Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

192 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1938. évi április hó 9-én, szombaton. Méltóságos Felsőház! Az elmúlt tía esztendő alatt, amikor a világválság végigszántott :az ©gesz világon, de különösen ezt a szegény magyar nemzetet rázta meg, azt lehet mondani, hogy ez a feladat, amelyet itt a törvényjavaslat kitűz, távolról sem volt megközelíthető. A «méltóságos felsőház tagjai közül azok, akiknek hivatásuk a mezőgazdaság, tudják, hogy amükor a védettség intézményét be kellett hozni, — hogy tánsadalmíi felfordulás ne legyem, hogy a nemzeti termelés meg ne akadjon — a koldus gazda után miit szenvedett a koldussorban sínylődő magyar muníkásság. Es meg ikell állapítanom, — én, jártam az. országot, járom most is, érüaitkezem ezizel a néppel — hogy az a felforgató irányzat, amely megreszkettette ezt a földet, nem ezektől a -szenvedő munkásoktól indult ki. Ha a kormánynak erős keze van, ezt a népet semmiféle felforgatásba, semmi körülmények között belevinni nem tudják. Ez a nép nem beszél, ez ösztönösen érez és gondolkodik s tudja, hogy ha forma szerint nincs is egy talpalatnyi földje sem, a magyar nemzet sorsával az ő sorsa közös és elválaszthatatlan és tudja azt is, hogy nem a birtokos pusztul, hanem a magyar nemzet pusztul el, ha itt felfordulás következik be. A legnagyobb tisztelet hangján kell tehát adóznunk eziránt a nép iránt. Nem tudok mást mondani. Tudom, hogy egyesek járják a _ falvakat s bujtogatják a népet, tudom azt is, hogy nyomorúság van még ma is olyan gazdasági igazságtalanság van, hogy ha valakinek van joga és oka panaszra nyitni a száját, úgy ennek a népnek lehetne joga erre. A bujtogatok közt azonban hiába keressük s nem találjuk ennek a népnek igazi fiait. Szellemi proletárok igyekeznek ezt a népet a maga nyugalmából kizavarni és rávenni a felfordulásra. És mi a válasza a népnek? Várja, hogy a kormány erős öklöt mutasson, mert tudja azt, hogy a szenvedés csak formailag érinti elsősorban a nagyokat valójában azonban azt a kisembert érinti, akinek mindene a maaryar földből és a magyar földbe adott munkából fakad. Méltóztassék megnézni, milyen küzdelmek között éli az életét ez a nép ma is. Figyelemmel szoktam vizsgálni az Országos Mezőgazdasági Kamara kiállítását és — mondhatom — nagyon okosan tenné mindenki, aki a r magyar nép sorsa iránt érdeklődik, ha megnézné azokat a beszélő számokat, amelyek arról szólnak, hogy mi történt itt, ami rossz mi maradt el, aminek meg kellett volna történnie és mi az, aminek meg kell történnie.^ Mert itt van lefektetve a magyar nemzet jövője. Szerintem a történelem alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mindig a törvényhozásban tükröződik vissza az idők jele. Nem akarok polémiákba bocsátkozni a földmívelésügyi miniszter ú!r ő nagyméltóságával, aki azt mondta, hogy ez a javaslat nem politikai nyomás hatása alatt jött létre, amint azt a Képviselőházban hangoztatták. Nem is mondom, hogy politikai nyomás hozta volna ide, de mindenkinek meg kellett látnia és meg kellett éreznie — és a korniány bölcsessége mutatkozik meg abban, hogy ő is megérezte — hosry ez a helyzet tovább fenn nem tartható. