Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

184 Az országgyűlés felsőházának êê. illét fogja veszélyeztetni ennek a törvénynek mindenki által várt áldásos kihatását. Egy rendelet késéséről és társadalombiztosításról lévén szó, itt emlékeztetem az igen t. földmívelésügyi miniszter úr útján a pénzügyminiszter urat arra, hogy a társadalombiztosításban az elmúlt 15 esztendő minden kormánya adós valamivel, a biztosító magánvállalatok pénzügyi ellenőrzéséről 1923-ban megszavazott VIII. te. végrehajtási utasításának azzal a részével, amely a falut a lehető legközelebbről érinti. Annak az ezer egyesületnek a pénzügyi ellenőrzéséről van szó, amely biztosítással foglalkozik. A falvakban levő nagytömegű temetkezési egyesületek, betegsegélyzőegyesületek, nyugdíjegyletek, az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak mind-mind a biztosító magánvállalatoknak abba a kategóriájába tartoznak, amelynek hatásos pénzügyi ellenőrzése ma sincs megvalósítva. Ezt a képviselőházban ismételten megsürgettem, megsürgették mások is és a kormányok mindig azzal védekeztek, hogy amíg a nyugdíjvalorizációs törvény nincs megszavazva, addig nem lehet kiadni ezt a rendeletet, később az öregségi biztosítása, törvényjavaslatra hivatkoztak, azzal, hogy annak meg kell előznie mindazt, amit mi kérünk. Azóta mindezek a törvények létrejöttek, rendelkezéseik átmentek az életbe, de a kormányok erről a 15 évvel ezelőtt vállalt tartozásukról megfeledkeztek. Pedig ez is falusi ügy, mert a falusi emberek, a szegény emberek filléreinek ellenőrzését jelentig Amikor tehát most a társadalombiztosításnál? egyik olyan formájáról beszélünk, amely ál lami kötelesség, lehetetlen, hogy ezzel kapcsolatban ne jusson az embernek az eszébe, hogy a társadalombiztosításnak van egy másik ága is, magánbiztosítási ága, amely felett a kormánynak felügyeleti kötelezettsége van és ennek a felügyeletnek a mikéntjét szabályozni kell. Hangsúlyozom, hogy a Statisztikai Hiva tal' adatai szerint több mint ezer ilyen egye sületről van szó és ez a több mint ezer egyesület több mint 15 év óta hatályos pénzügyi ellenőrzés nélkül van. Már pedig meg kell állapítani, hogy ezek a kisebb-nagyobb falusi egyesületek, ezek a temetkezési és egyéb egyesületek életképesek-e vagy sem és azokat, amelyek nem életképesek, azokat össze kell vonni másokkal. Az államhatalomnak nem szabad életképtelen biztosító magánintézmé nyéket megtűrnie, mert azok a kisember ká rára vannak. Esetleg odáig is el kell menni, hogy ezek fölé az egyesületek fölé egy csúcsszervezetet létesítsenek, sőt azt is meg keU fontolni, hogy a szolgáltatások biztosítását célzó fedezeteket, tehát azokat a tőkéket, ame lyek a fedezetet jelentik, nem kellene-e centrálisán kezelni, összevonni, például a Pénzintézeti Központ kezelésében. Amennyire egyetértünk abban, hogy mindaz, ami most történik, ennek a törvényjavaslatnak megszavazásával és életbelépésével, csak kezdet, amelynek folytatása kell hogy következzék, éppen annyira azt is meg kell említenem, hogy más fontos kérdések sem kerülik el figyelmünket a biztosítási ügy terén. Én például már most hangoztatom az állam további feladatai között azt a közszükségletet, hogy igenis az életbiztosításokat is államosítani kell Magyarország területén. Az életbiztosítások államosítása olyan közszükséglet, amelynek kielégítése elől úgysem lehet kitérni. Ez, csak idő kérdése, előbb-utóbb ezen \e Î938. évi április hó 9-én, szombaton. is túl kell esnünk és ha most itt társadalombiztosításról tárgyaltunk és ez a vita oly sok üdvös kérdést vetett fel. kötelességemnek tartottam az igen t. Felsőház figyelmét mindezekre is felhívni, amiket elmondottamEz a törvényjavaslat mindenesetre fokozza a társadalom biztonságát az egész ország területén, előmozdítja a belső békét és a kölcsönös megértést, ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése tehát az egész ország lakosságának eminens érdeke. Ezért szavazom meg a javaslatot a legnagyobb örömmel. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Liptay László ő méltósága Liptay László: Mélyen t. Felsőház! Nem akarom a történelmet fellapozni, de ha visszatekintek az utolsó 40 esztendőre, amire jól emlékszem, azt látom, hogy már csak nehezen jóvátehető bajok, hibák és mulasztások apasztották és gyengítették földmívesnépünket. Aki ezen a téren is objektíven tud ítélni és megérzi az idő szellemét, annak lelki szükségletévé kellett hogy váljon az elviselhető áldozatok árán hozott józan törvények követelése. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot sem a nép követelte, hanem az idők szelleme kívánta az államvezetők lelkiismeretén és józan belátásán keresztül. Engem nem elégít ki ez a javaslat teljes mértékben, de nagy elismeréssel vagyok a javaslatot benyújtó Darányi volt földmívelésügyi miniszter úr bölcs megértése iránt, aki nem várta be az izgalmas követelődzések idejét, hanem nyugodt légkörben igyekezett a földmívesnépnek ezt a régen megérdemelt és régen esedékes szerény biztonságérzést megadni. Mielőtt a legutóbbi idők gazdasági fellendülése bekövetkezett volna, pár esztendeig ta falusi nép egyrésze mérhetetlenül sokat szenvedett. Megértjük azt, hogy agrárországunk népének egy része a soha el nem képzelt alacsony terményárak idején éhezett. Az illetékesek nem találták meg a módját, hogy ennek a segítségre szorult rétegnek életén a közmunkák megszervezésével valamikép enyhítsenek. Ezt csak azért mondom itt, hogy rámutassak arra, hogy a rend, a nyugalom és a fegyelem mégsem szűnt meg soha egy napra sem az egész gazdasági krízis alatt és amikor most mozgás van és panaszokat haliunk, most sem ebből a néprétegből indul ki ez a moizgás. (Ügy van! Ügy van!) En itt hangot akarok adni annak a hálás elismerésnek, amelyet meggyőződésem szerint ezért a magatartásért megérdemel az a

r falusi szegénység, mert ezért a magartartásért ami szerény kis nemzetünk, megcsonkított hazánk az egész világ megbecsülését és elismerését érdemelte ki. Idők jele, hogy amikor a közvélemény — hogy úgy mondjam — még nem is követelte ezt a törvényjavaslatot, .az ilyen osztatlan elismeréssel ^ és jóváhagyással találkozott. A képviselőházi tárgyalás .alatt az ellenzék különböző padsoraiban ülő intranzigensek kivételt tettek ezzel a javaslattal. Méltányolták benyújtójának munkáját és tárgyilagos kritika után — horribile dictu — megszavazták a javaslatot. Világító jele ez annak, hogy nyugodt fejlődés és ibékés haladás csak úgy képzelhető el, ha mélyreható szociális intézményekkel erősítjük meg nemzeti fejlődésünk egyik zálogát, földmíves népünket.