Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése kodó nagy szegénység erősen szorongatja őket. De hála Istennek, a magyar néplélekben tartja magát az igazságszeretet és kellőképpen mél­tatj Si a tűzharcosoknak testet és lelket meg­rendítő, infernális viszonyok között teljesített bámulatos harci munkáját. A tűzharcosok ka­tegóriájába nem sorolt katonák és a háború érdekében munkálkodott, vagy vagyonukat feláldozott polgárok bízvást elnyomhatják a lelkükben netán meggyökerezni kívánó irigy­séget a tűzharcosok iránt azért is, mert az állam szociális gondoskodása mindenkor, de különösen mostani, sok nyomort felmutató gazdasági helyzetünkben kiterjed a,z egész nemzetre, tehát reájuk is és mert a tűzharco­sok ünneplése nem kicsinyíti és nem árnyé­kolja be a töhbiek háborús érdemeit, úgyhogy nem szenved kétséget, hogy a történelem róluk is melegséggel és dicsérettel fog megemlékezni. Szolgáljon adalékul a történelemnek a vi; lágháborúban szereplő magyar nemzet akkori viselkedésének jellemzésére az a valóság, amit elmondok én, aki a világháború idejében, mint magyar honvédelmi miniszter, majd azután az osztrák-magyar monarchia összes fegyveres erejének pótlásügyi főnöke teljesítettem köz­szolgálatot. Lelkemből megerősítem, hogy a magyar nemzet nagy többségének t felserdült gyermekei nem és korkülönbség nélkül, ki-ki a maga helyén a csúcspontig emelkedő kész­séget tanúsítottak mindent megtenni, még­pedig vagyon, testi épség, egészség és élet feláldozásával is nemzetük és hazájuk sértet­lenségének megóvására. Nem egyedül a tűz­harcosoknak, hanem az egész katonaságnak és az egész polgárságnak is hazafiságán nyugvó összemüködésnek köszönhető, hogy oly sokáig bírtuk ki ezt a szörnyű háborút és hogy cso­dálatos módon a háború végéig megtartottuk véres mérkőzésekben kivívott harcászati nagy fölényünket oly ellenségekkel szemben, r akik Összességükben nagyon fejlett harci erényeik mellett nagyobb népességük, több katonasá­guk, kedvezőbb geográfiai helyzetük, kimerít­hetetlen gazdagságuk és hatékonyabb száraz­földi, tengeri és légi fegyverzetük folytán jó­val erősebbek voltak, mint mi. Az 1914/18. évi háborút nem az ellenség fegyverei döntötték el, (vitéz József kir. herceg: Ez így van! — Ügy van! Ügy van!) hanem az élet- és hadi; szükségletekben beállt szörnyű inség ütötte ki kezünkből fegyvereinket (vitéz József kir. her­ceg: Ügy van!) és tette úrrá felettünk ellensé­geinket, akik győzelmi mámorukban Magyar­országgal szemben a »jaj a legyőzötteknek« elvét maradék nélkül testesítették meg. (Ügy van! Ügy van!) Bár ellenségeink a 325.000 négyszögkilo­métert kitevő Magyar Birodalomból 235.000 négyszögkilométert és 20 milliónyi lakossá­gunkból 12 millió lakost szakítottak el tőlünk és ennek következményeként bennünket telje­sen elszegényítettek, tetejébe pedig, ^ eltiltván nekünk az igazi hadsereg intézményének fenn­tartását, védképtelenné tettek minket és végül hosszú időn át folytatott barátságtalan politi­kájukkal érzékeny sebet ütöttek rajtunk: egy pillanatig sem vesztettük el hitünket, hogy si­vár jelenünket egy jobb jövő fogja felváltani, mert a szabad nemzetként időtlen időkig elé­gedetten élni akarás, mely fáradhatatlan cse­lekvésekben nyer kifejezést, minden magyar lelkébe kiirthatatlanul bele van vésve és mert az életképességnek — amiként a világháború­ban kimutattuk — erkölcsi és szellemi kellé­1937. évi december hó 9-én, csütörtökön. 