Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-55

Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1937. évi december hó 15-én, szerdán. 69 vény csak az országgyűlés két Házának alkotmányos utón létrejött megegyező akaratából keletkezhetik, — ideiglenes alkotmányunkban is érvényre juttatni.« Mélyen t. Felsőház! Mindenesetre a mi nagynevű elhunyt tagtársunknak, Simontsits Elemérnek elvitathatatlan érdeme az, hogy ezt a kérdést ő emelte a köztudatba és azzal a szívós propagandával, amelyet ő úgy egyéni működésével, mint az irodalom terén kifejtett, átvitte a köztudatba annak a tudatát, hogy a felsőház az 1926 : XXII. te. értelmében a képviselőházzal szemben inferióris helyzetbe jutott, s hogy ennek helyreállítása éppen ősi alkotmányunk szellemében szükséges és kívánatos. Hogy Simontsitsnak ez a működése itt a felsőházban általános rokonszenvre talált, az nagyon természetes, de az is köztudomású, hogy ő bátor fellépésével néhai Gömbös Gyula miniszterelnöktől is olyan ígéretet esziközölt ki, — aki különben a felsőház jogkörének kiterjesztésétől, azt hiszem, nagyon idegenkedett — amelyben mégis megígérte azt, hogy ezt a problémát napirendre tűzi és a jelenlegi kormány őszinte loyalitásának köszönhetjük azt, hogy ezt a kérdést most ebben az alakban hozta elénk, amilyenben azt Simontsits tagtársunk is elgondolta, vagyis a paritásnak lehetőleg teljes helyreállításával, amiért a kormányt, elsősorban a miniszterelnök úr és az igazságügyminiszter úr ő exoellenciárt mindenesetre hálás köszönetünk illeti megTovábbi fejtegetéseiben azt hangoztatja Simontsits, hogy (Olvassa): »Mindaddig, amíg a törvényhozásnak az országgyűléssel egyenlően fontos második faktora: a koronás király hatalma hiányzük közéletünkből és ennek restaurálására tőlünk független külső hatalmi tényezők miatt egyelőre sajnos, nem sok reményünk lehet, különös fontossággal bír a felsőház jogkörének paritásos alapon való rendezése* De még dnká.bb aktuálissá teszi ezt a feladatot a titkos választójognak küszöbön álló megvalósítása,« Simontsits kifejezése szerint a felsőház leginkább ellensúlyozhatja azt a bizonytalansági koefficienst — ahogyan ő magát kifejezte — amelyet a titkos választójog mindenütt a világon, tehát nálunk is feltetlenül magával hoz. »A régi jogkörnek visszaálítása százszázalékos biztosítékot nyújt minden olyan kockázattal és veszéllyel szemben, amely a titkos választójog oldaláról évszázadokon keresztül a nemzet érdekeit fenyegetheti. Az a nézet vagy aggály, hogy a felsőház jogi egyenrangúsága birtokában a nemzeti haladás kerékkötője lehetne, mióta a felsőház fennáll, sehol a közéletben soha kifejezésre nem jutott.« Itt is az idő, sajnos rácáfolt Simontsits Elemérre, mert most éppen a képviselőház tárgyalásai alkalmával bizony felmerült az a szerintem is jogosulatlan aggodalom, hogy a felsőház a józan haladásnak kerékkötője lehet. Megállapítja még Simontsits azt is, »hogyha ez az aggály joggal, vagy anélkül fennforoghat a felsőház jogelődjével, a régi főrendiházzal szemben, amely a születés és vagyon exkluzív előjogán épült fel, semmi alappal nem birhat a mai felsőházzal szemben, amelynek az eredete, az összetétele és megújulása a változott korszellemnek megfelelő elvi alapokon megy végbe, ennélfogva éppen a felsőház az a par excellence törvényhozó testület, amelyre a nemzeti jövő gondozásának csorbíttatlan jogköre a legnagyobb megnyugvással és bizalommal ráruházható.« Ezekből a röviden érintett fejtegetésekből az illusztris szerző azt a végső következtetést vonja le, üogy még mielőtt a titkos választójog megvalósíttatnék, az országgyűlés két Házának jogi egyenrangúságát ősi alkotmányosságunk szellemében fel kell újítanunk, ami ia titkos választójog behozatalának mellőzhetetlen alkotmányjogi és politikai előfeltétele. Itt van tulajdonképpen a »Junktim« eredete, amely a két reform között fennáll és amelyet úgy a képviselőházban, mint itt a felsőházban is többen hangoztattak s aminek tulajdoníthatjuk azt, amire később bátor leszek visszatérni, hogy az életbeléptetési szakaszt a képviselőházban, szerény véleményem szerint nem éppen előnyösen, megváltoztatták. Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megbocsátani, hogy hosszasabban időztem néhai elhunyt jeles tagtársunknak ezeknél a fejtegetéseinél. Ha ő még közöttünk volna és élne, bizonyosan nagyon örülne ennek az eredménynek. Tegnap Glattfelder püspök úr ő exeellenciája az ő remek beszédében többször hivatkozott Eötvös Józsefre, a nagy államférfiúra s jogbölcselőre. Legyen szabad nekem is Eötvös Józsefet a költőt idéznem, akinek »Végrendelet« című versében ezeket a sorokat találom (olvassa): »Márványszobor helyébe, ha fennmarad nevem, Eszméim győzedelme legyen emlékjelem,« Azt hiszem, hogy senkire nagyobb joggal nem vonatkoztathatjuk ezt a szép mondást, mint éppen r Simontsits Elemérre. Mélyen t. Felsőház! Áttérve most már m törvényjavaslat tárgyalására, néhány rövid észrevételt leszek bátor tenni, annyival is inkább, mert a tegnapi beszédek ezt a témát jóformán teljesen kimerítették. Egyik megjegyzésem az, hogy általában úgy a képviselőházban, mint a zsurnalisztikában és egyéb 'helyen is sokszor halljuk, hogy a felsőház egyenjogúsításáról van szó. Nézetem szerint^ ez nagy tévedés, mert a felsőház még ezután a reform után sem lesz egyenjogú az alsóházzal, miután egy igen fontos jogköre, ïamelyre éppen tegnap Teleszky ő excellenciája utalt, nevezetesen a költségvetés módosításának joga ezentúl nem adatik meg a felsőháznak. Tudom jól, hogy ezt bizonyos alkotmányjogi és politikai aggályokon felül még a külföldi angol és francia példák is bizonyos mértékig igazolják, de az is bizonyos, hogy a régi főrendiháznál ez a jogkorlátozás nem volt an eg. A főrendiház jogilag vagy elméletileg a költségvetést is módosíthatta volna, igaz, hogy ezzel a jogával nem élt. Nem akarok ennél a kérdésnél tovább időzni, mert tegnap úgy az előadó úr ő méltósága, mint Teleszky ő excellenciája nagyon, világosan és határozottan kifejtették a felsőháznak -erre vonatkozó jogállását, nevezetesen az appropriációval és az indemnitással szemben és egyéb ilyen pénzügyi vonatkozású kérdésekben. Mindenesetre haladás a múlttal szemben az is, hogy a felsőháznak legalább iaz^ a jog adatik meg, hogy saját belső házi költségvetését a képviselőháztól függetlenül állapíthatja meg, ezen viszont a képviselőház nem változtathat. Nem tehetek róla, isimét Teleszky ő excellenciájára hivatkozom és azt hiszem, valamenynyiünk nevében hálás köszönetemet fejezem ki, hogy Ő excellenciája szíves volt még azt az anomáliát is isimét ísizóvátennii,. hoigy a felső13'