Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 1937. évi december hó 9-én, csütörtökön. 31 az elaggott és munkaképtelen tűzharcosok betegség:! és temetkezési segélyének ügye. A falu népe után, amely az altiszti és legénységi állomány zömét alkotta és amely a világháborúban tanúsított magatartásával öregbítette a magyar katona évezredes vitézségének és hareratermettségének világhírét, jön a második legnagyobb kategória, a tartalékos tisztek és tisztjelölteik tábora,, akik a mai polgári életben, mint köz- és magántisztviselők, orvosok, ügyvédek, mérnökök, tanárok, 'tanítók, stb. helyezkedtek el. Köztudomású, hogy a tartalékos tiszteik a világháborúban milyen derekasan állták ínég a helyüket. (Ügy van! Ügy van!) Annáikor a világiháború elején a tényleges tisztek nagyrésze harcképtelenné vált, akkor, mint század- és zászlóaljparancsnokok ezeknek a fiatal, sokszor gyerekfejjel tartalékolt tiszteknek kellett beugraniok és azok, akik a békében sokszor vicclap-figuraként szereplő rezervisták voltak, máról holnapra kész hősök lettek. Végtelenül sajnálom, hogy ezeknek érdekében nem honorálja a, törvényjavaslat száz százalékosan azt az elvet, hogy a háborús katonai szolgálat, minden körülmények között és fenntartás nélkül közszolgálat, sőt a közszolgálatok között is a legelső. (Helyeslés.) A törvény javaslatnak talán legtöbbet vitatott része az, amely a háborús szolgálatnak a közszolgálatba való beszámításáról szól. Ezen a téren van tudniillik a legtöbb méltánytalanság és igazságtalanság, amelyeket a törvényjavaslat csak részben orvosol és így az elmúlt tizenkilenc év igazságtalanságai részben továbbra is fennmaradnak. Tisztelet és becsület az itthonmaradt érdemes magyar köztisztviselői karnak, — ne méltóztassanak szavaimat úgy tekinteni, mintha a világháború alatt teljesített itthoni szolgálatot lebecsülném vagy aláértékelném — de a Iköztisztviselők nagy része mellőzte a felmentés lehetőségét és hazafias érzéstől indíttatva, a tollat felcserélte a karddal, kiment oda, ahol a dicsőség mellett halál vagy rokkantság, de mindenesetre mérhetetlen szenvedés, nélkülözés és állandó életveszély volt az osztályrésze, amikor pedig dicsőséggel hazajöttek, akkor sokan azt látták, hogy felmentett kartársaik és újonnan alkalmazott kartársaik mögött lemaradtak

1

. Ezt orvosolhatta volna annak az elvnek az érvényesítése, hogy a háborús katonai szolgálat a megszakítási idő hosszára való tekintet nélkül számítson közszolgálatnak. Kényszerűségből meghajlok azok előtt az érvek előtt, amelyek szerint ez lehetetlen és így is nagy köszönettel vesszük azt, hogy amíg a törvényjavaslat első tervezetében a megszakítási idő harminc nap volt, addig a törvényjavaslat mai formájában két év, illetve egyes korosztályoknál három év, a volt megszállott területeken tartózkodott tűzharcosoknál pedig még ennél is több. őszinte köszönettel vettük a miniszter úr ő nagyméltóságának azt az intézkedését is, amely szerint a folyó évi június hó 18-i minisztertanácsi határozattal, amelyet utólag a törvényjavaslat szövegébe is felvett, igyekezett ezeket az igazságtalanságokat és méltánytalanságokat kiküszöbölni, vagy legalábbis csökkenteni. De őszintén megvallom, szívesebben vettük volna, ha az ilyen részletintézkedés helyett az egész kérdés gyökeres rendezésére nyílhatott volna alkalom. A rendes előléptetések során néhány év alatt lehetett volna talán orvosolni a sérelmeket olyképpen, hogy az annakidején a tűzharcosok rovására előléptetett tisztviselőknek várniok kellett volna mindaddig, amíg a tűzharcos tisztviselők az őket megillető rangbasorolást el nem érik. (Egy hang: Ez a helyes!) Szerintem ezzel még csak méltánytalanság sem történt volna, mert hiszen a nem tűzharcos tisztviselők évekkel előbb kerültek azokba a jobb pozíciókba, amelyeket a tűzharcosok ilyenképpen csak húsz évi késéssel értek volna el. Ez a megoldás a másik nagy problémát, a háború utáni ifjúság elhelyezkedésének nagy kérdését sem befolyásolta volna, mert hiszen nem jelentett volna új alkalmazási lehetőséget, amire ez esetben az ifjúság méltán és joggal tarthatott volna igényt, hanem csak a meglévő státuson belül álltak volna elő itt-ott eltolódások a sérelmek jóvátétele érdekében. A törvény vonatkozó intézkedéseivel és az idézett minisztertanácsi határozattal a sérelmek egy része talán így is orvosolható lesz, de mindennél többet tettünk volna a tűzharcos tisztviselőtársadalom javára akkor, ha a kérdést általánosan és ervökeresen rendezhettük volna s a hosszú mellőzés és a méltatlan lemaradás' keserű érzésének tüskéjét egyszersmindenkorra eltávolíthattuk volna a lelkűkből. (Helyeslés.) Mindenesetre nagyon kérjük a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságát arra, hogy a maga részéről is kövessen el mindent, hogy legalább a törvényszabta kereteken belül az igazságtalanságok kiküszöbölésének elve ' a gyakorlatban is tényleg megfelelőképpen érvényesüljön. A szabad pályákon elhelyezkedett tűzharcosok érdekében az egész kormánytól kérjük azt, hogy a jövőben a különféle tárcák keretében kiadandó rendeleteknél a tűzharcosok jogos előnyben való részesítésére különös gondot méltóztassék fordítani, amire nézve a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága a javaslat bizottsági tárgyalása során a maga részéről teljesen megnyugtató kijelentést is tett. Ugyancsak itt a plénum előtt köszönöm meg a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságának a bizottsági tárgyalások során kifejezett azt a készségét, hogy a 9. §-ban felsorolt üzemeken és vállalatokon kívül eső egyéb vállalatoknál is biztosítani fogja a törvénytől függetlenül is a tűzharcosoknak megfelelő számban való kötelező alkalmaztatását, főleg a tisztviselőkategóriák tekintetében. Azokat az üzemeket, vállalatokat és gyárakat különben, amelyek a honvédség állandó szerződéses szállítói, százai ékszerűen több tűzharcos férfi alkalmazott felvételére köteleztem volna, mint az egyéb vállalatokat, mert hiszen ezek a vállalatok nyereségük nagy részét főleg hadseregszállításokból kapják. Ugyanígy megvalósítható lenne talán az is, hogy olyan intézmények és hivatalok, amelyek kifejezetten katonai, tűzharcos- vagy hadirokkantügyeket intéznek, kizárólag és kivétel nélkül csak tűzharcos alkalmazottakat foglalkoztassanak. A törvényjavaslatba már ezek a pontok sem kerülhettek bele, kérem tehát a miniszter úr ő nagyméltóságát, hogy ennek az elvnek jövőbeli kiépítését méltóztassék szintén megfontolás tárgyává tenni. A törvényjavaslatban számos óhaj meg-