Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés felsőházának 6È. ülése Ez a javaslat kereken GÖÖ.OOÜ 18—64 év közti fizető és körülbelül 75.000 járadékos földművest érdekel. Hogy mennyire indokolt az ezzel a népréteggel való szociális törődés, azt a statisztika mutatja, amely szomorú képet tár elénk a születési adatokrój. Meg kell említenem, hogy itt majdnem hibába estem. Fel akartam használni egy statisztikai adatot, amelyet egy képviselőházi beszédben olvastam. Mivel .azonban statisztikai adatról volt szó, levelet írtam a Statisztikai Hivatalhoz és megkérdeztem, vájjon ímegfelel-e ez az adat a valóságnak. Beszédeim előtt az utolsó pillanatban kaptam hírt, hogy nem felel meg a valóságnak Nem is közlöm ezt az adatot, de kétségtelenül igaz, hogy az adatok szomorúak esi ez annál megdöbbentőbb, mert az Önálló őstermelő lakosság az a réteg, amelyből a dolog természeténél fogva a nemzetnek az idők folyamán regenerálódnia kellene. Elismeréssel vaigyok a törvényjavaslat elgondolása iránt, mert az az érzésem, hogy serkentőleg fog hatni a fiatalokra és büszke öntudatot ad a férfikor derekán visszatekintő földmívesembernek, szorgalmasan összegyűjtött kis tőkéjére, mely biztosítékot. nyújt arra, hogy elesettsége, öreg kora ellenére is megbecsülésben lesz része, elsősorban családja, másodsorban pedig embertársai részéről. Az elmúlt 25 év alatt mindkét esetben, amikor ' a nemzet életéről volt szó, a háborúban, abszolúte mértékkel mérve 100%-ig, sőt még a kommün alatt is más társadalmi osztályokkal összehasonlítva, ez a társadalmi osztály nagyon rangosán megállta a helyét. (Ügy van! Úgy van!) Ha azt látom, hogy a statisztika szerint a háborúban az őstermelő lakosságnál több, mint kétszerannyi volt a halottak száma, mint a más foglalkozási ágakhoz tartozóknál, akkor végtelenül sajnálom, hogy nem sikerült valamiképpen honorálni a háborús esztendőket ebben a törvényjavaslatban. (Úgy van! Úgy van!) Azt, hogy a biztosítás szakszerű számítása helytálló, a számadatok sok oszlopa és a részletes számadások egy magamfajta laikus előtt igazolni látszanak. De úgy hallom, hogy a biztosítási szakemberek szerint a biztosíték nagysága túlméretezett vagy talián — ^hogy úgy fejezzem ki magamat — túl elővigyázatos és hamarosan az fog kitűnni, hogy a korhatárt 65 évről le lehet szállítani 60 esztendőre. Bár minél ejobb megtörténnék ez. Ezzel megszűnnék ennek a törvényjavaslatnak egyik legnagyobb szépséghibája. De egyesek szerint a köteles biztosíték olyan nagy, hogy még másra is fog jutni pénz és ha ez így lesz, akkor talán rövidesen jut az özvegyeknek és a női munkásoknak is. Miután ilyen lehetőségek előtt állunk, mindenesetre nyomatékosan kell kérnem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a legszigorúbban őrködjék azon, hogy itt a bürokrácia el ne hatalmasodjék. Abban a biztos reményben, hogy ha ez a számítás tényleg feleslegeket produkál, ezek a feleslegek csakis a földmívesnép, a falusi szegények életlehetőségeinek javítására fognak fordíttatni^ nyugodtan várom be az első évek eredményét. Az egész számítás két kockázati eleméről, a halandóságról és a koreloszlásról, úgy gondolom, a számítás szerkesztőinek nem sikerült egészen tiszta képet kapniok, inert az indokolásban errevonatkozólag azt olvasom, hogy a halandósági arányszámnak megállapítására igen csekély mértékben állottak adatok rendelkezésre; s azután azt, hogy a mezőgazdasági 1938. évi április hó 9-én, szomhaion. 