Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 19S8. évi április hó 9-én, szombaton. 189 amelyet elérni akar, a magam részéről azt elfogadom. (Helyeslés és taps. A szónokot üdvözUk.) Elnök: Szólásra következik Meskó Zoltán felsőházi tag- úr ő méltósága. Meskó Zoltán: Nagyméltóságú Elnök! Mélyen fc Felsőház! Ennek a .nevezetes törvényjavaslatnak tárgyalása folyamán a szakemberek részéről a felszólalások gégész sora hangzott el. A szakemberek jórésze mint gazda szólalt fel, mint 'közvetlen szemlélője az egész mezőgazdasági kérdésnek. En ebben a vonatkozásban, sajnos, nem vagyok szakember és így csak orvosi vonatkozásban óhajtok néhány kérdést tisztázni, illetőleg néhány kérdéshez hozzászólni. A

r mezőgazdasági öregségi biztosítás csak egy részjelensége annak: a feladatkörnek, amelyet az/államnak a mezőgazdákkal, illetva a mezőgazdasági munkásokkal szemben <már régen meg kellett volna oldania. A róluk való gondoskodás az állani kötelessége. Kötelessége volt ez a múltban is, de fokozottabban kötelessége ina, amikor a magyar nemzetnek egy hatalmas tömegéről, 600.000 emberről, sőt lia ezekhez az érdekeltekhez hozzászámítjuk niég az ezek sorsához hozzátartozó családtagokat is, akkor közel hárommillió emberről vain szó. A magyar állam teljesítőképessége, sajnos, nem olyan, hogy ennék a hatalmas tömegnek mindenegyes tagjáról gondoskodni tudjon, de a felelősség igen nagy. Azok, akik ismerik a tanyaivilágot, a falu népét, akik például jártasak Csongrád, Csanád vagy Békés vármegyében, — mert hiszen éppen ezek a legveszedelmesebb területek a lakosság megélhetése szempontjából iis — meg kell, hogy állapitsák azt, hogy azok az állapotok, amelyek ma fennállamaik a lakosság megélhetésének biztosítása tekintetében, a legsúlyosabb körülmények között is alig tarthatók fenn. A mezőgazdasági munkássághoz számítom — amiként ezt József királyi herceg ő fensége^ kifejezésére juttatta és azt hiseiem, mindnyájunk felfogásának is hangot adott ezzel — isu kubikosokat is- En úgy látom, hogy a kubikosok ebben a törvényjavaslatban talán benne volnának és ha nem volnának benne, akkor kétségtelen, hogy ezt a kérdést is bele kell venni, mert ez egy megoldandó Probléma. Mélyen tisztelt Felsőház! A nőkről ugyancsak esett itt szó. Kár, hogy a nők intézményesen nincsenek biztosítva és az ő sorsukról való gondoskodás csak bizonyos jövőbeli remények ellenében valósitható meg. Nagyfontosságú volna — amint ezt igen helyesen juttatta kifejezésre Bíró Zoltán felsőházi tag úr — az özvegyekiről és az árvákról való gon- i dosfkodás is. En, mint orvos, a magam ré- i széről igen nagy fontosságot tulajdonítok annak, ha ebben a törvényjavaslatban az özvegyek és árvák kérdésén kívül már a baleseti és a rokkantsági biztosítás kérdését is rendezni lehetett volna. Sok szó esett itt a magas korhatárról. Nem vitatható', hogy a 65 esztendős korhatár a mezőgazdasági munkás életében túlmagas. A középosztálynál, az intellektuel éknél az életkor, hála Istennek,, kitolódott, s a 60—65 év nem az a korhatár, amelynél ezek munkaképessége már megszűnt volna. Az intellektuel általában olyan életet élhet, amely konzerválhatja őt, ha jók az idegei és a szervezete. Annál a mezőgazdasági munkásnál azonban, aki, sajnos,, ma még elég minimális munkabérekért dolgozik és akinek életstandardja s élelmezési lehetősége szűk keretek között mozog, a 65 éves életkor bizony olyan magas, hogy náluk ez már többénkevésbbé az életkor határának is nevezhető. Tehát azt mondani, hogy 65 éves korodban fogsz kapni 60 pengőt» ez körülbelül egyenértékű azzal, hogy egyúttal átnyújtom az illetőnek a bemeneteli jegyet Szent Péterhez. A statisztika azt mondja ugyan, hogy közel 75.000 ember éli meg a 65. életévét. Lehet, hogy így van. Ebben az esetben hálát kell adnunk a magyarok Istenének, hogy megengedte ennek a nehéz munkát végző és igazán súlyos viszonyok között élő emberseregnek, — a magyar nemzet legfontosabb államfenntartó elemének — azt,, hogy 65 évvel még nyugdíjképes legyen, vagy mondjuk úgy, hogy ennek az öregségi járadéknak az élvezetére képes legyen. .; Mélyen t. Felsőház!

1 A magyar állam közegészségügyi vonatkozásban ma még egyáltalában nem gondoskodik ezekről az emberekről. Pedig a betegségi biztosítás kérdése komoly megoldandó probléma, amelyet már amúgy sem lehet messze kitolni. Az állam — nagyon helyesen — gondoskodik az ipari munkásokról és más hasonló munkát végző egyénekről, gondoskodik a középosztályról a Mabi.-val és más hasonló intézményekkel, az ipari osztályról az Oti.-val, amely tulajdonképpen minden vonatkozásban gondoskodik tagjainak a sorsáról, de a mezőgazdasági munkások betegségi biztosításáról azonban egyáltalán nincs szó. Kétségtelen, hogy ennek a kérdéskomplexumnak a megoldásához ez is hozzá fog tartozni és meggyőződésem szerint ez meg is lesz, hiszen az indokolásban már szó van erről és hiszem is, hogy ez az öregségi biztosítás csak a kezdete. Most elsősorban az öregségi biztosításról akarok beszélni. Mélyen t. Felsőház! A közegészségügyi vonatkozású kérdések igen fontosak. Érdemes végigmenni és szétnézni a nincstelen néposztály soraiban. Nekem igen sokszor volt alkalmam Csanád, Csongrád és Békés vármegyében a legszomorúbb sorsban »élő és legszegényebb néposztály között megfordulni, velük tárgyalni és beszélgetni s az otthonukat megnézni. Valaki leírt egy »viharsarkot«, tendenciózus demagógiával, rosszindulattal állítva be sok mindent, de valljuk meg őszintén, — amiként igen sokan emlegették ezt a kérdést — bizony sok igazság van abban, hogy ennek a néposztálynak a sorsa siralmas és kétségbeejtő. Azt hiszem, Liptay László felsőházi tag úr emlegette azt a nyugalmat, azt a béketűrést, azt az igazi önfeláldozást, azt a, megalkuvást, azt a hazafias gondolkodást, amely ennek a népnek sajátja és hogy ezek az emberek ennek az elkeseredett hangulatnak semmilyen formában nem adtak kifejezést ezért tényleg csak hálásak lehetünk irántuk. Van azonban egy imód és egy alkalom a kormány és az állam részére, ahol kötelezettségeit telesítheti: elsősorban gondoskodni kell az ő emberi mivoltuknak megfelelő, elfogadható, higiénikus életmódról. Az Országos Közegészségügyi Intézet, amelyet Johan Béla államtitkár úr alapított meg és az ő bölcs vezetése mellett ma is prosperál, értékes nagy munkát végez; legutóbbi statisztikájában kimutatja, hogy speciálisan az Alföld vízellátása borzalmas. Száz meg száz, ezer meg ezen olyan, kút van, amelynek a vize egyéne-