Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-62

Az országgyűlés felsőházának 62, ülése ben, hogy ia kormánynak javaslatot tegyek a tőkefedezet előteremtése tekintetében, azért mellőzöm ta kritikának azt a részét, amely a juttatásokat csekélyeknek tartja,. Ha nézem a pénzforrásokat, amelyekkel es. az intézet majd dolgozik., meg kell, hogy állapítsam, hogy ki van merítve mind a négy pénzforrás a lehetőség mértékéig. A heti 20 fillér olyan összeg, amelynél többre nem gondolhatok, tehát a munkást illetőleg az az érzésem, hogy a kormány elment a szélső határig. Ha a munkaadóra^ gondolok, akkor talán még inkább ez az érzésem, mert azt látom, hogy a munkaadó itt a főpénzf orrások közül három pénzforrásba áldoz, mert nemcsak abban áldoz, amit őszintén 'földadóemelésnek kell neveznünk, hanem áldoz az államháztartás hozzájárulásával is iés áldoz a vármegyei háztartás hozzájárulásánál is. Igazán közönséges demagógia volna tehát az, ha eszel a törvényjavaslattal kapcsolatban valaki azt merészelné állítani, hogy a munkaadó itt nincs kellően megterhelve. Meg van terhelve különösen azzal a hátrányos helyzettel kapcsolatban, hogy a munkaadó fizetőképessége rendkívül szoros (kapcsolatban van azzal, vájjon elemi csapások az ő vidékét érik-e vagy sem. Akii a Tiszántúl gazdasági életét figyelte az elmúlt esztendőkben és látta, hogy hét rossiz esztendő következett egymás után

1 olyan változatban következett he, mint az előbb elképzelhető sem volt az, tudja, hogy a Tiszántúl a gazdatársadal ómra újabb terheket rakni már nem lehet és egy jó esztendő, vagy egy közepes esztendő megközelítőleg sem elég egyensúlynak, inert a jó esztendőknek egész sorozata kellene, hogy bekövetkezzék az, hogy a Tiszántúl gazdatárisadalma a régi miértében tehetős legyem Ez a törvényjavaslat tehát igenis a munkaadókra is arányos, de nagyon súlyos terheket ró, annál szebb tehát az a tárgyilagosság, amely az előbb Gáspár felsőházi tag úr ő méltósága beszédében megnyilatkozott, aki mint éppen a mezőgazdasági munkásság illusztris képviselője van itt sorainkban s aki tárgyilagosan elismerte, hogy ez a torvényjavaslat a munkaadókkal szemben a munkásság érdekében elmegy addig a határig, ameddig ezidőszerint el lehet még menni. Dicséret illeti tehát a kormányt és a kormány tagjai között az igen tisztelt foldmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságát, aki már államtitkári működése alatt is ennek a törvényjavaslatnak létrejöttén intenzíve fáradozott, hogy meg tudtak konstruálni egy olyan törvényjavaslatot, amelyről mindazt a jót el lehet mondani, amely eddig elhangzott. A törvényjavaslattal kapcsolatban rá akarok mutatni arra, hogy amikor a törvényjavaslat egyik szakaszában ia községi elöljáróságoknak feladatává teszi az adminisztráció egy részének lebonyolítását, akkor megint előttem áll a jegyzői iroda, amelynek feladatokkal való túlhalmozását mint főispán, most négy éven keresztül napról-napra mind ijedtebben és ijed; tebben figyeltem. Hihetetlen, hogy egy jegyző napról-napra mennyi új elöljárót, mennyi új hivatali felsőbbséget kap és hogyan szaporodnak a munkái nem is számtani, hanem mértani haladvány alakjában. Ilyen körülmények között fel kell hívnom a foldmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága figyelmét arra, hogy amikor ennek a törvényjavaslatnak mint törvénynek FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. 1938. évi április hó 9-én, szombaton. 183 életbeléptetése kapcsán a községi jegyzői irodára majd újabb feladatok hárulnak, méltóztassék vagy a munkaerők szaporításával, vagy a jegyzőknek más, felesleges é,s haszontalan munkától való megszabadítása útján közbelépni. Vigyázni kell arra is, hogy ennek a törvényjavaslatnak kapcsán a jegyzőre semmi ódium se^ háruljon. Amúgyis sok hálátlan feladatot végez a jegyző, miközben azt kívánjuk tőle, hogy a falu vezetője legyen más vonatkozásban is, szóval majdnem lehetetlent kívánunk tôle. Vigyáznunk kell tehát arra, hogy ennek az újabb feladathalmaznak kapcsán a jegyző ne kerüljön soha se lehetetlen helyzetbe. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, amit mi Bihar vármegyében a jegyzőkkel kapcsolatban divatba hoztunk. Nem utazunk a jegyzőkre fegyelmi eljárásokkal, fenyegetésekkel, hanem egy idő óta a jegyzőket két hónaponkint, három hónaponkint berendeli a vármegye székhelyére a főispán vagy az alispán és — német kifejezést használok —- »Schnellsieder-kurzus«-t tart velük, egy napi elméleti oktatást tart velük felnőttek számára az időközben életbeléptetett rendeletekből. Odahívtuk ezekhez az értekezletekhez még a járásbíróság elnökét is, odahívtuk a csendőrőrnagyot is, odahívtuk a népgondozó kirendeltség vezetőjét is és odahívtunk mindenkit, akinek valamiféle kapcsolata van a jegyzővel. A különböző hivatali ágazatok vezetői, vagy képviselői ott egymás után felállván, a jegyzőket oktatták és tanították az életbeléptetett újabb rendeletek végrehajtására. Óriási és szemmellátható eredményei voltak ennek, százszorta többre mentünk vele, mint a sokszor feleslegesen alkalmazott szigorral, pénzbírsággal, a jegyzők bírságolásával. Különösen a gazdaadósságok kérdésében — amelyben az egymásután kibocsátott rendeletek mindinkább elhomályosították a tiszta képet, mindig nagyobb lett a zűrzavar, mindig több lett a félreértés — hallatlan előnyöket szerzett Bihar vármegye gazdatársadalma azáltal, hogy a jegyzőket két-háromhónaponkint berendeltük a vármegye székhelyére oktatás céljából. Ha majd ez a törvényjavaslat mint törvény életbelép, ajánlom az igen t. foldmívelésügyi miniszter úr figyelmébe, hogy itt is nagyon üdvös lesz a jegyzők számára az oktatás. Egyébként kíméletet kérek a jegyzők iránt, kíméletet az agyonhajszolt jegyző számára, de hasonló kíméletet kell kérnem a járásbírák iránt is, akikre megint hallatlanul nagy munkahalmazt jelent majd ez a törvényjavaslat. Ha még hozzá ezek az ügyek összpontosítva mind a budapesti központi járásbíróság elé kerülnek, akkor el lehet képzelni, hogy a budapesti központi járásbíróságnál micsoda munkahalmaz áll elő. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Mélyen t. Felsőház! Ez a törvényjavaslat a rendeletek egész tömegét harangozza be. Tizenkilenc helyen jelenti be, hogy rendelet következik. Legyen sziabad azt hinnem, hogy ez a 19 rendelet egy rendelet formájában összefoglalva, egy végrehajtási utasításban fog megjelenni, jó magyaros szövegezésű, könnyen érthető rendelet lesz és nem fog késni. Eeméljük, hogy legnagyobb része a rendeleteknek már készen van vagy készül tehát és késésével nem 33