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy az a nép nem olvasott, hogy nem olvasta, milyen igazságtalanságok voltak az elmúlt tíz* esztendő során a gazdasági életben. En láttanj egyszerű földiníves embereket, akik ott állták mellettünk, nézték a táblázatokat és írták a számokat. Ez a nép tudja, hogy 1927/28-<ban az agrárolló százon állt. Tudta, vagy legalább is most már látja, hogy volt idő, (miikor az Ő indexe 46-ira szállt le, az ipari index pedig 86-on maradt. Tudja és érzi, mit jelent az, hogy míg 1928-ban az a nehéz munkát végző földműves 16 napszámmal vásárolhatott meg egy egyszerű munkásöltönyt, addig 1936-ban 46 napot kellett dolgoznia, hogy ezt a testi ruhát megvehesse. Tudja, hogy a hozzá szükséges, anyagok, mint a gyapjú és a többi kellékek idebenn termettek meg és tudja, hogy az emberi Önzés volt az, amely nem engedte, hogy ez az igazságtalanság lines'szűnjék. Ha az utóbbi napokban 24 óra alatt lehetett törvényt hozni, mert a kormány bölcsen érezte, hogy nem lehet tovább behunyt szemmel nézni az eseményeket, máért kértük mi hasztalan 10 esztendőn át, hogy ne legyenek 700.000 pengős jövedelmek a fogyasztók kihasználása révén, mert ez előbb-utóbb elkeseredésre fog vezetni? A gazda tudja azt is, hogy vas nélkül nem dolgozhatik, mégis 1927-ben 90 kiló búzát kellett eladnia egy mázsa rúdvasért és a legmagasabb érték 263 pengő volt. Pedig a nép egyszerű gyermeke olvasta, hogy a hatalom le volt téve a kormány kezében azért, hogy ha az ország érdeke úgy kívánja, a vámtarifát megváltoztathassa. A magyar nép rendkívül szomorú sorsa pedig ezekben a tényezőkben határolódik el. (Méltóságos Felsőház! Nagyon jól tudjuk. hogy milyen izgatás és lázítás folyik a falun és sajnos, nagyon sokban igazunk is van. Éppen itt emelem ki ennék a népnek azt a gyönyörű vonását, hogy a földmíves nép egyszerű soraiban az, akinek lett volna oka a békétlen kedésre, nem kovácsolt tőkét ebből, amikor lábunk alatt mozog a föld. Ez a nép nem követelődzik, csak végzi a kötelességét, mert tudja, hogy amit szenvednie kell, azt a hazáért és a nemzet jövőjéért szenvedi. Nem megyek tovább ezekben a dolgokban, csak azt kérem a méltóságos Felsőháztói, tegye magáévá azt az elgondolást, hogy ez a javaslat csak kezdő lépés a mezőgazdasági proletariátus megsegítéséire. Bocsánatot kérek, nem szeretem, ezt a szót használni, mert valami lealacsonyitót érzek a »proletár« szóban. A magyar föld egyszerű népe nem proletár, az nemes és nincs nemesebb érzésű ember, niint a magyar föld egyszerű gyermeke. Töröljük ki ezeket a szavakat a magyar nemzet szótárából. Ne higyjük, az a nép nem vallja magát^ proletárnak, hanem a magyar föld munkásának vallja, magát. De törlőijÜk ki szótárunkból a »nincstelen« szót is. Megdöbbentő, hogy a magyar nyelv hogyan tudta eddig használni ezt a szót, mert azok nem nincstelenek, hiszen nekik »vantalanok«-nak kellene lenniök, a nincsük megvan és a van-t kell számukra megte remteni. A »nincs« van meg a számukra most. Igyekezni kell nekünk őket nemcsak lelkileg, hanem, gazdaságilag ás megerősíteni. Nem akarok számadatokat előhozná, mert izgatóalk és lázítóak. hogy mit kell egy Kilogramm cukorért, a legegyszerűibb orvosságért. a cipőért, az inkáért annak a miunkásnafk szenvednie és dolgoznia. Az állam tegye_ feladatává megszüntetni mindazt az' Igazságtalanságot, amely sújtja gazdaságilag a mező-