Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

164 Az országgyűlés felsőházának 61. ülése pés le van fektetve. Ä földbirtokpolitika azon­ban maga szintén csak egy része annak a leg­főbb célnak és törekvésnek, amely mindnyá­junkat, elsősorban a kormányt kell hogy ve­zesse és ez a nemzetvédelem. A nemzetvedelem három alapvető oszlopon nyugszik: az első a katonai, a második a gazdasági és a harmadik a szociális szempontok oszlopa. Ezt a három szempontot, amit ez a három oszlop képvisel, nem lehet egymástól elválasztani, annál ke­vésbbé lehet egymássál szembehelyezni. Kato­nai helyzetünk megerősödését és véderőnk fej­lesztését gazdasági megalapozottság és gazda­sági előrehaladás nélkül el sem lehet képzelni. Éppen úgy nem lehet katonai erősséget elkép­zelni szociális visszavonás és elégedetlenség közepette. Gazdasági fejlődést nem lehet el­képzelni katonai biztonság és szociális megelé­gedettség nélkül. Szociális haladást és fejlődést nem lehet elképzelni katonai biztonság és biz­tos gazdasági megalapozottság nélkül. (Ügy van! Ügy van!) Ügyhogy ez a három oszlop arányosan erősítendő és fejlesztendő, hogy biz­tosan nyugodhassak rajtuk a nemzetvédelem legfőbb kívánalma. Hogy ezeket a célokat, ezeket a nemzet­védelmi törekvéseket elérhetővé tegye és meg­könnyítse, szüksége van bárkinek, így a kor­mánynak is bizonyos mértékű propagandára. A mai világban propaganda nélkül elterjesz­teni a felfogásokat, ideákat nagyon bajos és a propagandában az érzelmi résznek mindig egyensúlyban kell maradnia az értelmivel. Le­gyen szabad itt hivatkoznom Kozma Miklós ő excellenciájának Bécsben, február hó folya­mán tartott felolvasására, ahol rendkívül lo­gikusan és precízen fejti ki a propaganda mi­voltát. Azt mondja ott ő exceUenciája (ol­vassa): »A propaganda érzelmekre alapít s ér­zelmi alapon lehet a tömeget megmozdítani, vezetni, sőt félrevezetni is. De csupán érzelmi propagandával államot, országot vezetni nem lehet. Ahhoz, hogy a tömeg komoly célokra fel­hívható, a helyes vonalon megtartható legyen, nélkülözhetetlen, hogy az érzelmi propagandá­val együtt hasson az értelmi nevelés. A töme­get, melyre elsősorban érzelmileg lehet hatni, tehát feminin jellegű, vezetésre szoruló politi­kai tényező, vezetni kell felsőbb célokra, hogy belső szempontból rend, béke, munka, jólét és fejlődés lehessen«. Azt hiszem, Kozma ő excellenciája roppant pregnánsan és helyesen fejezte ki a propaganda mivoltát. A propagandának egyik legfontosabb eszköze és fegyvere az állandó ismétlés. Ha a propagandát tévesen, helytelen irányban, hely­telen célokért használják és állandóan bizonyos tévhiteket, tévtanokat terjesztenek a propa­gandával a közönség körében, sokszor ez az ál­landó ismétlés végre elfogadott igazság látsza­tával bír és a nagyközönség nem is gondolko­dik rajta, tájékozatlansága folytán talán nem is képes a kérdést magától helyesen elbírálni és ezt a folyton ismétlődő téves propagandát, mint megmásíthatatlan igazságot és tényt ve­szi be. Ennélfogva ezzel a téves propagandával szemben ugyanazokkal az eszközökkel kell élni, vagyis a felvilágosításnak és a helyes ismeret­terjesztésnek folytonos ismétlésével. Sokszor halljuk, hogy ezeket a téves pro­pagandákat és tévesen elterjesztett ideológiá­kat lekiesinylik azzal, hogy ezt felelőtlen ele­mek teszik. T. Felsőház! Én nem vagyok ezen a nézeten. Először annak a téves propagandának, tévhitnek terjesztését nem elemek, hanem