Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

70 Àz országgyűlés felsőházának 55. ütést háznak a rendes állami (költségvetés tárgyalására rendes körülmények között olyan nagyon rövid idő áll rendelkezésére. Méltóztatnak igen jól tudni az eddigi praxisból, hogy alig egy hét, legfeljebb 10 nap alatt kellett a felsőháznak a költségvetést letárgyalná és az azzal kapcsolatos mindenféle kérdésekről tanácskoznia. Ha az, aimiit ő excelleneiája kíván és óhajt, ami azt hiszem, valamennyiünknek a közóhajtása, hogy tudniillik a felsőháznak a törvényben is biztosított egyhónapi határidő rendelkezésére álljon a költségvetés tárgyalására nézve, akkor azt hiszem, ez sokkal helyesebb lesz és: sokkal jobban megfelel a felsőház tekintélyének és a tanácskozás fontosságának is. Ismétlem) tehát, hálás . köszönettel vettük valamennyien ő excellenciájának ezt a tegnapi megjegyzését s a magam részéről is azt hiszem^ kérjük úgy a mélyem i. elnökséget, imlLntt a kormányt, hogy ezt a jövőben tegye lehetővé. A másik megjegyzésem az volna, hogy a képviselőháziban többször használták azt a kifejezést, hogy a képviselőház a felsőház javára lemondott bizonyos jogokról, vagy átruházott, ajándékozott bizonyos jogokat a felsőháznak. Szerény véleményem szerint ez a helyzetnek teljesen téves beállítása. A képvsielőház nem mondott le, nem is mondhat le seammiféle jogairól és annál kevésbbé ajándékozhat nekünk jogokat. A törvényhozással kapcsolatos jogok nem a parlament egyik, vagy másik házát, hanem az egész országgyűlést, mint ilyent illetik meg. {Ügy van!) Hiszen az alkotmány szerint a törvényhozásnak csak két faktora van, nem pedig három: az egyik a törvényhozás, vagyis a parlament, a. másik pedig az államfő, közelebbről a koronás király. Az, hogy az országgyűlés két Háza között a jogok hogyan oszlanak meg, tulajdonképpen másodrendű az alkotmány szempontjából, annál isi inkább, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a régi időiben a magyar országgyűlés együttesen ülésezett és csak az 1608-iki koronázás utáni I. te. törvényesítette azt az eljárást, amely szerint az országgyűlés két kamarára, két táblára oszlott, aimlit inkább politikai és célszerűségi, mint elvi okok tetteik szükségessé. Nézetem szerint tehát nem lehet szó arról, hogy jogokról az egyik Ház lemond és jogokat a másiknak ajándékoz, hanem inkább a jogoknak csak eltolódásáról, átcsoportosításáról beszélhetünk, aminek végső célja az egész törvényhozási apparátus helyesebb működése, biztosabb haladása, végeredményben pedig a nemzet szuverén akaratának pontosabb nyilvánítása. Ne beszéljünk itt joglemondásról, jogok ajándékozásáról, hanem inkább arra törekedjünk, hogy az^ egész országgyűlésnek, a parlamentnek jogállása, függetlensége kifelé minden tényezővel, de különösen a végrehajtó hatalommal szemben megerősíttessék és biztosíttassék. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen a téren is a felsőház jogkörének kiterjesztéséivel 'nagyon meg fogjuk erősíteni a parlamentnek éppen ezt a kifelé hangoztatott és szükséges függetlenMélyen t. Felsőház! A képviselőház, mint tudjuk, két lényeges módosítást eszközölt a törvényjavaslaton. Az egyik a két Ház között előfordulható konfliktus elintézésének modmásik pedig a törvényjavaslat életbeléptetésére vonatkozik. A tegnap felszólalt illusztris szónokok mindkettőre nézve bőven elmondották véleményüket. Ezekhez ' teljes mértékben csatlakozom a magam részéről is 1937. évi december hó 15-én, szerdán. és bátor vagyok kijelenteni, hogy én is sokkal jobban szerettem volna, ha a törvényjavaslat eredeti szövege mindkét esetben megmaradhatott volna. De deferálok azoknak az aggályoknak és érveknek, amelyeket tekintetbe véve, a kormány is magáévá tette a képviselőházban előhozott és elfogadott módosításokat. Ami különösen a két Ház közt felmerülhető konfliktus elintézésére vonatkozó együttes ülés és titkos szavazás intézményét illeti, megvallom, ezért nem nagyon tudok lelkesedni, mert nem tartom egészen helyesnek, hogy egy konkrét kérdésben, amikor nem személyi kérdésekről és nem választásról van szó, együttes ülésben és titkos szavazással történjék a határozás. De bizonyos fokig nélkülözöm a törvényjavaslatnak ebben a megváltoztatott szövegében is az arra vonatkozó rendelkezést, hogy az együttes ülésben milyen eljárás követtessék, hogy az egyik Ház a másikat ne majorizálhassa. Minden esetre szükséges lesz gondoskodni arról, hogy az együttes ülésben a két Ház tagjai egyenlő számban vegyenek részt, mert különben megtörténhetik az, hogy az egyik Ház — mint említettem — akaratát úgyszólván rákényszeríti a másik Házra. Ezzel szemben sokkal helyesebb eljárás lett volna az eredeti javaslatban kontemplált az a mód, hogy ha az ismételt egyeztetési eljárások nem vezetnek sikerre, akkor az egész kérdés elejtettnek tekintetik és többé szóba — legalább is abban az ülésszakban — nem kerül. A jelenlegi megoldás mellett, mint tudjuk, főképpen azt az érvet hozták fel, hogy ha a törvény a konfliktust előre látja, akkor a törvénynek annak elintézéséről és megoldásáról is kell gondoskodnia. Ez most tényleg megtörtént, szerintem azzal a csekély hiánnyal, hogy az együttes ülés mechanikáját nem rendezték és így ezt valamiképpen még szabályozni kellene. De annál is inkább elfogadhatónak tartom ezt a megoldást, mert a képviselőház által felvett új szöveg szerint az együttes ülés megtartása csak fakultatív, vagyis az egyik vagy a másik Ház, kívánhatja, de nem köteles együttes ülés összehívását kívánni. De előfordulhat az is, — és reméljük is, hogy elő fog fordulni — hogy ámbár az egyeztetések meghiúsulnak, mégsem az együttes ülés expedienséhez fognak fordulni, hanem inkább további kompromisszumokat fognak megkísérelni és ezen az alapon fog a kérdés megoldatni, ami mindenesetre kívánatosabb volna, mint az együttes ülés. A másik változtatás a törvényjavaslat utolsó szakaszán történt és ez, a hatálybalépés időpontját változtatta meg. Őszintén szólva, itt is jobban szerettem volna, ha az eredeti szövegezés maradt volna meg, mert ha egyszer a törvényhozás szükségesnek, időszerűnek és célszerűnek tartja, hogy a felsőház jogkörét kiterjessze, akkor semmiféle logikát és rációt nem látok abban, hogy ennek életbeléptetése továbbra is halogattassék és most már, megengedem, fix, de bekövetkezésére nézve bizonytalan időponthoz fűzzük. Jól tudom, az az aggodalom merült fel a képviselőházban, hogy ha a felsőház a titkos választójog megalkotása idejében már kiterjesztett hatáskörrel birna, akkor ezt a reformot esetleg megakadályozhatná, vagy elgáncsolhatná. A tegnapi szónokok közül erre is már többen utaltak; azt hiszem, a felsőházat egyáltalában nem illetheti jogosan az a vád, vagy aggodalom, hogy a titkos vá-