Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-67
Az országgyűlés felsőházának 67. ülése szemitizmus erősbödik rossz gazdasági viszonyok között és éle eltompul a gazdasági fellendülés esetén. Erre a történelemből számos példát lehet felhozni. Rá akarok mutatni az Oroszországban a háború előtt minduntalan kiújult pogromokra, amelyeknek egyik és legfőbb oka volt az orosz parasztságnak rendkivül sajnálatos gazdasági helyzete. De rámutatok a mi történelmünkből a nyolcvanas évek korszakára is, amidőn egy nagy gazdasági dekonjunktúra jött és feléledt Istóczy vezetése alatt az antiszemitizmus. Hogy jelenleg ilyen nagy erővel robbant ki ez a kérdés, annak okát feltétlenül abban a gazdasági krízisben vélem megállapíthatni, amely 1930-tól kezdve talán napjainkig tartott. De hogy kirobbant ez a kérdés, mégpedig ilyen erővel, annak még egy másik mélyreható oka is van. Felelős ezért a kirobbanásért az a szellem, melynek befolyása két generáción át érvényesült mind a politikában, mind a gazdasági, társadalmi és szellemi életben, amely szellem mindig szembehelyezkedett a nemzeti géniusszal, amely lerombolni igyekezett a történelmi tekintélyeket és amely kifigurázta a nemzeti hagyományokat. Kérdem, mélyen t. Felsőház: nem ez a szellem nyilvánul-e meg a politikában akkor, midőn ennek a szellemnek talán egyik legproeminensebb tagja, Vázsonyi Vilmos a következőket mondja (olvassa): »Az iskolai neveltetés nálunk a vérontás apológiája. Ott van a történelem. A történelmet tanulva, folyton verekedést, csatározást tanul a zsenge ifjú, nem hall nagy szellemekről, hanem hős Kinizsiről, aki félkézzel felemeli a malomkövet, aki húsz törökkel vív egyszerre. Amikor az ifjúság folyton a vérontás glorifikálását hallja és olvassa, természetes, hogy az ifjúságban felébred a vérszomj és a kultúrbestia ver gyökeret benne.« (Zaj,) De tovább imagyek. Nem ez a szellemi tükröződik-e vissza akkor, miikor ez a volt képviiseilő a következőiket mondja (olvassa)' »A magyar história ismer stróímanmokat, lakíüket az iskolában igen nagy tisztelettel hallottunk lemlegeitmi. Ha Bobért Károlymiaik nem lett volna strómannja Széohy Dezső, akli helyette halt meg, ha Hunyadi Jánosnak nemi btt volna sltrómanmja Kemény Simon, aki helyette halt meg... — Közbeszólások a parlamentben: Igen) isaép hasonlat! — Csak az a kérdés, hogy milyen eszmék' érdekében áldozom fel magáimat másért. Akár szép, akár nem szép a hasonlat, a történelmet a jövőben ömöík nem igazgatják.« Ha a politikában volt egy irányzat, aimely ebiben a szellemiben csúcsosodott ki, ha az egyej temi katedrám ezt a [nemzeti géniuszt leromboló szellemiét birdethetjte évtizedeken át és taníthatta erre az. iilfjúságot Jászi Oszkár, Vámbéri, Pikier és mások, ha ez a szellem •mételyeznie meg évtizedeken keresztül irodalmunkat, a nyugatosok és a galileisták révén, ha ennek a szellemnek állott szolgálatában a destruktív sajtó, megfertőzvén az <egész miagyar egészséges nemzeti közvéleményt, ha ez a sajtó a há;borúellen:is propagandáiban orgiákat ült 1917-ben és 1918-baim és győzelmi tort ült az 1918-as forradalomban és kitombolta imagát az ezt követő komimuniamuslban, ha ennek a sajtóinak szabadkőmiűves szellemében diktálták ránk a trianoni békét (ügy van! Ügy van!) 1938. évi május hó 24-én, kedden. 