185 lakosságra vonatkozólag nem lehetett külön biztos halandósági táblát szerkeszteni. A biztosítási kockázat második eleme az életkorok közötti elosztódás. Erre vonatkozólag azt olvasom (olvassa): »Ugyancsak nem állanak adatok rendelkezésre a biztosítás életbeléptetését megelőző időkre.« A biztosítási számadást kimunkáló elismerem, hogy lelkiismeretesen, de végeredményben mégis csak feltevésekre alapítva végezte számítását. Ilyen bizonytalanság mellett dicséretes, hogy valaki a legnagyobb elővigyázatossággal, sőt a legnagyobbfokú biztonsággal számolt, de ebből viszont logikusan következik, hogy a teljesítmény túl van méretezve, szemben azzal, amit a juttatottak fognak kapni. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a statisztikát tegye gondozása tárgyává, hogy az első pár esztendő után minden adat rendelkezésre álljon. Ha földmívesnépünk sorsán gondoükozom, a megsegítésnek több módját tartom kívánatosnak. Éppen a felsőházban tettük a házhelyek szaporítását a telepítési törvény előterébe és ebből a célból kívánom, hogy az Oti. és Mabi. heverő pénzei neesak pesti és városi ház ik, hanem falusi kisházak építésére is adassanik kölcsönképpen. (Élénk helyeslés és taps.) Nem folytatom az ezen a téren felsorakozó elgondolásokat, mert tudom, hogy úgyis minden az illetékes helyen levő embereken múlik, mint ahogyan mindig az illetékes embereken múlt és fog múlni, hogy a megsegítés ezen kiapadhatatlan munkakörében mennyit és hogyan használnak fel lehetőségekből és adottságokból. De az anya- és családvédelem, a falusi higiénia, az iskolán kívüli gazdasági tanácsadás, az egyszerűbb és igazságosabb adózás, a tűzés életbiztosítás átszervezése stb., stb., mind olyan problémák, amelyeknek r megoldására már türelmetlenül vár a közönség. Méltóztassék elhinni, nem kell ahhoz fantasztának lenni, hogy valaki el tudja képzelni, a legszegényebb falusi tömegek életlehetőségének számottevő javulását a kormányzat felvilágosító munkája és olyan mérvű megsegítése mellett, amelyet a magyar állam szerény kasszája is elbír. Méltóztassék (megengedni, hogy egy percre eltérjek a törvényjavaslattól. A tél folyamán egy tapasztalatokban nagyon bővelkedő franciaországi és németországi utazást tettem, amelynek végén még három napot egy diplomata barátom meghívására Bécsben töltöttem. Ez arra az időre esett, amikor a históriai nevezetességű berchtesgadeni találkozó után volt a világ. Az érdekes emberek, izgalmas idők és nagy események előjátéka nekem örökké emlékezetessé teszik ezt az utat. Magyar újságot pár hétig nem olvasva, kicsit elszakadtam az itthoni állapotoktól, az itthoni politika mindennapi bajaitól, gondjaitól s amikor az utazás vége felé egész lelkemmel hazafelé fordultam és a kint szerzett rengeteg impresszió benyomása alatt álltam, spontán az elismerés érzése fogott el mindazok iránt, akik ezt a nemzetet a forradalom utáni napoktól, a mai napokig vezették. Elismerést éreztem még az ellenzéki oldalon lévő azon politikusok és férfiak iránt is, akik segítséget nyújtottak abban, hogy ez a nyugodt politikai atmoszféra elérhető legyen. Mélyen t. Felsőház! Általában tudott dolog az, hogy aki jön-megy, látja a bajokat másutt is, rájön, hogy nem minden arany, ami fénylik s az otthoni és a külföldi viszonyok tekintetében saját szemével győződik 33*