Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-e

524 Az országgyűlés felsőházának és képviselőházának történeti ihletű s állami és egyházi alkotásaiban évszázadok távlatát átfogó szellemét. Kétségtelen igazság, hogy az államkormányzás egyik főelve és kelléke az előrelátás. Mint az ismert régi francia szólás is mondja: »gouverner c'est prévoir«. De az előrelátást és előrenézést meg kell hogy előzze a múltba való visszatekintés. Hiszen a múlton épül fel a jelen és a jövő, az organikus fejlődési rend törvénye szerint. Egy nemzet csak akkor nem néz vissza a múltjára, ha múltja nincsen. De még ilyenkor is más nemzetek élettörténetére függeszti kutató tekintetét, hogy abból legalább okulást merítve, felhasználhassa azt jövője számára. Mennyivel inkább kötelessége a visszatekintés és a múlt figyelembevétele, az olyan nemzetnek, aminő a magyar, amelynek egy évezredre visszanyúló • viszontagságos, de dicsőséges múltja, patinás történeti alkotmánya és ezekből kisarjadzott ősi nemzeti géniusza van. A nemzeti géniusz: lélek, amely él a nemzet fiainak, az egymást követő r generációk tagjainak sajátságos életszemléletében, ' amely érvényesül felfogásában és érzésében a jóról a szépről, az igazságról, — emberről, hazáról, Istenről, s amely megnyilatkozik tetteiben, szokásaiban s az érzelmi és gondolatvilág külső kifejezési eszközeiben, kiváltképpen a nyelvében. Mindezek együttvéve a nemzeti ' géniusz elemei, îirtîïnt ahogy az emberi lélek és jellem is különféle tulajdonságok összetétele. Egy-egy tulajdonság tehát a nemzetnél sem teszi a nemzetlélek egészét. A nyelv például kétségkívül egyik legjellegzetesebb és legfontosabb megnyilatkozása a nemzeti léleknek, de mégsem egyedüli ismérve és alkotóeleme. Lehet valaki magyarul beszélő ember, de érzésben, gondolkodásban a magyartól idegen, s viszont lehet magyarul törve beszélő egyén, aki lélekben töretlen magyar. Ha már most ez ünnepélyes alkalommal rövid visszapillantást vetünk nemzeti létünk múltjára, lényegében mit látunk? Árpád fejedelem földet szerzett népének, de ezen a földön királysági, keresztényi es független nemzeti alapon szilárd államépületet István király emelt. Ennek az államépületnek a fundamentuma ugyanaz maradt, de a belső alkotmányi berendezése az idő folyásával változott, ami természetes is, mert hiszen az alkotmány elvégre az állami, illetve a nemzeti élet szervezete, s ennek az életnek a fejlődésével együtt jar az alkotmánynak is a megfelelő, a feltetlen szükségesség mértékében és óvatos módján való módosulása, módosítása. Igen, alkotmányi berendezkedésünk bzent István óta változott, fejlődött, főképpen — s ez az egész fejlődés tengelye — a nemzeti szabadságnak megerősítésével, kifejlesztésével, s intézményes és döntő jelentőségű biztosításával és pedig mindez: a királyt, az államfőt es a nemzettagokat szervesen egybekapcsoló, közjogi egységbe foglaló, az államnak színtiszta közjogi konstruktív szemléletét nyújtó s ehhez képest minden egyoldalú, akár felülről, akár alulról jövő uralmi törekvést kizáró: a szent korona közjogi gondolat''nak különleges magyar jogrendszere keretében. (Ügy van! Ügy van!) De ennek a fejlődésnek a csirái fellelhetők már Szent István egyébként egyeduralmi szíünnepi együttes ülése 1938 augusztus 18-án, csütörtökön. nézetű uralkodásának idejében, mert ő míg egyfelől a kereszténységet és a nyugati kultúrát eréllyel, sőt erőszakkal meghonosító autokrata volt, másfelől épp oly független, nemzeti érzésű erős magyar. Ügy, hogy amint az általa alapított királysági államszervezet végleg megszilárdult, csakhamar megindult abban az egész vonalon, a törvényhozói, a végrehajtói, illetőleg közigazgatási és bírc'i hatalom körében, a nemzeti élet, a nemzeti önkormányzat megszervezésének és intenzív fejlődésének a folyamata, de ez a nemzeti, ha úgy tetszik, népi fejlődési folyamat megmaradt mindvégig, a mai napig, egész nemzeti életfejlődésünkön keresztül alkotmányunk történetileg kialakult ősi alapmedrében. Csak a legfőbb állomásokra legyen szabad futólag rámutatnom. (Halljuk! Halljuk!) Az Árpádházi királyoknak nagyjelentőségű, s nevezetesen a királysági államforma megalapítása, a keresztény hit felvétele, az aranybulla alkotása és a nemesi vármegyéknek a királyi várszerkezetekiből való kialakulása által nagyjelentőségű és alapvető korszaka után, különösen a két Ulászló idejéből való törvényeken és nemzetfejlesztő, a nemzeti öntudatot, s az akkor már teljesen kialakult szent korona (közjogi gondolatöt nagymértékben megerősítő intézkedéseken, valamint Werbőczinek szintén ebbe a korba eső monumentális művén keresztül, továbbá a Hunyadiaknak közbeeső és szintén nemzetfejlesztő s a nemzetet felvirágoztató korán, a bécsi békével kapcsolatban, de Rudolfnak általában abszolutisztikus ízű kormányzásával szemben nemzeti reakciókép alkotott 1608. évi úgynevezett koronázás előtti és utáni törvények sorozatán, — a II. Józsefnek egyenesen alkotmányellenes és ezért meg is bukott uralmát követő és ugyancsak alkotmátnybiztosító 1790-es törvényeken, — az 1848. évi nagyszabású demokratikus jogrend-átalakuláson s reformjogalkotáson s végül a XX. században, a mai korban, a nemzetgyűlésnek az 1920-as évek igei) nehéz s egészen rendkívüli viszonyai között bölcs Kormányzónk alkotmányos érzéstől áthatott közreműködésével végzett törvényhozási munkálatain, s legvégül éppen a jelen országgyűlés által a közelmúltban alkotott hármas alkotmány-reformon keresztül: ez az egész nemzeti életfolyamat megmaradt, ismétlem mindvégig, egész a mai napig történeti alkotmányunk ősi alapelveinek és szellemének keretében és a bár itt-ott akadályokba ütköző, de mindig diadalmas evolúciós jogfejlődésből kialakult nemzeti géniusz jegyében. Ez röviden és lényegében a magyar állam, a magyar nemzet életének, alkotmányának és jogfejlődésének sok évszázados útja és iránya, s egyben — úgy, mint a múltban — a mostani gonddal terhelt magyar sorsban is az éltető reménység forrása. De ősi alkotmányunk nemcsak reméinyforrás, hanem erőforrás iis, mert a nemzeti életenergia megszervezésének régi, 'kipróbált foglalata s az alapelveihez és szelleméhez való ragaszkodás önálló állami fennmaradásunk egyik legfőbb biztosítéka. így ível át az alkotmányi jogfolytonosság és a nemzeti géniusz szivárványvonala nemzeti létünk firmamentumán Szent Istvántól a mai napig közjogi alapintézményeinkben, ailkotmányhűséigben és áldozatos honszeretetben. Ezekkel a Szent István királyunk emléke által inspirált érzésekkel és gondolatokkal s ke-