Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

84 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése ruk óta politikai légkörben nőttek fel, mindenesetre alkalmasabbak arra, hogy képviselők legyenek, mint akárki más. Angliában is lehet egy mozdonyvezetőből, vagy egy néptanítóból képviselő és miniszter, mint MacDonald és Henderson, de ezek sohasem ezekből a fiatalokból kerülnek ki; ezek 40—45 éves korukban, tekintélyes közpálya után kapják" meg a mandátumot. Hivatkoztak bizonyos számokra: hogy 165 ember választ 38-at, amikor a képviselőválasztásoknál 800.000 ember kell ennyinek megválasztásához. Ez megint csak a számokkal való játszás. Más tagjai is vannak a felsőháznak ilyen alapon. Itt vannak pl. az egyetemek kiküldöttei. Az egyetemek kiküldötteit nem tudorn pontosan, mennyi, de körülbelül 4i0—50 ember választja. A közjegyzői kamarákból 200 ember küld egy képviselőt a felsőházba. Ha tehát talán lényegtelen mértékben is, de itt is a választóknak nagy numerikus többsége áll szemközt egy törpe kisebbséggel. De itt van még egy dolog. Mindig hivatkoztunk Angliára. Angliában az egyetemek által választott képviselők az alsóházban foglalnak helyet. Ahogyan a legutóbbi választásoknál láttam, egyes egyetemi városoknál, éppen speciálisan Cambridgenél és Oxfordnál nagyon kicsi a választók száma, egy tizedrésze a választókerületek rendes, normális választói szamának. Ha ez Angliában demokratikus, akkor nem. tudom, hogy itt miért volna antidemokratikus Ï A másik dolog, amit a képviselőházban szóvátettek, az érdekképviseletek kérdése. Engedelmet kérek az igen t. Felsőháztól, de én azt hiszem, hogy a felsőház többsége is osztja azt a nézetemet, hogy az érdekképviseletből mi a megfelelő dózist kaptuk. Az érdekképviseletek túlságos kiterjesztése nézetem szerint a felsóház országgyűlési mivoltának rovására menne. (Ügy van! Ügy van!) Mert tisztelem, becsülöm az érdekképviseletek által ide kiküldötteket, de ők bizonyos feszélyezett helyzetben vannak; mert ha engem az Ügyvédi Kamara küld ide a felsőházba, mint az ő képviselőjét, akkor az az Ügyvédi Kamara megköveteli, hogy én minden törvényjavaslatot az ügyvédek szempontjából bíráljak el és ha ezen túlteszem magamat, akkor másodszor nem fognak megválasztani, esetleg meg is buktatnak. Ezzel tehát bizonyos fokig a régi követküldési jog elevenednék meg. Itt látszik meg azután az, hogy ha nem érdekképviselet küld ki valakit, hanem egy szelesebbkörű réteg, akkor az illető saját osztályának érdekeit háttérbe tudja helyezni a közérdekkel szemben. így volt ez mindig a főrendiházban és így van a felsőházban, ahol a tagok nagyobb száma a birtokososztályból kerül ki, mégis a birtokososztály a saját zsebére szavaz meg javaslatokat. Itt visszatérek és hivatkozom Glattfelder ő excellenciájának szavaira, aki ugyancsaik hangot adott annak a nagy igazságnak, hogy nálunk a demokráciát és a szociális érzéket, sajnos, úgy értelmezik, hogy mindig csak a máséból adjanak. Egy apróságot szeretnék megemlíteni és sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nincs itt, de talán az igazságügyminiszter úr ő excelleneiája lesz szíves ezt a kérelmet neki tolmácsolni. Az eddigi felsőházi tagválasztások ellen soha a legkisebb kifogás sem merült fel. Sajnos, a imi közéletünk olyan, hogy bizonyos ideális állapot után jönnek a kevésbbé ideálisak. Most a legutóbbi választásnál előfordult, 1987. évi december hó 15-én, szerdán, hogy igenis erősen érvényesültek a pártszempontok. Az első választásnál, amikor például a törvényhatóságok kiküldötteiket ide delegálták, hála Istennek, a politika abszolúte semmi szerepet nem játszott. Es ez a helyes, mert a kormány és mi is azt hangsúlyozzuk, hogy ebben a felsőházban nincsenek politikai pártok, illetőleg nem tagozódunk politikai pártok szerint. Nagyon jól tudom egy konkrét 'esetből kifolyólag, hogy a miniszterelnök úrnak ma is ez az intenciója és például saját vármegyémben igen t. tagtársammal szemben, aki nem tartozik a kormánypárthoz, semmiféle pártérdek meg nem nyilvánult, szabad futást engedtek. Sokszor azonban, amint ezt boldogult Gömbös Gyula alatt is láttuk, — ha szabad ezt mondanom, nem akarok vele sérteni — lefelé vannak vidéki hatalmasságok, akik pápáb'bak a pápánál. Csak figyelmeztetni akarok, tudom, hogy ez a miniszterelnök úr ő excellenciájának intenciója, hogy előfordultak olyan esetek, amikor összehívtak értekezleteket és igen érdemes tagtársaink ellen az erős argumentum, amellyel azután lefelé nyomást gyakoroltak, az volt, hogy őnem tagja a kormánypártnak. Nagyon szeretném éppen annál a megértésnél és nagy tiszteletnél fogva, amellyel a miniszterelnök és^ az igazságügy miniszter urak e felsőház iránt viseltetnek, hogy ezt'a gyakorlatot lehetőleg küszöböljék ki. Végére értem beszédemnek. Csak annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ez a most már teljesebb hatáskörű felsőház, amely az időközben eszközölt választások folytán új, eddig itt nem ült személyekkel és nagy örömömre, nálunk fiatalabb tagokkal is gyarapodik, tehát ez_ a teljesebb jogkörű, egy bizonyos fokig megifjúdott felsőház szintén tartsa szem élőt azt, amit röviden a következőkben foglalhatok öszsze: nyugodt bölcsesség, munkaszeretet, munkakészség, gerinc egyformán felfelé és lefelé, ellenállás a népszerűséggel szemben, viselése esetleg a népszerűtlenség ódiumának is, egyszóval a nemzetnek, az országnak önzetlen szolgálata. A javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy ennek a rendkívül mély benyomást tevő vitának befejezése előtt már most felszólaljak. Szükségesnek tartom ezt azért, hogy a felszólalásokra már most módom legyen reflektálni. Azt hiszem, a felsőháznak mindenkor büszkesége lesz ez a vita. Nem óhajtok az egyes felszólalókkal külön foglalkozni, de méltóztassanak elhinni, hogy az előadó úrnak tudományos színvonalú , mélyenszántó fejtegetései után az élettapasztalatnak és a bölcsességnek azok a megnyilvánulásai, amelyeket Némethy Károly és Juhász Andor ő excellenciái szavaiból hallottunk^ a szónoklat monumentalitása, amely Glattfelder ő excelleneiája szavaiból csendült felénk, akinek különösen a kalandor-politikára vonatkozó megjegyzéseivel teljes mértékben egyetértek, (Helyeslés'.) azok a rendkívül értékes megjegyzések, amelyeket a pénzügy bölcs tudója, Teleszky János ő excelleneiája itt elénk tárt, Keresztes-Fischer Ferenc ő excellenciájának mély szociális érzéktől áthatott megjegyzései, amelyeket alá-