8. §-ának (2) bekezdését úgy kell módosítani, amint ezt a pénzügyi bizottság előterjesztésében kifejtette, hogy tudniillik világosan ki kell mondani, hogy ez a törvény a hatálybalépésének időpontjában szolgálatban álló férjes nőkre nem vonatkozik. Annyival is inkább szükséges ezt világosan kimondani, mert vitás kérdés, hogy van-e a későbbi tönvénynek visszaható ereje a korábbi törvény hatálya idején jogszerűen szerzett viszonyok rendezésére. A mi judikatúránk azt tartja, hogy a törvénynek nincs visszaható ereje, ha jus quaesitumról van szó; vita tárgya lehet azonban, hogy tulajdonképpen imit értünk jus quaesitum alatt, így tehát világosan és határozottan ki kell mondani a törvényben, hogy ebben a pontban visszaható erő nincsen. Másik kifogásom az, hogy a törvényjavaslat 6. és 8. §-a azt mondja, hogy ha nyugdíjak felfüggesztéséről, megszüntetéséről vagy a végelbánás kimondásáról van szó, ebben a kérdésben nem dönthet a közigazgatási bíróság vagy pedig más bíróság, hanem ezt a kérdést a minisztérium saját hatáskörében dönti el.