Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés felsőházának 62. ülése lenleg, de az az 5 pengő mégis némi segítséget és megnyugtatást fog jelenteni, különösen télvíz idején, amikor hideg a szoba és talán elegendő kenyér sincs. Munkásbarátaink közül a komoly elem ezt megelégedéssel vette tudomásul, belátta, hogy a törvény most nem tud többet nyújtani s köszönettel és hálával fogadta a törvénynek ezt a rendelkezését. Azoknál a mezőgazdasági cselédeknél, akik ma akár kisbirtokon, akár nagybirtokon hosszú éveken keresztül szolgálnak, megelégedést látunk, mert egész éven át gondoskodás történik róluk, biztosítva van a megélhetésük, bár nem mondom, hogy valami rózsásan. Ahol a gazdasági viszonyok a munkaadóknak megengedik, ott olyan béreket fizetnek és fizetünk a munkások részére, hogy a munkásságot megelégedettnek láthatjuk, családot is alapíthatnak. Talán azt mondhatnám, hogy a legtöbb családalapítás ezeknél a gazdasági cselédeknél történik, ahol nem ritkán 6—8 gyermek is van egy-egy család kötelékében. Ezek megérdemlik, hogy öregségükre, amikor a 65. évűiket betöltik, amennyiben igazolják, hogy szolgálati idejük legnagyobb részét a mezőgazdaságban töltötték el, a törvény gondoskodjék róluk. Lesznek sokan, akik meg fogják érni, ha Isten megengedi nekik, a 65. esztendőt és akkor 14—15—16 pengő járadékot is fognak havonta kapni. Abban az időben, amikor ez bekövetkezik, majd talán olcsóbb időszak következik ránk s a 16 pengőből nagyobb értékeket tudnak maguknak beszerezni. Más a helyzete 'azoknak a mezőgazdasági munkavállalóknak, akik csak időszaki munkások, akik a törvény szerint évenként csak legalább 15 hetet kötelesek munkában eltölteni, illetőleg ezt igazolni. Ezeknek a járadéktörzse, illetőleg járadéka nem lesz olyan magas, mint a gazdasági cselédeké, de hiszem, hogy e törvényjavaslaton keresztül nagyobb megértés fog jelentkezni ezek részéről is és igyekezni fognak hosszabb időt eltölteni gazdaságban s igyekezni fognák mezőgazdasági munkákban elhelyezkedni. Ha megfigyejük, azt látjuk, hogy az utóbbi időben az ínségsegélyekkel bizonyos mérték ben lerontották a munka megbecsülését és a munka szeretetét- Igen «ok munkás 'nem igyekezett munkát vállalni, mert talán nem tudtunk mi, gazidáik, olyan anumkabért fizetni, aimi kívánatos lett volna, nem tudtunk pedig ilyen béreket fizetni éppen atzi előbb említett gazdaságii viszonyok folytán és így bizony, igen sokan nem vállalkoztak ilyen munkák végzésére, hanem inkább aiz ínségmunkát keresték. Hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, illetőleg miag'd törvény, ezt is mteg fogja változtatni és ha majd jobb gazdasági lehetőségek kínálkoznak, aminek hajnalhasadását látjuk és ereszük máris, többet fogunk juttathatni mezőgazdasági munkásainknak is, tehát nagyobb mértékű lesz a munkás megbecsülése és nagyobb értéke lesz a munkának is. Hiszem, hogy ez a törvény átalakítja mezőgazdasági munkásainík véleményét is, többen fognak vállalkozni mezőgazdasági munkára és ilyenformán az a járadefctöcnzis is nagyobb lesz, amit majd kapni fognak, amikor annak aízi ideje elérkezik. Hiszem, hogy azt a bizonyos hozzájárulást a munkások részéről, azt a heti 20 .filléres hozzájárulást, igen nagy százalékban, talán száz százalékban mi, munkaadók fogjuk fi1938. évi április hó 9-én, szombaton. 187 zetni. A javaslatban foglalt rendelkezések szerint a hozzájárulás alól mentesek a 100 aranykorona kataszteri tisizta jövedelmien aluli birtokosok, de ez a hozzájárulás 100 aranykoronán felül 150 aranykoronáig 5%-ot fok kitenni, ami katasztrális holdanként, az átlagos földadó alapján körülbelül 20 fillért jelent, 150 aranykoronán felül 1825% lesz, ama a 4 pengős földadó alapján 72 fillért fog kitenni. Ebből azt a megállapítást tudom levonni, hogy igenis, igen nagy terhe lesz a földnek ezekkel a hozzájárulásokkal, illetőleg annak is, amit az államháztartás és a törvényhatóságok részéről kell fizetni. Körülbelül 80%-át mi fogjuk fizetni, katasztrális holdanként tehát körülbelül egy pengővel lesz megterhelve a föld, azonban szívesen fogjuk ezt megfizetni, mert aizit a célt^ fogja szolgálni, hogy a magyar mezőgazdasági munkásnak, ha öregségre jut, könnyebb megélhetési lehetőséget biztosítsunk. Ez a befizetett összeg, .amely a járadéktörzsalapba fog befolyni, a törvényjavaslat szerint évente körülbelül 12 millió pengőt tesz ki. Itt az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy ezt az alapot, amely íigy Összegyűlik, lehetőleg 60%-ig földben helyezzek el, nehogy olyan idők következzenek ránk, mint amilyenek az inflációs idők voltak, amikor az árvapénzek száz százalékig elvesztek és. ha, ne adja Isten, hogy mégis ilyen idők fognak bekövetkezni, amire j nem merek gondolni sem, ennek a nagyon értékes munkásrétegnek a nyugdíjalapja elvesszen. Az volna a szerény kérésem, hogy ezt az alapot minden körülmények között földben biztosítsák. Legyen szabad megemlékeznem még az átmeneti időkre vonatkozó intézkedésekről, amelyekről már jó előbb is említést tettem. Ez végtelenül nagy megnyugvást fog kelteni a mezőgazdasági munkásság körében. En hiszem és: biztosra veszem, hogy a munkástársadalom életviszonyai és lelkivilága át fognak alakulni, hogy a munkásság meg fogja becsülni az ő munkaadóját és mi mankaadók

1 viszont a mi munkásainkat és hiszem, hogy be fog következni a jövőben az a lehetőség, hogy a jobb idők elkövetkiezése esetében nem lesznek a viszonyok úgy élére állítva, mint az utóbbi időben, különösen mint most egy év óta, mióta Magyarországból nagyobb tömegű munkást vittek ki Németországba. Ez ugyanis felizgatta a kedélyeket, a demagógia annyira szélsőségesen dolgozott ebben az irányiban, hogy bizony nagyon sokszor azt hittük, hogy a munkásság bizonyos mértékben elkedvetlenedett és sok esetben túlköveteléssel állott elő. Hála a Mindenhatónak, a gazdasági helyzet és kereskedelmi kivitelünk anynyira megjavult, hogy ma mi is majdnem teljesen ugyanazokat a munkabéreket tudjuk a munkásság számára biztosítani, imint amiket ők odakünn Németoirsz4gban élveztek. Hiszem, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatosan helyre fog állani az országban ' az a nyugalom, amelyet olyan nagyon régóta várunk; hiszem, hogy a munkásság lelkivilága megenyhül és nyugalma vissza fog térni, amikor látja, hogy ezen a törvényen keresztül az ő öregsége nem lesz olyan elviselhetetlen, mint a múltban volt, mert öregkorára biztosítva van részére bizonyos ellátás. Mi munkaadók pedig vállaljuk ennek a járadéktörzsalapbefizetésnek nagy terhét vállaljuk azzal a