Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

32 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 1937. évi december hó 9-én, csütörtökön. valósítható lenne, ha ezek részére külön anyagi fedezet volna biztosítható. Az előadó úr . ő nagyméltósága is ntalt rá, valamint a képviselőházi tárgyalás során is ismételten felmerült a haümeniessegi adó behozatalának a kérdése. Ezt az adót minden olyan korosztályhoz tartozó férfi fizetné, akinek egyébként a fronton kellett volna lennie, de bármely oknál fogva felmentést élvezett, éppen úgy, amint békében mindenkinek kellett hadmentességi adót fizetnie, aki nem volt katona. Az elvben már rendszeresített, de életbe nem lépett hadiváltság helyett a hadmentességi adó bevezetése alkalmas volna a hadirokkantak és tűzharcosok igényeinek pénzügyi alátámasztására. Ez a hadmentességi adó kiterjeszthető volna azokra az intézetekre és vállalatokra is, amelyek a hadikincstárral üzleti összeköttetésben állottak vagy állanak, viszom mentesítendők volnának ez alól azok a kisegzisztenciák, akik a létminimum határán küzdenek. Kivetném azonkívül a jövőben azokra is — éppen úgy, mint a háború előtt — akik ,a mai magyar honvédségben katonai szolgálatot nem teljesítenek. Ennek a hadmentességi adónak,, mint céladónak bevezetésével megoldható volna a vitézségi érempótdíjak ügye is. A hadikölcsönsegélyezés mintájára annak legalább egy része volna folyósítható segélyek formájában, mé,g pedig ama rétegek részére, amelyek nyomorúságos helyzetüknél fogva erre ' leginkább rászorulnak, elsősorban tehát a legénységi állománybeli kisbirtokosokra és mezőgazdasági munkásokra, továbbá a kisiparosokra, kiskereskedőikre és egyéb munkásokra. Ezzel szemben azok, akik vagyonnal vagy állandó jövedelemmel rendelkeznek, továbbá azok, akik a vitézségi érmeket annakidején mint tisztjelöltek kapták és ma emléklapos, vagy tényleges tisztek, mellőzhetők volnának, ha csak kivételesen nyomorúságos anyagi helyzetük a segély folyósítását egyesekre nézve indokolttá nem teszi. Célszerű volna az is, ha a földhözjuttatottaknak a vitézségi érmek után járó pótdíja a vételár törlesztésébe beleszarnifctatnék. Tisztelettel kérem az összkormányt, elsősorban talán a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter urak ő nagyméltóságait, hogy e tekintetben keressenek valanni megoldási lehetőséget, mert ennek a vitézségi érem kérdésnek nyitvatartása és kikapcsolása ugyanolyan be nem váltott ígéret, mint a hadikölcsönöik rendezetlensége. Mint kérelmet terjesztem a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságához: kívánatos volna, hogy mindazok a volt tartalékos tisztek,, akik önhibájukon kívül tartalékos tiszti rangjukban lemaradtak, a 'kortársaik által elért tiszti rang címét megkaphassák. Ismerek békében szolgált tartalékos tiszteket, akik hadifogságba kerültek és igazoltatásuk ellenére még ma is emléklapos főhadnagyok, akkor, amikor volt katonatársaik ma már az emléklapos őrnagyi címet viselik. Ez az államnak igazán még pénzébe sem kerülne, viszont az érdekeltek között naey elégtételt, örömet és megelégedettséget váltana ki. A bizottsági tárgyalás során a miniszter úr ő nagvFiéUó°ácra küelentette. hogy ennek bizonyos feUétel^k mellett akadáVa ninc^ és számos intézkedé«t már tett is ebben az iránvban. Annak, amiért én ezt a kérdést itt mégis felhozom, egyedüli oka a,z, hogy a nagy nyilvánosság: révén szeretném, ha az érdekeltek ilyen formában tudomást szereznének erről. A törvényjavaslat hiányosságai ellenére is örömmel üdvözlöm azt azért, mert az eddigi szerény és elszórt intézkedések után ez nemcsak első határozott lépés, hanem mert a törvényjavaslat önmagában is tényleges eredményeket tartalmaz. Bízom abban, hogy a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága intencióig szerint nem a törvény betűjében, hanem a végrehajtás szellemében lesz a törvény ereié, és ugyanolyan bajtársi szeretettel fog a tűzharcosokról gondosikodni továbbra is, mint amilyen nemes elhatározással ezt a törvényt megalkotta és elénk hozta. Ha a jelenlegi törvény mindenekelőtt a tűzharcosok erkölcsi megbecsüléséről gondoskodott,, a viszonyok javulásával és a lehetőséghez képest bizonvára gondoskodni fog az egész kormány a tűzharcosok további támogatásáról és megsegítéséről is, mert egészséges honvédelem csak egészséges, szociálisan jól megalapozott társadalomban épülhet fel. A honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága a hadirokkant-törvény végrehajtása során megmutatta, hogy minden irányban iparkodik segíteni. Példákat tudnék felsorolni, amikor kisemberek egyébként apró-cseprő ügyeivel nagy szeretettel személyesen foglalkozott, úgyhogy azok éppen ezért őbenne nem a minisztert és nem a magasrangú katonatisztet, hanem legelsősorban az embert, a megértő, segítségükre siető bajtársat látiák. Amilyen büszke vagyok arra, mélyen t. Felsőház, hogy mint szerény katona résztvehettem a világháborúban, annyira hálás vagyok a sorsnak azért, hogy élő és holt bajtársaim érdekében felszólalhattam. A ko-r-Tnánv és a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága iránti bizalom folytán örömmel fogadom el azt a törvényjavaslatot, amelyet a bajtárs hozott a bajtársaknak, (filjenzés és tons. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik báró Hazai Samu ő nagyméltósága. Engedje meg a Ház, hogy bejelentsem azt, hogy ő nagyméltósága jelenlegi gyöngélkedése miatt ülve mondja el beszédét. Báró Hazai Samu: Nagyméltóságú Elnök TTr! Tisztelt Felsőház! Hálásan köszönöm az elnök úr ő nagyméltóságának és a t. Felsőháznak a kapott engedélyt. (A s'zónok ezután ülve folytatja beszédét.) Nagyméltóságú Elnök TTr! T. Felsőház! Szívből csatlakozom a nagy közvéleményhez és én is lelkesedéssel fogadom a tűzharcos törvényjavaslatot, amely a nemzet háláját és nagyrabecsülését fejezi ki a világháború magvar tűzharcosainak és őket anyagi természetű kiváltságokban részesíti, hogy a rászorultak 'boldogulását a megélhetés terén elősegítse. Azok a polgári életbe visszatért, háborútviselt katonák, akiket nem soroHak a tűzharcosok kategóriájába, szolgáltak légyen ők hasznothajtóan és hűségesen akár a fronton, akár a front mögött, vagy pedig a belterületen, valamint azok a polgárok, akik a háború sikerei érdekében munkásságukkal vagy vagyonuk feláldozásával nagy érdemeket szereztek maguknak, sanda szemmel nem nézhetnek — n, legnagyobb részük nem is néz — a kiváltságokban részesült tűzharcosokra, noha az ural-