33 keivel rendelkezünk, ami bennünket feljogosít arra, hogy bízzunk a törekvésünket elősegítő munkálataink sikerében. A háború befejezését követő forradalom, kommunizmus és egy nagyobbiszabású ellenséges harácsolás lezajlása után főméltóiságú Horthy Miklós, kormányzó úr országlása vette kezdetét és é sok-sok nehézséggel is küzdő munka a ma­radék hazában élő, kicsinnyé lett és meggyen­gült magyar nemzet életerejét kívánja helyre­állítani. A jelen időben, vagyis az erőfejlesztő munka megkezdése után 18 évvel már állíthat­juk, hogy állapotunk észrevehetően javult, amennyiben látható eredménnyel folytak a nemzeti erők virágoztatását célzó miunkálataiinlk, viszonyunk pedig enyhébb lett az eddig velünk szemben barátságtalanul viselkedő szomszéd országokkal és — ami pedig nagy dolog — kö­zeledik ünnepnapunk, amelyen visszakapjuk katonai beicsünket, amitől Trianon; fosztott meg bennünket, és visszakapjuk nemzetünk létjogát. (Helyeslés.) Nem kis része van a nemzetvédelmi és egy­úttal honvédelmi erőik hatékonyságát nagyon emelni törekvő nnumkálataink sikerének felidé­zésében annak a ténymieik, hogy előmunkásként az az axióma szerepel, hogy az ország erkölcsi, szellemi, anyagi és fizikai erőtényezői fejlesz­tésénél azokat, amelyek -ható és visszaható relá­cióban vámnak egymással, neun' szabad gyengí­teni, nehogy az összes állaimi erők foglalata, a nemzeti erő sebeket kapjon és hatékonysága csorbuljon. A t. honvédelmi imíÜniszter úr által benyúj­tott törvényjavaslat a világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről és anyagi támogatá­sáról, szintén a nemzeti erő erkölcsi és szellemi elemeknek hatóképességét fejlesztő és nagyon is fejlesztő cselekmény, noha az adandó kedvezmé­nyek tekintetében szegény oirszáguinik közgazda­sági helyaelte megszorító befolyást gyakorolt. Kitűnik ez a törvényjavaslat bevezetésében megírt következő sorokból. (Olvassa): »A tör­vényhozás a jövendő nemzedékeknek az állam­polgári kötelességek Önfeláldozó teljesítésére buzdító példaadásul a nemzet háláját harcos fiai iránt az ország tanai pénzügyi és. gazdasági helyzetéhez mért oly támogatással is. le akarja róni, amely a polgári életben való boldogulásuk elősegítésére szolgáljon«. A hazafias érdemeket elismerő és az életterhelkea könnyítő tűzharcos­törvényjavaslat — mint előbb említettem — na­gyon alkalmas arra, hogy az állampolgári kö­telességek önfeláldozó teljesítésére impulzust adó hazaszeretetet terjessze, fejlessze úgy a imiostani, mint a későbbi nemzedékeik körébein. De csak akkor alkalmas erre, ha a hazafisággal szöges ellentétben álló eszméket és áramlatokat, laimielyek a hazaszeretetet és ezzel együtt a nem­zeti életet képesek megfojtani, miként tat dudva, a gyom a vetéseket, vagyis a gazdák nyelvén szólva az életet, az állami brachiális ereje ki- s gyomlálja és megsemmisíti. (Helyeslés-) Hiszem, hogy ez meg is fog történni és én bízva bízom abban, hogy a tűzharcos-törvény és a t. honvédelmi miniszter úr személyes közreműködése a törvény végrehajtásánál,, va­lamint a Frontharcos Szövetség közhasznú te­vékenysége nagy lendületet adhat a hazaszere­tet fenséges erényének erősítésére és általáno­sítására. Ez pedig különösen azért bír nagy jelentőséggel, mert honvédségünk a kötelé­kébe besorozott ilyen hazafias érzésű emberek lelkületében kipróbált nevelési módszereivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom