Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

190 Az országgyűlés felsőházának 62. üléi sen közveszélyes, (mert! ha éppen nem is baktériumokkal fertőzött, de az egészségre' ártalmas. Az építési szabályrendelet a tanyán, a falun ma még olyan megtűrt állapotban van, amelyet nem korlátoz és nem szabályoz a tu-, dás és a tudomány legminimálisabb határa sem. Aki kint mozog az életben, az tudja ós láthatja, hogy a kát aneg a pöcegödör, — de nincs is mindenhol pöcegödör, csak valami gödörféle, ahová lerakják a fekáliákat — a kút meg a trágyadomb .a legjobb barátságban, egymás szomszédságában van. Aki ezt látja, annak mélységesen el kell keserednie ennek az országnak a nyomorúságán, hogy itt ima még mindig ilyen állapotok vannak. En nem túlzok; ezek tények és igazságok. Távol áll tőlem taiinden destrukció, hiszen katonaember vagyok, de, mffit orvos ember kénytelen vagyok idehozni ezt ,a kérdést és megmondom, hogy ezeken az állapotokon minimális költségekkel, kis pénzekkel lehet segíteni. Nevelni kell az embereket, elsősorban nevelni az iskolában és az államhatalomnak igenis oda kell hatnia, hogy * ezek az állapotok minél előbb megszűnjenek. őrlőmmel kell ímegállapítano<m, hogy a kormány részéről imár évek óta folynak azok az intézkedések, amelyek a lakosságnak jobb kutakkal, jobb ivóvízzel való ellátását célozzák. Emellett a fontos körülmény mellett meg kell állapítanom azt a tényt is, hogy ugyancsak a nép érdekeit szolgálják azok az intézkedések, amelyek a Zöld Kereszt-akcióval, egészségliázak létesítésével, a védőnői intézmény megvalósításával a súlyosan szenvedő magyar nép érdekét szolgálják és a magyar népet akarják jobb sorsba juttatni. Itt van az anya- és csecsemő véd elem kérdése. Kétségtelen, hogy itt a Stefánia Szövetségnek nagy tere nyílik. Meg kell állapítanunk, hogy éppen ez a szegény sorsban levő nagy népréteg az, amely konstrnJcEiv, nemzetfenntartó elem és elöljár a nemzet fennmaradásának szolgálatában, erről a rétegről tehát az államnak, a nemzetnek hazafias kötelessége gondoskodni. Miessze vezetne, hia ezekkel a kérdésekkel bővebben foglalkoznék és ha ezeket', jobban és részletesebben akarnám megvilágítani, hiszen ezek olyan súlyos problémák, amelyeknek megoldásához elsősorban pénz kell. A pénzen kívül; azonban szív is kell. Nagyon helyesen jegyezte meg itt Károlyi • Gyula gróf volt miniszterelnök úr ő nagyméltósága, hogy földbirtokreformot csinálni tényleg nagyon nehéizi. A kilencmillió katasztrális hold mezőgazdasági mívelésre alkalmas földből kilencmillió embernek teljes lehetetlenség juttatni. Ez a paritás: kilencmillió ember és kilencmillió katasztrális hold föld, szántó és egyébként használható föld- De egészen helyes, okos gondolat az, hogy a földhözkötöttség jó tanácsadó. A földhözragadt ember s oirsa szüli az elégedetlenséget, ez viszont naigyon • rossrc, tanácsadó. A földhözkötöttség nem kíván 10, 50, 100 holdat, hanem sokszor csak házhelyet. Ijgíen helyesen jegyezte meg a felszólaló urak egyike, hogy taz Oti. miért osiak Budapesten helyezi ki pénzeit, miért csak Budapesten épít és juttat 'kölcsönöket s miért nem juttat aamak a szegény, nyomorult kisgazdának, vagy nincstelennek is hitelt és miért nem tesizli lehetővé, hogy — amiként Károlyi Gyula ő excellenciája nagyon helyesen mondotta — mindenkinek legyen egy talpalatnyi földje, bogy azi azon épült feis házbatn nyugodtan e 1938. évi április hó 9-én, szombaton. hajthassa le a fejét és elmondhassa, hogy ez az enyém. (Helyeslés.) Háromszáz négyszögölnyi területtel könnyen megoldható ez a kérdés^ egy ember számára. Tegyük tehát lehetővé minden izsellérnek, minden munkásnak, hogy saját háza, otthona lehessen, • amelyben gyermekeivel együtt áldhatja az Urat, mint jó hazafi. A saját udvarában tarthat disznót, nevelhet pár szárnyast is, a gyermekei is eljátszhatnak, a kertben pedig termelhet valam i kis, házi használatra való zöldségfélét, és gyümölcsöt. Ezekről a problémákról más, felsőházi tag urak is megemlékeztek. Bízom a magyar ^királyi kormány bölcseségóben és a földmívelésügyi miniszter úr abbeli elhatározásában, hogy a törvényjavaslatban lefektetett nagyon helyes elgondolásokat valóra fogja váltani, a nagy beruházási Programm keretében pedig

1 arna kérem, a miniszter urat, valamint Imrédy miniszter urait is, hassanak: oda, hogy aziok a feltétlenül szükséges és sürgős, közegészségügyi vonatkozású problémák, amelyek ma már elmaradhatatlan és nélkülözhetetlen beruházásokat kívánnak, ugyancsak megoldást nyerjenek. Abban a reményben, hogy magyar fajtánk javára ezzel a mezőgazdasági biztosítási törvényjavaslattal egy lépéssel újra előbbre haladtunk, a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom- (Éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ifj. Mészáros István felsőházi tag úr ő méltósága! Ifj. Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! Nagy öröm volt számomra, amidőn a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslatot kézhez kaptam és még nagyobb volt az örömöm, amikor a felsőhhaz plénumának tárgyalásait hallgattam, mert igazán csak örömmel vehetem tudomásul mindazt, amit a felsőház tagjai felszólalásaikban a magyar mezőgazdasági munkásság érdekében elmondottak. Megállapíthatom, hogy a felsőháznak mind birtokos tagjai, mind más élethivatású tagjai is csak a legnagyobb elismeréssel szóltak a mezőgazdasági (munkásságról. József királyi herceg ő fensége nagyon szépen, nyíltan és mindnyájunk lelkéből szólva emelte ki a véres verejtékkel dolgozó .mezőgazdasági munkást és nyíltan megmondotta, bogy a birtokososztálynak igenis ki kell emelnie ezt ' a legszegényebb néposztályt, a mezőgazdasági munkásságot abból az elhagyatottságból, amelyben eddig sínylődött. Mélyen Tisztelt Felsőház! Ha a háború előtti időket nézem, azt látom, hogy a mezőgazdasági munkásság kereseti lehetőségei akikor jóval Éedvezőbbek voltak, mint a háború utáni időkben. Feljegyzéseimből látom, hogy 1929-ben a mezőgazdasági munkásnak még nem volt 'szüksége segélyre, de ugyanakkor az ipari munkásság már segélyre szorult. 1930ban azonban, amikor a gazdasági f válság is íött, nemcsak a gazdák kerültek nehéz helyzetbe, hanem velük együtt a mezőgazdasági munkások is. Ez az áldatlan helyzet körülbelül 1937 januárjáig tartott, amely idő alatt a mezőgazdasági munkásság bizony kivette a részét a nélkülözésekiből, a szenvedésekből a gazdákkal együtt. A magyar mezőgazdasági j munkásság tehát sorsközösségben él ezzel a társadalmi osztállyal mindenkor, velük együtt