Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése tartották a lordok háza jelenlegi szervezetét, mint az esetleges egyenjogúsítást. A onagyar viszonyokba vonatkozóan felhozott példát szintén azért neim fogadhatom el, mert egész más volt a struktúrája a főrendiháznak, mint amilyen ma van a felsőháznak, A főrendiházban a kinevezetteken kívül és az állásuk vagy méltóságuk alapján bentülőkön kívül a háromnegyed többséget a születés alapján ott ülő tagok alkották és gyakorolták a törvényhozás jogát. Ha azonban azt hallom, — mint ahogy a pzónokok egész sora tegnap is mondta — hogy a felsőház, bár más retegeződésben, de éppúgy kifejezi a nemzeti akaratot, mint az alsóház, akkor bocsánatot kérek, — lehet, hogy tévedek és rossz úton járok — de én ebből nem tudom levonni logice azt a következtetést, hogy nem lehet megadni a felsőháznak a teljes budgetáris jogot. Egyébként erre a felfogásra bizonyos fokig rácáfolt maga Teleszky János ő exeellenciája is, aki maga mondotta, hogy nem találna semmi kivetnivalót abban, ha a felsőháznak joga volna a költségvetési törvényjavaslatba beilleszteni bizonyos tételeket, amivel természetszerűleg együtt jár az is, hogy viszont más tételeket törölhetne. T. Felsőház! Nekem aggályaim vannak az együttes ülésekre vonatkozólag is. Elismerem, hogy ez úgy került a javaslatba, hogy a kormány igyekezett valamilyen kivezető utat találni. Én sokkal jobban szerettem volna, ha a vétó maradt volna meg, úgy, mint a régi időben megvolt. Az együttes ülést azonban nem tudom nyugodtan elfogadni, annál kevésbbé, mert az e tekintetben felhozott precedensek nem találók. Hivatkoznak a koronaőrválasztásra, esetleg a kormányzóválasztásra, mint amikor együttes ülést tart a két Ház. Ezek azonban egészen más aktusok, mint egy törvény meghozatala. Nem fogadhatom el a hivatkozást arra a régi g*yakorlatra sem, amikor az alsó és a felső tábla együtt ült, mert igaz ugyan, hogy ezek együtt ülteik, de soha nem volt eset arra, hogy határozatot hoztak volna. Ez már csak azért sem történhetett meg, mert hiszen a felső táblán a szavazatok nem számláltattak, hanem mérlegeltettek. Végül skrupulusom van a törvényjavaslat amaz intézkedésével szemben, — és e tekintetben sem állok egyedül — amely e törvény hatályát az új országgyűlésre ikorláíozza. Őszintén megmondom, nagyon sokáig gondolkodtam a javaslatnak ezen az intézkedésén. Aggályaim e tekintetben oly erősek, hogy ha csupán logice vinném keresztül a gondolatot, nem tehetnék mást, mint azt, hogy elutasítsam az egész törvényjavaslatot. Én nem hivatkozom arra soha, hogy azért fogadom el egyik vagy másik törvényjavaslatot, mert bizalommal vagyok a kormány iránt. Legkevésbbé én mondhatom ezt, aki mindig küzdöttem az ellen a felfogás ellen, hogy a kormánynak szavazzunk meg egy-egy javaslatot, mert hiszen a kormány elmegy, a törvény azonban megmarad a Corpus Jurisban. Mondom, nem szívesen fogadok el opportunitási okokat. Ügy vélem azonban, hogy ha nem fogadnám el az előttünk fekvő törvényjavaslatot és — amit kizártnaík tartok — - velem együtt a felsőház többsége sem fogadná el, akkor én a jelenleginél nem jobb, hanem sokkalta rosszabb helyzetet teremtenék. Juhász Andor ő exeellenciája mondotta, hogy bár nem tartja ideális megoldásnak a javaslat intézkedését, mégis elismeri, hogy ez a régi FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. 