Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

Az országgyűlés felsőházénak 01, ülése kihasználnak, a legnagyobb fokú lazításra alkalmasak, maguktól meg fognak szűnni. Méltóztassék megengedni, igen t. Felsőház, hogy én most az utolsó pillanatban megint következetlen legyek önmagamhoz. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormányzatot itt a legtökéletesebb jószándék vezette a legtökéleletesebb keresztény indulat hatotta és hatja át ma is és hogy ezeket a hibákat a javaslatból azért nem küszöbülte ki, mert hiszen erről az oldalról Dem volt senki, aki a javaslatot előtte megvilágította volna. De másodszor érzem annak a felelősségnek súlyát is, mit jelentene az, ha ennek a javaslatnak életbeléptetése csak egy hónapot is késnék. Azt jelentené, hogy körülbelül 50.000 olyan magyar testvérem, aki 65 esztendőt töltött a magyar földnek szolgálatában, elesik talán egy hónapra, vagy ket tőre attól a minimális szolgáltatástól, amelyet ennek a törvénynek révén mégis meg fog kapni. Akkor, igen t. Felsőház, amikor bejelentettem, hogy éppen ezek miatt a súlyos aggodalmák miatt nem tudom a törvényt megnyugvással tudomásul venni, nem nyugtatja meg lelkiismeretemet úgy sem, mint egyik tagját annak a bizonyos 20%-nak, amely a nemzeti jövedelem 80%-át élvezi, mert kijelentem, hogy készséggel vállalom azt az adótöbbletet, amely ennek a célnak elérésében rám ősik és meg vagyok győződva arról, hogy kész seggel vállalja minden jóravaló magyar állampolgár, — ennek ellenére nem teszek javaslatot arra, hogy a törvényjavaslatot méltóztassék visszaküldeni. Nem tudom azt a magam részéről megnyugvással elfogadni, csak abban a_ reménységben, hogy a földmívelésügyi miniszter úr módot fog nekem adni atfrä, hogy azokat az adatokat, amelyeket itt nem akartam részletezni, részletesen eléjetárjam és akkor egy, vagy másfél hónapon belül igenis gondoskodni fog arról, hogy az özvegynek, az árvának, az elesett rokkantnak az ellátása ne csak mint ezer lehetőségtől függő valószínűség., hanem mint törvényben biztosított kész jog is érvényesüljön. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Károlyi Gyula ő nagyméltóságaGróf Károlyi Gyula: Nagyméltóságú Elnök úr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A célravezető és helyes földbirtokpolitikának mindenkor tekintettel kell lennie a szociális szempontokra, mert a szociális kérdések helyes elbírálása és a szociális hiányok kiküszöbölése nélkül helyes, céltudatos és üdvös földbirtokpolitika nem is képzelhető el. (Úgy van! Ügy van!) Meg vagyok győződve róla, hogy az igen 1. kormánynak is ez a nézete, ez a felfogása, az előttünk fekvő törvényjavaslat is ebben a gondolatban látott napvilágot és tulajdonképpen ezt a célt kívánja szolgálni. Amidőn ez a törvényjavaslat a felsőház bizottságában tárgyalás alá került, a felsőházi tagok — úgy gondolom — magát a törvényjavaslatot helyeslőleg és köszönettel vették tudomásul és csak az a kifogásuk volt és lehetett, — és ebben a kifogásban én magam is osztozom — hogy sajnos és kár, hogy tovább nem mehetett a kormány ezen a téren. (Úgy vàn! Ügy van!) Nagyon szerettük volna és szeretnők még most is, ha ez a törvényjavaslat ki lenne terjesztve abban az értelemben, hogy a korhatár 65 évről lejjebb szállíttatnék, mert mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy a 65 éves korhatár a mezőgazdasági munkásoknál egy kicsit túlmagasan van megszabva. