Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-55
Sô Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1937. évi december hó 15-én, szerdml, tette. Ez talán optikai csalódás volt, ezzel azonban sok mindent meg lehet magyarázni. Az 1926-os törvény megoldása jelentékeny mértékben az 1911. évi angol Parliament-Act másolata. Ennek létrejötte pedig nagyon érdekes folyamat, amellyel azonban nem óhajtom a mélyen t. Felsőházat fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy Angliában akkor igen erős parlamenti és parlamenten kívüli harcok folytak. Az 1911. évi megoldást az angol közjogászok szeretik úgy feltüntetni, mintha az nem valami újszerű gondolatnak, hanem a régtől követett helyes gyakorlatnak törvénybe iktatása volna. Maga Bicey, a legnagyobb angol alkotmányjogász, inacted convention-nak nevezi az 1911. évi Parliament Actot. Arra hivatkoznak az angol közjogászok, hogy régi gyakorlat szerint sohasem fordult elő, hogy az angol felsőház pénzügyi törvényjavaslatot Money-Billt elutasítson, vagy megváltoztasson. Az 1911. évi angol jogalkotást megelőzőleg kétszer volt erős küzdelem: 1712-ben Anna királyné idejében, amikor új peerek kinevezésével »swamping of the House of Lords« útján érvényesítette a kormány akaratát és 1832-ben, amikor ennek kilátásba helyezéssel elérték azt, hogy a kormány akarata érvényesüljön. Az 1911. évi Parliament Actet megelőző költségvetésbe a kormány bizonyos tendenciával számos olyan rendelkezést vett fel, amelyeket szigorú értelmezés szerint talán nem lehetne olyan természetű pénzügyi jogszabályoknak tekinteni, hogy azokat a Lordok Háza a gyaikorlat szerint nem változtathatna meg. A Lordok Háza annak ellenére, hogy a Speaker, az alsóház elnöke — akinek kizárólagos joga megállapítani, hogy milyen törvényjavaslat tekintessék ilyen pénzügyi természetű törvényjavaslatnak — a benyújtott törvényjavaslatot ilyennek állapította meg, azon a véleményen volt, hogy egyéb rendelkezéseiket is tartalmazó törvényjavaslatot nem lehet Money Bill-nek tekinteni és ezért azon változtatásokat tett és a javaslatot visszaküldte az alsóháznak. Igaz az, hogy merültek fel gondolatok a Lordok Háza összetételének a megváltoztatására vonatkozóan is. Ha talán nem is volt olyan élesen beállítva, hogy az összetétel megváltoztatása esetén a jogkör-korlátozás törvénybeiktatása nem fog megtörténni, kétségtelen, hogy ebben a tekintetben voltak bizonyos eszmecserék. Az is igaz, hogy a Lordok Háza inkább ennek a mai rendszernek törvénybeiktatását tartotta helyesnek, mintsem a szervezetének a megváltoztatását. De ehhez hozzá íkell fűznöm azt, hogy az angol Lordok Háza nem megkövesedett intézmény, mert hiszen az angol király kinevezési joga, amely ott új arisztokraták kreálását eredményezi, igen nagymértékű, s a Lordok Háza ezen a réven új és új emberekkel állandóan felfrissítődik. Ezen a réven tehát igen könnyen gondoskodhátik az angol kormány arról, hogy a Lordok Házába újabb és újabb szakértő emberek kerüljenek. Igen t. Felsőház! Ez volt az a gondolatmenet, amelyen elindulva a nemzetgyűlés az 1926-os törvényben írt álláspontot tette magáévá. Az én tiszteletteljes véleményem szerint azonban nagyon helyes volt azoknak a felszólaló uraknak a megjegyzése, alkik azt mondották, hogy kár nekünk külföldre mennünk példákért, amikor a magyar alkotmányos múlt bőségesen