Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése lasztójoggal szemben vétójogát érvényesíthetné. Meg vagyok róla győződve, hogy egy komolyan átgondolt, a nemzet vitális érdekeivel számoló választójogi reform, amely a titkos választójogon alapul, éppen úgj számíthat a felsőház hozzájárulására, mint bármely más célszerű és indokolt törvényjavaslat. Igen t. Felsőház! Most még csak arról kívánnék néhány szót szólani, hogy ez a törvényjavaslat, nézetem szerint nagyon helyesen, nem érinti a felsőház szerkezetét. Erről a kérdésről is nyilatkoztaik a tegnapi S7Ónokok; különösen Glattfelder püspök úr ő excellenciája említette, hogy a felsőház szerkezed nagyban és egészben bevált. És hogy ez így van, azt legjobban, azt hiszem, az előadó úr ő méltóságának előadásából tanultuk meg, hogy éppen az egyik legújabb jogfejlődés, az észt köztársaság törvényhozása majdnem szószerint recipiálta felsőházi törvényünket, ami annak jele, hogy nemcsak itt, hanem külföldön is megfelelő elismerésben és méltánylásban részesült ez a reform. Szerény nézetem szerint nagy kár volna enneik a kipróbált intézménynek szerkezetén bárminő változtatást tenni. Különösen a felsőház egyik elemére kívánok utalni, amely a képviselőházban bizonyos méltatlan támadásokban részesült és ez a született főrendek részéről választott tagok kategóriája. Glattfelder püspök úr ő excelleneiája már kitért fényes ékesszólásával erre a kérdésre és tmeigvédelmezte, — ha ugyan védelemre saüksiéige volna — a felsőháznak ezt a nagyon értékes elemét a képviselőházban ért méltalan támadásokkal szemben. Mélyen t. főrendi tagtársaim, ne méltóztassanak rossz néven venni, ha én is, mint fogadatlan prókátor szólalok fel mellettük, de miután egészen más jogcímen vagyok ennek a Háznak tagja, azt hiszem, megtehetem ezt. Nagyon jól tudjuk, hogy a régi jogfejlődés szerint a főrendek valamennyien személy szerint tagjai voltak a főrendiháznak. Utóbb az 1888 : VII. te. ezt a részvételt egy bizonyos meglehetősen magas adóeemzushoz kötötte. Végül az 1926 : XXII te. az adócenzuson felül még választási eljárást írt elő, úgyhogy most kétszeres szelekción mentek keresztül azok, akik ezen a címen lehetnek tagjai a felsőháznak. És, mint Glattfelder püspök úr ő excelleneiája is említette, a felsőháznak alig egyheted része, mindössze 38 tag az aki ezen a címen tagja a felsőháznak. A felsőháznak ezt a nagyon értékes elemét retrográd, feudális, antiszociális és hasonló jelzőkkel illetni, vagy éppen a felsőházat ezen kisebbség miatt ilyen irányzattal vádolni nem lehet és nem szabad. Nem volna szabad még akkor sem, ha a főrendi tagok között nem foglaltak volna helyet olyan jeles férfiak, — most csak az elhunytakat említem — mint aminők voltak gróf Hadik János, gróf Károlyi József, gróf Széchenyi Aladár, gróf Zichy Aladár és még számosan mások. Nagyon kérem a mélyen t. kormányt, hogy amennyiben a felsőház szerkezetének megváltoztatására valamikor sor kerülne, 'méltóztassék a született főrendeknek ezt a kategóriáját épségben és érintetlenül meghagyni. Ez felel meg a sokszor hangoztatott magyar alkotmánytiszteletnek és az ősi tradícióknak. De megilleti ezt a kategóriát a felsőházban való szereplés az ő egyéni, vagyoni, társadalmi helyzeténél és súlyánál fogv^ is. (Ügy van!) T. Felsőház! Felszólalásomat azzal a kijelentéssel fejezem be, hogy^ m

eg vagyok győződve arról, hogy a felsőház jogainak minden 1937. évi december hó 15-én, szerdán, 71 kiterjesztése és megerősítése egyszersmind a legitimizmust fis előbbre fogja vinni. Ismerem — legalább is azt hiszem, vélem ismerni — felsőházi tagtársaim legnagyobb részének felfogását és meggyződését ezen a téren., (Ügy vanf a jobbközépen!) Azt remélem tehát, hogy ez a reform közelebb viszi 'megvalósulásához azt a gondolatot, amely egyedül az alkotmány integritásának teljes helyreállításában Szent István trónjának betöltésében, vagyis a törvényes és Örökös király megkoronázásában látja hazánk üdvét és jövendő boldogulását. A törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Általános helyeslés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Harrer Ferenc felsőházi tag úr ő nagyméltósága. Harrer Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! Ügy érzem, hogy mint a magyar polgári társadalom legszélesebb körű önkormányzati egységének, a milliós lakosságú Budapest székesfővárosnak e Házban egyik képviselője nemcsak szavazatommal kell, hogy állást foglaljak az előttünk fekvő törvényjavaslat tekintetében, hanem arra a helyzetre vonatkozólag is, amelyet a javaslat törvényerőre emelkedésével teremteni fog. Ezt annál inkább szükségesnek tartom, mert a képviselőházban elhangzott ama felszólalások után, amelyek kétségbevonták, hogy a magyar ielsőház magát a magyar képviselőházzal a magyar nemzet egyetemének egyenrangú képviselőjéül tekinthesse és amikor e Ház az iránta való bizalmatlanságnak több irányban való megnyilatkozása mellett még abban az intelemben is részesült, hogy a képviselőház által nagylelkűen kiterjesztett jogköre birtokában emelkedett szellemről és megfontoltságról tegyen mindenkor tanúságot és sohase legyen kerékkötője a nemzet természetes szükséges fejlődésének, erkölcsileg kötelezve érzem magamat, hogy mindenekelőtt szint vallják a tekintetben, vájjon a polgári társadalom legsajátlagosabb képviselője magát e Házban teljes súlyú törvényhozónak tekintheti-e, vagy pedig csak az ország legelőkelőbb közjogi testületébe befogadott vendégnek? Aki a felsőház működését figyelemmel kíséri, az megállapíthatja, hogy e Ház tagjai — bárniely rendből vagy osztályból kerültek is ki és ha tradíeiós felfogások természetszerűleg még át-átütnek is — ma már a polgári társadalomban olvadtak össze és ennek eszmekörét, a jogegyenlőséget, a szabadságot és az egyetemes érdek szolgálatát vallják. Innen van a felsőháznak általános megbecsülése, ezért kívánkoznak be a még itt nem képviselt társadalmi rétegek és ezért foglalhat itt helyet a fölöslegesség érzete nélkül, sőt az érvényesülés lehetőségének tudatával minden magyar ember. Méltóságos Felsőház! A kétkamarás rendszernek sem történeti fejlődésével, sem összehasonlító jogi szemléletével, sem alkotmány• politikai bírálatával és méltatásával nem kívánok foglalkozni. Ezt az előadó úr ő méltósága már teljes hivatottsággal kitűnően elvégezte. Kitérni kívánok azonban röviden felsőházunk összetételének kérdésére, amely ugyan nincs napirenden, de akkor, amidőn az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megálla-' pítását tartalmazó javaslat jutott a törvényhozás elé, érthetőleg a vita anyagába került. Azt hiszem, itt valamennyien Tomcsányi ő méltósága azon véleményén vagyunk, hogy a