Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.
Ülésnapok - 1935-62
Az országgyűlés felsőházának 62. ülése gazdasági munkásságot, — mert azt sújtja legelsősorban — .igyekezzék minél hamarabb kemény kézzel megoldani ta mult hibáit. Nem lehet évszázadok szenvedéseit a legjobb törvénnyel sem rögtön eltörölni, a keserűséget és fájdalmat nem lehet azonnal megszüntetni, de meg lehet szüntetni a jövőben. A magyar nemzetnek erős nemzetnek kell lennie és a magyar nemiziet csak úgy tud erős lenni, ha igazságot szolgáltatunk ennek a földművelő népnek- Mert megérdemli ez a nép! Méltóságos Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy az utolsó pár percben egy talán személyes vonatkozásúnak feltűnő dologról beszéljek, de nem tudóim megállni, hogy hangot ne 'adjak neki. Igyekezzék a kormányzat leütni 1 mindazokra, akik munkás és munkaadó kö.zé éket igyekeznek verni. Ez nem sikerül ugyan, de a gyujtogatóknak tág terük nyílik. Azért mondom, hogy személyes kérdés, mert méltóztatnak talán tudni, engem, aki, mondhatom, ebibe a imagas törvényihozótestületbe — munlkásbarátaim is megmondhatják — a birtokosok mellett elsősorban és főként a munkásság bizalmából kerültem és teljesítettem kötelességemet, — igyekeztek szembeállítani ezzel a munkássággal. Nincs Magyarországon ma közéleti ember, de egyszerű polgár sem, akit ne igyekeztek volna sárba húzni, lerámtgatmi, s mint munkásgyilkost, munkáshóhért beállítani. Kérdezem itt, hogy ez a nép, amelyet igyekeztek így megmételyezni, adott-e valaha igazat ezeknek a gyalázatos rágalmaknak 1 Nekem, amikor megindították ellenem ezt a gyalázkodó hadjáratot, amikor főispán, hivatalnok és nem hivatalnok telefonálgatott, három évet és 15 bírói ítéletet kellett megvárnom, míg összeomlottak mindazok a gyalázatos rágalmak, pedig én joggal mondhatom: becsülettel pállottam a munkás mellett, de becsülettel állott mellettem a munkásság is. Méltóztassék csak elképzelni, ha nem lenne olyan lelki nagysága iámnak a munkásnak, kiderült volna 1-e az én igazságom és került volna-e sor erre a rágalomhadjáratra, ha intelligens emberek nem tévedtek volna meg? Bejártam az országot, százezer és százezer munkás előtt beszéltem. Itt van a legnagyobh nagysága a magyar nép lelkének: egyetlenegy munkást még pénzért sem tudtak felvonultatni, hogy ne az igazait vallja ellenem, ellenben ezek a munkások bemneim megbecsülték azt az egyszerű embert, akd az' ő sorsuk jobbraford niásáért dolgozik. Intője! ez és ezért kérem a kormányzatot, hogy ne fordulhassanak elő hasonló dolgok és a magyar föld népe körében igyekezzék mindent elkövetni, hogy a magyar nép nemcsak egy kis törvényt kapjon most, hanem a magyar föld néipe valóban az az éltető elem legyen, amely meghozza a boldog Nagy-Magyarországot. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A földművelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Marsehall Ferenc földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tFelsőház! Őszinte hálával kell köszönetet mondanom azért az emelkedett szellemért, amely a napirenden levő törvényjavaslattal kapcsolatban az itt elhangzott beszédeket vé1938. évi április hó 9-én, szombaton. 193 gig átlengte. A háború óta eltelt évek során többször találkoztunk Jazzal a .megjelöléssel, hogy: »történelmi kézfogás.« Én ebben a Házban tegnap is és ma is éreztem, hogy ez a meglehetősen elkoptatott szó ennek a vitának során mintha új fényt, új Tagyogást kapott volna és visszanyerte volna régi, tradicionális csengését. Mert amikor a mélyen t. Felsőház a mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a magyar életnek egy másik és sokszor szomorúságba temetkezett pólusa felé a szociális érzületnek minden melegségével, minden megértésével és áldozatkészségével nyújtja ki a kezét, akkor azthiszem, hogy a szó legszebb és legnemesebb értelmében történelmi magyar kézfogásról lehet beszélni. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! A felsőháznak ez a magatartása megfelel azoknak a régi magyar történelmi hagyományoknak is, amelyeknek legszebbjei éppen a szolidarizmusnak, a sorsközösség felismerésének ebből a gondolatköréből nőttek ki a múltban is. Ennek: a, szolidarizi" musnak köszönheti létrejöttét a most napirenden levő törvényjavaslat is, amelyet a miniszterelnök úr ő nagyméltósága annak meleg felismerésével terjesztett a törvényhozás elé, hogy a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának^ biztosítását semmivel sem lehet jobban elérni, mint a kormány és a társadalomi felelősségérzetéből fákadó emberségesebb magyar szociálpolitikával. (Elérik helyeslés ) Mert más az a szociálpolitika, t. Felsőház, amelyet a szenvedélyek jegyében alulról kényszerítenek reánk, amely tehát az én szememben az osztályharc jegyében születik meg és más az a szociálpolitika, amelyet a kormány és a vezető magyar társadalom a saját lelkiismeretére hallgatva inaugurál és amely nem az osztályharc, hanem a társadalmi ibéke gondolatát képviseli. (Élénk helyeslés és taps.) Mélyen t. Felsőház! József királyi herceg úr ő fensége rendkívül emelkedett szellemű beszédébem tegnap azt mondotta, hogy az elégedett munkás a mezőgazdasági termelés egyik életfeltétele, gróf Károlyi Gyula úr ő excellenciája, ugyancsák nagystílű beszédében, mintegy továbbfolytatva Ő fensége gondolatmenetét, a nemzetvédelemnek három pillérét jelölte meg, és pedig a katonai biztonságot, a gazdasági megerősödést és a szociális egyensúlyt. En ezt a gondolatmenetet teljes mértékben magamévá teszem és talán csak egyet tennék még hozzá, és pedig azt, hogy amikor mi ima be akarjuk és be kell, hogy töltsük a magyar élet mélységeit, de nem gyűlölettel, nem' irigységgel, nem a társadalmi osztályoknak egymásrauszításával, (Ügy van! Ügy van!) hanem több szeretettel, több megértéssel, meleg magyar szívből fakadó több szociálpolitikával, akkor az én meggyőződésem szerint ezzel mi nemcsak jó szociálpolitikát csinálunk, nemcsak a gazdasági politikára teremtünk: lehetőséget. hanem legjobb meggyőződésünk szerint a legigazibb honvédelmi politikát is csináljuk. (Elénk helyeslés és taps-) Melyen t. Felsőház! A magyar mezőgazdasági szociálpolitikáról .különösen az utóbbi időben nagyon sűrűn úgy szokták megemlékezni, hogy ilyen voltaképpen nincs. Rendkívül sötét kép az, amely egyes megállapításokból kibontakozik s amely mintha azt mutatná, hogy ebben az országban szociális! megértés 34*