nyújt nekünk útmutatást. (Ügy van! Ügy van!) Amikor ennek a törvényjavaslatnak megoldási módjával óhajtjuk helyettesíteni az 1926-os törvény rendelkezését, azt hiszem, teljesen annak az ujjmutatásnak irányában haladunk, amelyet a magyar alkotmányos múltban találhatunk meg. (Helyeslés.) A javaslat eredeti álláspontja teljesen a régi főrendiház és képviselőház közötti viszonyt óhajtotta törvénybe iktatni. A jelenlegi álláspont, amint bátor voltam mondani, kompromisszumnak az eredménye, amely a nagy gondolat sikerét óhajtotta biztosítani. Kétségtelen, hogy ha alkotmányos kérdéseket törvénnyel sízabályozunk, ha a nem írott alkotmányt bizonyos mértékig írott alkotmánnyá tesszük s az írott alkotmányi rendelkezésben a kollíziók lehetőségét is feltárjuk, akkor az írott jogban gondoskodni kell a kollíziók elintézéséneik a módjáról is. Mindaddig, amíg nincs írott alkotmányi rendelkezés, ilyenre nincs szükség. Mélyen t. Felsőház! Az együttes ülések szisztémája, amint a felszólaló uraik erre; részben rá is mutattak, a magyar országgyűlések életében nem ismeretlen rendszer. A régi országgyűlésekben, — nemi úgy, mint az 1867 óta eltelt időhen — nemcsak bizonyos ünnepélyes aktusok történtek a ikét Ház együttes ülésében, hanem az úgynevezett elegyes- ülésben, a mixta sessio-ban érdemleges határozatok (hozatala is történt. A regnikoláris deputációk, amelyek a legnehezebb kérdéseket kapták feladatul, elegyes ülésben tették meg jelentéseiket és az elegyes üléis határozott az ő jelentéseik felett. Elegyes ülés feladata volt a törvények koncertációja, amely a régi időben sokkal nagyobb jelentőségű volt, mimt ima, aimikor a törvényjavaslatok kész szövegben kerülnek ká a Háziból. A régi időben a kész szöveg a Házaik tanácskozásai után felülről jött le és a ikoneertáció abban állott, hogy a lejött törvényszövegekre nézve meg kellett állapítani, hogy a Házaik elhatározását tartalmazza. Igaz, hogy 1836 óta ezeket az együttes üléseket kerülték, ez azonban annak volt a. természetes következménye, ihogy a régi felső tábla íszervezési módja eltért, az alsó tábla szervezési módjától és; míg régebben nemi szavazással iszoiktátk eldönteni a kérdéseket, addig újabb időiben, már 1836 táján szavazásisal kellett eldönteni a kérdések nagy részét. Ennek a szavazásnak együttesülési technikáját nem tudták kellőleg megoldani és így ekkortól kerülték az elegyes üléseket, mintahogy jnár régebb idő óta kerülték az elegyes ülésen a szavazást. Ez az a jogtörténeti előzmény, amely az együttes ülés gondolatának a magyar alkotmányjogban levő gyökereit bizonyítja. Ami pedig a kérdés gyakorlati .részét illeti, meggyőződésem szerint ilyen együttes ülésre a legki vételeseibb esetben fog csak sor kerülni. A szabályozás módja olyan, hogy az egyeztetésnek kétízibemi megkísérlése után m még teljes lehetőséget ad a két Ház jközötti üzenetváltásra és együttes ülés tartása egyáltalán nem kötelező; csupán imíindegyiik^ Háznak megvan az a joga, hogy az egyeztetés sikertelen befejezése után legalább hat hónappal ilyen együttes ülés tartását indítványozhassa. Ebből, azt hiszem, méltóztatnak látni azt, hogy minden módon igyekeztünk lehetőséget adni arra, hogy a két Ház közötti (kompromisszum ilyen — mondjuk — esetleg brutális együttes szavazás nélkül is lehetséges legyen. A kifejtettek szerint én az együttes ülést a