1937. évi december hó 15-én, szerdán. 83 állapottal szemben előrehaladást jelent. Az »előrehaladás« azonban annyit jelent, hogy van további folytatás. Itt azonban nem tudok oly helyzetet elképzelni, amelyben az előrehaladás fokozódnék és a jövőben a hiányolk elimináltatnának. Mindezek után, mivel én nagyon nagyra értékelem a miniszterelnök úrnak azt a becsületes ígéretbeváltását, amellyel ő majdnem az adott terminusra szállítja, illetve terjeszti elő ezeket az úgynevezett közjogi javaslatokat és mivel a múltban sohasem volt okunk — a kezdeti bizalmatlanság dacára — arra, hogy az igazságügyminiszter úr alkotmányos érzékében /kételkedjünk, én, ha nem is aggodalmak nélkül, de elfogadom a javaslatnak ezt a részét is. Bocsánatot kérek a t. Felsőháztól, ha ezekután még beszélek és egy olyan témáról szólok, mely tulajdonképpen nem tartozik ehhez a törvényjavaslathoz. Legszívesebben azt láttam volna, ha egyetlen paragrafusba foglalva terjesztették volna elő ezt a törvényjavaslatot és ez az egyetlen paragrafus akként szólna, hogy: a felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendiházé volt. Schluss, pont, semmi több. Juhász ő exeellenciája mondotta tegnap, hogy nem ildomos az alsóházban elhangzott felszólalásokkal polemizálni. Én ezt bizonyos fokig akceptálom és mindenesetre a felsőház is mindig vigyázni fog arra, hogy bármily erősek legyenek is a kritikák, bármilyen erős támadó élük volna is, mi itt a felsőházban mindenkor a kellő nyugodtsággal és ildomos modorban feleljünk ezekre. Nagy érdeme ennek a javaslatnak, — legalább is az én nézetem szerint — hogy nem nyúl hozzá a szervezethez, amit a képviselőházban annyira követeltek és kifogásoltak. Nagyon bajos volna ezt önmagunkról megállapítani, de nemcsak mi mondjuk, hanem a nyugodt, higgadt, intelligens közvélemény is belátja, hogy ennek a felsőháznak a szervezete ritka szerencsésen van megalkotva. Glattfelder ő exeellenciája tegnap azt mondta, hogy őt senlki sem kérte fel az örökösjogú tagok ellen intézett támadással szemben védőnek. Engem sem kért fel senki, de éppen miután a támadások éle ide csúcsosodott ki, legyen szabad erre vonatkozóan né; hány szót szólanom- Az első az, hogy ha mi jelenleg — pillanatnyilag — királytalan királyság vagyunk is, mégis csak királyság vagyunk, már pedig egy királyságban, egy monarchikus államban a főrangúaknak mindig volt és van szerepük. Nálunk mindig Angliára hivatkoznak, mint a demokrácia mintáképére. Sehol a főrangúaknak olyan nagy kiváltságuk és hatalmuk nincs, mint Angliában a lordoknak. De természetesen a mi demokratikus köreink felfogása szerint ez nem számít, amint — hogy példát mondjak — nálunk kifogásolnálk és egy adott esetben kifogásolták is és az illető támadásoknak volt kitéve a miatt, hogy nagyon fiatalon bekerült a képviselőházba. Azt írták róla, hogy ez csak azért történt, mert valakinek a fia és ilyesmi Európában másutt nem történhetnék. Angliában, ha nem is tömege, de tekintélyes része az angol alsóháznak harmincéves, vagy harminc éven aluli és ezek közt egyetlenegy sincs, aki ne azért ülne az alsóházban, mert valakinek a fia, unokája, vagy unokaöccseAz angol tudniillik akármilyen demokratikus érzelmű is, abból a praktikus elvből indul ki, hogy olyan családok tagjai, akik gyermekko15