Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-e

Az országgyűlés felsőházának és képviselőházának ünnepi együttes ülése 1938 augusztus 18-án, csütÖrlőkÖn. 525 gyeletes megilletődéssel a 'beterjesztett törvény- ? javaslatot elfogadom.- (Élénk éljenzés és taps.) Kornis Gyula, a képviselőház elnöke: Szólásra következük? Csikvándi Ernő képviselőházi jegyző: Tildv Zoltán! * lildy Zoltán: Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ebben a magasztos ünnepi órában, amikor a iiemaet képviselete a Kormányzó Ür magas jelenlétéiben itt, Szent István királyi nemzetségének ősi városában -a magyar történelem leikéh nek indítására összejött, azt hiszem, senti sincs közöttünk, — ebben az egész fényes gyülekezetben — aki ne érezne valami mély, belső lelki megrendülést. Messzi századok távlataiból királyi arc tekint ma felénk, nehéz sors útjait járó nemzetére, drága magyar arc, messzenéző, kemény és mégis szelíd tekintet: az országépítőé és az apostolé. Es zeng a régi múltból, zeng az égből, zeng a lelkünk mélyén az örök magyar sors s az örök magyar küldetés igéje. Ez az országgyűlés a haladáson ós foígadalomtételen túl bizonysága az oszthatatlan magyar nemzet (belső egységének. (Ugy van! Ügy van!) Ma nincs párt, nincs felekezeti differencia, nincs társadalmi különbség. Megindultan nézünk egymással szembe s nyújtjuk kezünket egymás felé: magyarok vagyunk, Európa árva és testvértelen népének fiai, közös sors gyermekei. István király népe vagyunk, mindanynyian egyformán felelős hordozói az ő szent és nagy örökségének. (Ügy van! Ügy van!) Ezen a napon együtt ver a szíve minden magyarnak. Az ezeréves magyar történelem óriási boltívei alatt lélekben odaállanak ma a mi testvéreink, mindenütt «a Kárpátok gerince alatt, Erdőelvén, Vérbulcsú földjén, a déli és nyugati végeken és azok is, akik a nehéz ma- I gyár so-rs keresztje ailátt szerteszóródtak széles e világban. Mi, egységes magyar nemzet, a mai történelmi ünnepen e törvényjavaslat kapcsán Isten iránti mély hálával újra számbavesszük és magunkhoz öleljük apostoli első királyunktól kapott drága örökségünket. Egyetértéssel megállapítjuk, hogy nemzeti létünk, fennmaradásunk, multunkéi jövendőnk kulcsa ebben az örökségben van s hogy a magyar életet csak egy szemléletben nézhetjük és élhetjük: Szent István királyunk szemléletében. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a szemléletnek leglényegesebb pontjai: Elsősorban az európaiságot tudatosan vállaló, mégis erős, tiszta és hamisítatlan magyarság. (Ügy van! Ügy van!) Szent István végső és teljes döntést hozott abban, amit máifejedelmi atyja kezdeményezett: választott a Kelet és Nyugat között. Végleg megszüntette a messzi keleti puszták nomád életformáit, a törzsekre tagoltságot, a vitézi kalandozásokat, Világos történelmi látás vezette ebben. Előttünk már több erős népi hullámot visszadobott ez a föld s többet elivott, szinte maradéktalanul. A magyarságot Keletről hozott lobogó vére, bátorsága, nagy kockázatokat könnyen vállaló kedve ugyanerre a sorsra juttatta volna. Idegenből, a hős csatákból aranyat, kmeset, sok értéket hoztak a kalandozó seregek, de minden földi kincsnél drágábbat pazaroltak: bőségben magyar vért és, mérhetetlen számban ifjú életet. Ezen a verhullason ^elfogyott volna s az ellenünk egységesen fellepő Európa támadásában elpusztult volna a magyarság. Az új életforma a béke, a munka s a belső szilárd egység magyar életformája lett. Szent István példát vett idegenből s idegeneket, főként á jeleseket és bölcseket szívesen látta királyi udvarában, de mások példája s más országok fiai ezen a földön csak magyar célt szolgálhattak. (Ügy van! Ügy van!) A nagy újító a magyar fajta lelkiségét, ősi jellemvonásait minden reformjánál figyelembe vette és tiszteletben tartotta. Szent István kemény volt és határozott a maga fajtájával szemben, hiszen halálos hibákat kellett kiirtania, de mindig nemzete javára. Sokszor irgalmatlan kézzel verte szét a népe szívéhez nőtt keleti álmokat és életformákat. Egő, forró szeretettel, de vaskézzel nevelte és tette népét. vihartálló nemzetté, ám a béke királya kardot vett erőiS kezébe akkor is, ha a magyar földet kívülről bárki háborítani merészelte. Aitar az emae^ott jlvübt jött fegyveresen látogatóba, akár a Nyugat próbálta kiterjeszteni hatalmát: érezniök kellett Szent István békére hajlott országának készenlétét és félelmetes, fölényes katonai erejét. (Ugy van! Ugy van!) Békés, erős, egységes nemzet idebent, új formák között szaoadon kiteljesedő tiszta magyar élet, teljes és feltétlen függetlenség kifelé: ez Szent István királyunk akaratának és munkájának első jellemzője. A második, amely az elsőt és nagy királyunk egész életét, minden cselekedetét átszövi: tiszta, igaz lélekkel élt kereszténysége és hite az erős Istenben. Atyjánál még lehetett csak reálpolitikai érzék s bizonyos taktika következménye a keresztség felvétele, Szent István a lelke legmélyéig hívő ember, Krisztus jó vitéze volt. Isten rendelését parancsnak vette, áldását, megtartó kegyelmét a maga sok szenvedéssel telt életén érezte. Király volt és apostol s ha király nem lett volna, akkor is vállalja minden áldozattal a megismert és elfogadott Krisztusról való bizonyságtételt. Istenhez tért népet, hívő nemzetet akart hátrahagyni. Legbiztosabb fundamentumul a nemzet számára is, mint a maga számára is, Isten őrző kegyelmét tartotta. Egész élete, minden munkája fénylő bizonyság messzenéző történelmi látása mellett. Ha az egész jövendő magyar történelmet előre ismeri, erősebb alapot nem vethetett, biztosabb utat nem nyithatott volna nemzete előtt. (Ügy van! Ügy van!) A Kelet nagy és drága ajándékává tette nemzetét a Nyugat számára, Nyugat kapujában biztos és-erős zárókővé., Tengernyi szenvedést, sok próbatételt, kevés boldog esztendőt, kemény sorsot hagyott ezzel nemzetére, de egyúttal a megmaradás és egy dicsőséges történelem zálogát is. A magyarság sokszor tévedezett, de a maga egészében kilenc századon át élte Szent István királyunk örökségét és állotta keményen, vérét bőven ontva annak következményeit. Kilenc századon át nagy nemzet állott itt a vártán és ezért nem fog bennünket soha senki, semmiféle hatalma a földnek a törpék sorsára kényszeríteni. (Ügy van! Ügy van! Hoszszantartó taps.) Tartjuk az örökséget:, hitünket, tiszta, magyarságunkat, belső egységünket s akkor éljük nagy nemzetek történelmét tovább, megújuló dicsőségben, vagy elfelejtkezünk küldetésről,