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon szerettük és kívántuk FELSŐHÁZI NAPLÓ. III. 1938. évi április hó 8-án, pénteken. 163 volna, hogy a javaslatban intézményesen gondoskodás történjék a női munkásokról is, — elsősorban az özvegyekről — azonkívül a rokkantakról is. (ügy van! Ügy van!) Az azonban, hogy ez nincs mind olyan mértékben benn ebben a törvényjavaslatban, ahogyan mi kívánnék, nagyon jól tudom, teljes meggyőződésem, hogy nem a kormánynak — mondjuk — ridegsége vagy mulasztása, mert a kormány éppenúgy át van hatva attól a kívánalomtól, hogy ezek a szempontok is minél előbb érvényesülhessenek, de a kormányon nagy felelősség van. Könnyű annak, aki nincs hivatalos állásban, az a tetszetős kívánságokat nagyon szépen megindokolva a közönség elé terjesztheti, de a kormánynak felelősség is van a vállán, a kormánynak mérlegelnie kell és fog kelleni mindig, hogy meddig mehet el. Nagyon helyes megállapítása volt a bizottságban éppen a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájának, hogy a szociális intézkedéseket csak olyan mérvben szabad megtenni és olyan mérvben szabad fejleszteni, hogy azoknak j kellő és állandó gazdasági megalapozottsága biztosítva legyen, (Ügy van! Ügy van!) mert ha akár pillanatnyi népszerűséghajhászásból, akár pedig jól átérzett humanitásból a szociális intézkedésekkel túlmegyünk .azon a lehetőségi határon, amelyet a gazdasági helyzet megenged, vagy ha olyan szociális intézkedést leszünk, amellyel kapcsolatban a közeljövőben számíthatunk arra, hogy az biztosítva nem lesz, akkor előáll az a végtelenül súlyos körülmény, hogy azt a kifejlesztett szociális intézményt fenntartani nem tudjuk és azt vissza kell fejlesztenünk. Ez olyan visszaesést jelent, amely sokkal nagyobb elégületlenséget okoz azután, mint hogyha egyáltalában nem lett volna az olyan mérvben kifejlesztve. (Ügy van! Ügy van!) Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat is határozottan igen súlyos és erős megterheltetést jelent, mégpedig elsősorban és főleg a munkaadókra (Ügy van! Ügy van!) — amit én nemcsak hogy helyeslek, hanem nézetem szerint ez másként nem is volna elképzelhető — és pedig sokkal nagyobb a megterheltetés, mint amennyit felületes olvasásra a törvényjavaslatból a közönség lát és kiolvas, mert a munkaiadók tulajdonképpen négyszeresen vannak itt megróva. Elsősorban meg vannak róva a földadó 18V4%-ával, ami egyenesen reájuk van kivetve. Az állami hozzájárulásnak is egy tetemes részét a földbirtokosok viselik adó alak; jában, még nagyobb részét viselik szintén adó alakjában annak az áldozatnak, amelyet^ a törvényhatóságok hoznak. Ezenkívül kétségtelen az, hogy a legtöbb esetben a cselédségre, a munkásokra, a napszámosokra kivetett hozzájárulást a munkaadó fogja fizetni, (Ügy van! Ügy van!) nagyon helyesen és érthetően, mert ezeket a levonásokat nem fogja keresztülvinni, annak ellenére, hogy a törvény erre lehetőséget nyújt majd. Azt merném tehát mondani, hogy a munkavállalók csak egy nagyon csekély részt fognak fizetni. Hogy ezt a csekély részt a törvényjavaslat teljesen nem eliminálja és nem veszi le róluk, ezt, azt hiszem, a kormány inkább etikai szempontból tartotta szükségesnek, nehogy az legyen a látszat, hogy itt a munkásság valamit ingyen kap és minden hozzájárulástól mentesül, de az eredmény mégis ez ilesz. Tulajdonképpen a földbirtokpolitikának egy része ez a szociális intézkedés, amely itt ebben a törvényjavaslatban is mint kezdő lé30