em­berek csinálják és ha lehetne is azt mondani, 1938. évi április hó 8-án, pénteken. hogy felelőtlen elem van, felelőtlen ember nincs. (Ügy van! Úgy van!) Minden ember fe­lelős nyilatkozataiért és cselekedeteiért abban az irányban és abban a mértékben, amennyi­ben nyilatkozatai és cselekedetei a közösség szempontjából következményekkel járnak. (Úgy van! Ügy van! — Taps.) Azt is halljuk sokszor, éppen a nagyközönség körében, amely talán lusta is önállóan gondolkodni a felett, hogy valami helyes-e vagy nem, hogy az állan­dóan hallott dologra azt mondják, hogy ez már benne van a levegőben. Hát a levegőben sok­minden lehet, de mióta a világ fennáll és ezen a földön élet van, azóta a levegőben levő oxi­gén táplálta az élőlények tüdejét és ez mindig így is lesz. A levegőbe azóta sokminden bele­kerülhetett és a modern technika vívmányai­nak eredményeképpen belekerülnek olyan füs­tök és gázok, amelyekkel igen jól, sikeresen le­het tömegpusztítást előidézni, de az életet fenn­tartani velük nem lehet, ezt ezentúl is mégis csak a régi oxigén fogja elvégezni. (Tetszés és taps.) A propagandával és a különböző tévtanok­kal, amelyek mai napság szerte a világon kur­zálnak, inem akarok általánosságban tovább foglalkozni, csak még arra a részére akarok rátérni és arról akarok megemlékezni, amely éppen a birtokpolitikával van szoros kapcsolat­ban. Ez az a mind sűrűbben és állandóbban propagált tévhit, hogy itt ennek az országnak boldogulása biztosítva lesz, mert ez tulajdon­képpen csak attól függ és csak az hiányzik hozzá, hogy itt radikális, nagymérvű földosztás legyen. Ezzel a kérdéssel néhány esetben már igény be vettem a t. Felsőház idejét és türelmét, (Halljuk! Halljuk!) de azt hiszem, hogy nem hiábavaló és nem felesleges ezeket a kér­déseket helyes megvilágításban mentől gyak­rabban, mentől sűrűbben a nyilvánosság elé hozni éppen azért, mert a nyilvánosság, a tájé­kozatlan közönség nagyon is sűrűn és csak na­gyon is egyoldalún hallja ezeknek a dolgoknak beállítását. (Ügy van! ügy van!) Én néhány évvel ezelőtt egészen megbízható adatok alapján kimutattam azt, hogy egy jól kezelt és jól beinstruált nagybirtok azon a te­rületen körülbelül még egyszer annyi ember­nek ad megfelelő és biztos (megélhetést, mintha az a nagybirtok apró részletekre volna osztva, olyan részletekre, amelyekből az az illető egyén, illetve család meg is tudna élni. Ebből nem az következik, hogy nálunk minden nagy­birtok teljesen megfelel ennek a kívánalomnak, de ez az, amire törekedni kell éppen azért, mert nekünk ma a mai mezőgazdasági llakosságot másképpen nem lehet kenyérrel ellátni, mint a jól kezelt nagybirtok segítségével és ha — amit mindnyájan kívánunk — a mezőgazdasági nép­szaporodás fokozódik, ez a kérdés mind erőseb­ben fog előtérbe nyomulni. (Ügy van! Ügy van!) Az országot kisbirtokokra szétosztva, a mai mezőgazdasági munkásoknak óriási nagy tömege teljesen kenyér és ellátás nélkül ma­radna, (ügy van! Ügy van!) Hogy ennek azután mik volnának a következményei, ezt nem na­gyon nehéz elképzelni. Minthogy azonban engem úgy szoktak beál­lítani éppen arról az oldalról, mint egyoldalú, feudális felfogású, elfogult birtokost, bátor vol­nék itt hivatkozni valakire, akiről azt hiszem a felsőházban senki sem fogja azt hinni, hogy egyoldalú, teljes mértékben elfogult és mint aki minden eszközzel a nagybirtok fenntartását tűzte volna iki maga elé célul. Ez Vass Elek

Next

/
Oldalképek
Tartalom