285 és ha ez a szabadíkoműves-szeilem imég mnimidig uraíDk'Odik a Népszövetségnél, iahová hiába fordiuluiník jogos panaszainkkal: iákkor mem szabad csadálko'zmi, hogy ez a szellemi folyamiat kiváltotta a maga természetes ellenhatását. En tisztelem a kivételeket — mert vannak kivételek — és azokat nagyrabecsülömi, de kétségtelen az ösisizefüggés e szellem és a zsidóság nagyrésizének szereplése között, 'annak a ZiSlidóságnalk f isaereplése között, amely bejött ebibe az orsizágjba, iiitt egyen jognsíttatott, meggazdagodott, társadalmilag és gazdaságilag érvényesült (Ügy van! Ügy van!) és lajmely onoiégis ennek a saelletmnek szolgalatába szegődött lés a (magyar közvélemény imég aizt sem kiérdezite: honnan jöttél, imiit akarsz itt, mi a oélod? Hogy ezt a nagy felelősséget a zsidóság agy jrésze maga is érzi, 'erre nézve egy megtörtént dolgot akarok elmondani, amelyet miagaim tapasztaltaim a komtmuniizimus alaltt. A kionKmuniizamus egésiz ideje alatt Budapesten voltaim A ludovikás ellenforradalom leveretóse után egy napsütéses délben a Kígyó-utcában mentem és s'zembejött velem egy fiáker. A fiákerben iákkor csakis [kiválasztott népbiztosok ülhettek, 'ennek a rendszernek kiválasztottjai. Ott ült kiét Loimlbroso-típus, két olyan koponya, amelyről a faji tulaj donságok leríttak, közöttük egy rondán kifestett utcai mő. Ez, egy antegbotránkoatató kép volt. Amint közeledtek hozzám, hallok mellettem két hangot. Az egyik azt mondja: »Nézzed, ha a kommunázmiuis után miniket agyon fogának ütni, ezeknek íköszömihetjük!« Hátra fordultam is az is két zsidó volt. Tehát abban van ennek a helyzetnek a nagy tragikuma, hogy a bűnöző zsidóért áldozatot kell hozni az ártatlannak is. Elismerem, hogy —- bármennyire sajnálatos és helytelen dolog is és bármennyire szeretnénk eliminálni — ennek a törvényjavaslatnak lesznek ártatlan áldozatai is. És ha elismerjük azt, hogy e téren valamit tenni kellett, s ha a kormány a maga részéről úgy vélte, úgy gondolta, hogy ezt csak törvényhozási úton lehet elérni, ebből még nem következik az, hogy ezt a kérdést a törvényhozás útján a legrosszabbul, legszerencsétlenebbül oldjuk meg. Én tárgyilagosan akarom ezt a javaslatot elbírálni, mert a felsőház Szelleme, tekintélye íés nívója megköveteli, hogy az ilyen kényes kérdésekkel is a legtárgyilagosabban foglalkozzunk. (Helyeslés.) i Miért ilyen szerencsétlen ez a törvényalkotás? Ennek több oka van. Egyik oka az, hogy felfogásom szerint ez hangulat nyomása alatt jött létre. Másodszor: én egy bizonyos kapkodásnak a tüneteit látom fennforogni akkor, midőn a kormány ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. Gyorsan, hirtelen, hangulat alatt kellett valamit csinálni és természetes, hogy az eredmény nem lehet megfelelő. A képviselőházban az általános titkos választójog tárgyalása alkalmából két képviselő —. nevezetesen Sulyok és Csilléry képviselő urak •— határozati javaslatot nyújtottak be, amelynek értelmében felszólították a kormányt, hogy a zsidókérdést törvényhozásilag rendezze. Ez április elején történt. A többségi párt jónak vélte ezt a határozati javaslatot hang nélkül visszautasítani. Én nagyon jól tudom, hogy az ellenzéki határozati javaslatoknak többnyire ez a sorsa, ellenben itt is van különbség. Abban az esetben, ha a kormány szándékszik a kérdést törvényhozásilag 48*
