Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

mm Az országgyűlés felsőházának 62. ülése szenvedett és nélkülözött. (Ügy van! Ügy van!) Érthető tehát az örömöm, amikor m'a itt azt hallom, hogy a mezőgazdasági munkaadók mind készséggel hajlandók az öregségi biztosításhoz való hozzájárulásukat megadniMéltóztassanak azonban megengedni, hogy mint az Országos Mezőgazdasági Kamaramunkásosztályának 11 évig volt elnöke, mégis elmondjaan szívfájdalmamat. A bizottsági ülésen ugyanis a földmivelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága azt mondotta, hogy ebben a törvényjavaslatban elmentünk a legmesszebbmenő határiig. Ez így van, de mégis fajdalommal látom, hogy munkástestvéreink betegségi és rokkantsági biztosítása eddig még nincsen megoldva. Evekkel ezelőtt — talán 1931ben vagy 1932-ben — a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara nagyraibecsült igazgatója kidolgozott egy öregségi, rokkantsági és betegségi biztosítási tervet, amely akkor a földmivelésügyi 'miniszter úr ő nagyméltósága elé is eljutott- Azóta azonban nem, történt semmi ezen a törvényjavaslaton kívül. de bízóim abban, hogy a jelenlegi földmivelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága — aki a szociális érzésektől, éppen úgy teljesen át van hatva, mint nagynevű elődje, a jelenlegi miniszterelnök úr és aki a munkások sorsát szintén szívén viseli, — ismervén az állam teherbíróképességét, akkor, ha mód és alkalom kínálkozik irá, bizonyára jönni fog egy olyan javaslattal, amely a szegény népnek legalább rokkantság és betegség esetén való biztosításáról fog .intézkedniMéltóságos Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy amint József kir. herceg úr őfensége is p kitért _ beszédében a tűzharcosokra. úgy én is — miként a bizottságban is tettem — elmondjam, hogy amikor a mezőgazdasági munkásság hazajött a háborúból, bizony a legtöbbnek alig volt hová lehajtania a fejét és a puska letétele után mindjárt másnap már azonnal ásót és lapátot , kellett kezébe vennie és napszámba mennie. Ezért nem tudom megérteni, hogy a tűzharcosok, akik nésry évig szenvedtek kinn a fronton, miért kapnak csak kétévi engedményt a törvényjavaslatban szemben azokkal, akik itthon voltak. A négyévi fáradság, szenvedés, kínlódás alatt még az idehaza maradt mezőgazdasági munkásnak sem volt jó sora és bizony 65 éves korára az is összetörődött öreg ember lett, ennyivel hamarabb megrokkant az, aki háborúban volt? Kérem tehát a miniszter urat, hogy a tűzharcosok korhatárát a nyugdíjjáradék szempontjából 63-ról 55 évre szállítsa le, mert ez a magyar állam adóssága. Kérem továbbá a földmivelésügyi miniszter urat, hogy az özvegyi járadékot is vezesse be, mert ez is fontos. Annak a szegény asszonynak nem marad egy krajcárja sem, ha a férje, ^ akivel együtt kínlódott és szenvedett 66-ik évében elhunyt. Pedig megérdemelné, hogy a járadék bizonyos százalékát férje halála után ő is élvezhesse. Ha segíteni akarunk, ne adjunk csak az egyik kezünkkel és a másikat behúzzuk, hogy azzal nem adunk. A földbirtokos osztály úgy járul hozzá a munkavállalók öregségi biztosításához, hogy 100 pengős kataszteri tiszta jövedelemig nincs megterhelve, 100-tól 150-ig 5%-al és 150-től feljebb 18 25%-kai. Én kisgazda,^ törpebirtokos szemmel nézem ezt a rendelkezést és ezért fel kell említenem, hogy vannak birtokos gazdák, akik bár 10 katasztrális holdon gazdálkodnak és 200 pengő kataszteri tiszta jövedelemmel FELSŐHÁZI NAPLÓ. in. 1938. évi április hó 9-én, szombaton. 191 rendelkeznék, nem tartanak cselédet és munkást, mért a gazda családjának esetleg 6—7 munkabíró tagja is van. Jobb szerettem volna tehát, ha a jobb megélhetést biztosító földeken, a saját családtagjaikkal dolgozó kis családok hozzájárulását progresszív alapon, kataszteri tiszta jövedelmeik arányában állapították volna meg. (Âz elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) A törvényjavaslatot, kifogásaim dacára meleg szívvel köszöntöm, mert látom, hogy egy lépéssel élőbbre mentünk és a mezőgazdasági munkásságot megnyugtathatja az, hogy van egy törvény, amely a 65. évet betöltött munkást segélyben részesíti. Köszönetet mondok ezért a földmivelésügyi miniszter úrnak és József királyi herceg őfenségének is mindazért amit tegnap elmondani kegyes volt. Örülök, hogy elismerő, megértő szavai a felsőház naplójában megörökítést nyernek és el fogom mondani odahaza, hogy a legfelsőbb belyről megnyilvánult meleg szívből és érzésből kifolyólag talán szebb jövő fakad a magyar nemzetre. A törvényjavaslatot úgy részleteiben, mint általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a felsőház minden oldalán. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Vásáry József ő méltósága! Vásáry József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méltóságos Felsőház! Nagyon rövidre fogom felszólalásomat, mert a miniszter útr ő nagyiméltóságát fontos államügyek szólítják el s nem akarom elvenni az időt az ő felszólalása elől, de a lelkemben élő érzések hatása alatt nem tehetem aat, — méltóztassék megengedni — hogy aneg ne hajtsam, az' elismerés zászlaját a magyar föld népe előtt és néhány vonással rá ne mutassak atrra, hogy a magyar nemzetet a sors csapásai' megpróbálhatják ugyan, hiszen ma is a megpróbáltatások keserű kenyerét esszük, de míg a magyar földmivesnek, a nép egyszerű fiainak lelkét az idők mérge nem tudja teljesen megfertőzni és elpusztítani, — amint ima sem tudja — addig bizalomimal 'tekinthetünk a magyar nemzet jövője elé. Szenvedni szenvedhetünk, pusztulni pusztulhatunk, de ha minden elvész is, hiszem, hogy a imagyarr föld népének egyszerű fiaiban — és csakis ebben — meg fogja érni a nemzet az új ezer esztendőt minden szenvedés és minden vihar közepette is. Nagy figyelemmel hallgattam a tárgyalás iâlattl lévő törvényjavaslat képviselőházi vitáját és az itteni felszólalásokat is. Elismerem, hogy a kormányzat nagy lépést tett előre, de az első szarvam mégsem a kormánynak és nemi a törvényhoizóknaik szól, lianem legelső sorban a magyar föld népének. A magyar föld népéinek lelki nagyságát mindenkd felmérheti, ha végiggondolja ennek a népnek sorsát és szenvedését. A törvényjavaslat indokolásában van egy mondat, amely az egés>z indokolás helyett beszél és amely a magyar föld népének nagyságát mutatja- (Olvassa): »A társadalombiztosítás gondolatának erkölcsi alapja az emberi munka megbecsülése, ami megköveteli, hogy az elemi létfeltételek azok . részére, akik életük folyamán becsülettel állották meg a helyüket a nemzeti tetrmelés terén, a munkaképtelenség bekövetkezése esetén is megadassanak, « 34