Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

154 Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1938. évi április hó 8-án, pénteken. mainak megfelelő, azoknak hivatásbeli gazda­sági nevelését és oktatását is biztosító törvé­nyes intézkedéseket hozni. Ez szerintem a kis­gazdaosztálynak már régi és most már sürgő­sen kielégítést váró érdeke. Mert ma legtöbb helyen mi a követett szokás 1 A haladni vágyó kisgazdatársadalom egy része gyermekeivel polgári fiú- és polgári leányiskolákat vagy la­tin tanulással még néhány gimnáziumi osztályt is elvégeztet. Én a polgári iskolák általános műveltséget adó törekvéseit és a középiskolák­nak tudományos pályára előkészítő munkáját nagyrabecsülöm, de nem tartom célszerűnek, hogy a földmívesosztály fiai és leányai olyan iskolákban neveltessenek, amelyek őket nem élethivatásukra, nem otthonuknak és életkörül­ményeiknek megfelelően nevelik. így iskolázta­tásuk nem vezeti őket vissza a magyar barázdá­hoz, a, magyar földmíves családhoz, hanem ezektől, a magyar gazdaasszony háza tájékától elidegeníti őket és ki nem elégíthető igényeket támaszt bennük, amiből nem egy esetben bol­dogtalan életek sarjadnak és nem ritkán a föld­míves családban a magyar föld elárvul, elvész. A mélyen t. Felsőház és a miniszter úr ő nagyméltósága szíves elnézését kérem, ha itt az általam elmondottakkal a most tárgyalás alatt álló nagyhorderejű törvényjavaslat megvitatá­sától eltérni látszom. A látszat ez esetben csal. Tiszteletteljes kérésem teljesen rokon ter­mészetű a most előttünk levő törvényjavaslat­tal. Én ezzel párhuzamosan haladva a földmí­ves osztály ama részére kérek viszonyainknak megfelelő és hasonló megoldást, akik saját két kezük munkájával termelik a magyar kenyér javát és így a középfokú vagy magasabb kép­zés anyagi és egyéb viszonyaikat túlhaladná. Ügy vélem, ennek az államalkotó, érdemes nép­rétegnek haladásáért mindent meg kell tenni, mert ez a nemzetnek mindenkor busásan fog kamatozni. Ezért legyen szabad a mélyen t. Felsőház türelmének igen rövid ideig való igénybevéte­lével Nagyméltóságodtól # azt kérni, méltóztat­nék talán a már eddig is meglevő gazdasági intézetek tökéletesítésével, reformjával, újjá­szervezésével, esetleg költségkímélés céljából az egyes meglévő gazdasági iskolákban párhu­zamos tagozatokat létesíteni, itt is megoldást keresni, miként ez a jelen törvényjavaslatban is történik. Hogy máris jó úton haladó ilyen gazda­sági iskolák ma is állanak Nagyméltóságod fennhatósága alatt, arról, azt hiszem, elsősor­ban Nagyméltóságod, de mi is mindannyian már nem egyszer, sőt minden évben és így a folyó évben is az országos mezőgazdasági kiál­lításon is meggyőződtünk. Értem ezalatt a mezőgazdasági önálló népiskolát. Ennél a kérdésnél különös gondot kérek fordítani a kisgazdaosztály leánygyermekei­nek nevelésére és oktatására. Ezen a téren még sok a teendő, mert azt tartom, hogy a ma­gyar kisgazdacsaládok gyermekeinek neve­lése és így azoktól függ ennek a néposztálynak boldogulása is. Ezért hátorkodom sürgetni a jelen törvényjavaslathoz hasonló szellemű, de a földmívesnép viszonyainak megfelelő alsó­fokú gazdasági képzésnek, »oktatásnak törvé­nyes rendezését. Itt a magyar földmívesnép mindkét nembeli gyermekeinek hivatásbeli gaz­dasági oktatására gondolok, így például a gazdaleányok háztartási, kertészeti és egyéb apróbb gazdasági ágakra, valamint a család nemzeti nevelésére kiható oktatását tartanám helyénvalónak. A feleség és leánygyermek igen sok esetben többet tud produkálni a földbir­tokból, mint maga a családfő, például a ba­romfitenyésztés, a tejgazdaság, a hizlalás stb. által. Egyben a feleség es a gyermek alkotó­része, nagyrószben segítője a munkának is. Ügy hiszem, ez a tiszteletteljes kérésem Nagyinéltóságod most tárgyalás alatt álló gyakorlati irányú, a középiskolákról szóló tör­vényjavaslatának indokait is fedi, amikor ab­ban azt méltóztatik mondani, hogy a gazda­sági középiskolák rendszere különös jelentő­séget nyert a leányok iskoláztatása szempont­jából is. Ezt a jelentőséget domborítjuk ki a kisgazdafiúk és leányok nevelésének felkaro­lásával. Követhetjük e téren a törvényjavaslat in­dokolásában felemlített külföldet is, de a ma­gyar lélek szellemével és természetével, mert a hivatkozott országokban a nép szélesebb rétegei érdekében is bizonyos hasonló törvé­nyes intézkedések állanak fenn és azért nem tátong ezeknek az országoknak társadalmi osztályai között olyan nagy szakadék és ür, mint még nálunk, amely hála a magyar kor­mány megértő és törekvő szociális intézkedé­seinek, hisszük, hogy hazánkban is mihama­rább áthidalható lesz. Végtelenül nagy tisztelettel .bátor_ vagyok Nagyinéltóságod figyelmébe ajánlani, hogy fontosnak tartanék minden vidéken egy közép­fokú gazdasági iskolát, minden törvényható­ságban egy téli gazdasági iskolát és kérem a meglevő gazdasági népiskolák szaporítását is minden vármegyében és törvényhatóságban^ E ! törvényjavaslattal kapcsolatban szerény elgondolásaim ismertetésével azt a célt kívá­nom szolgálni, hogy a magyar kultuszkormány az összefogó, együttérző testvéri magyar nép­nevelést megvalósíthassa. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad szerény­ségemnek még a tanítóképzésről szóló törvény­javaslattal kapcsolatban is néhány szóval ki­emelni annak fontosságát. A népiskolai tanítóképzésről szóló törvény­javaslatot a magam részéről is örömmel üd­vözlöm, mert népoktatásunknak a tanítói aka­démia kiképzése széles látkörű munkásokat, pedagógusokat ad. Különösen nagy jelentősé­get tulajdonítok a Nagyméltóságod által az utóbbi időben életre hívott tanyai vándorta­nítórendszernek, mert az igen érdemes és ér­tékes elemet alkotó tanyai lakosság érdekében még igen sok a teendő ezen a téren. De nagy gondot kérek fordítani az állandó tanyai isko­láknál működő tanítói egyéniségek kiválasztá­sára is, mert fontosnak tartom, hogy a jövő­ben a tanítói akadémiáknál, a tanítók kikép­zésénél a tanyavilágra is legyünk tekintettel. Mit látunk kint a tanyai világban, a tanyai tanítók életében, különösen az utóbbi időben, amikor igen sok fiatal tanító hagyja el az in­tézeteket? Azt látjuk, hogy protekciószerzéssel minden lehetőt elkövetnek, hogy őket mint tanítókat vagy helyetteseket kihelyezzék vala­melyik vidékre, ezeket a helyeket el is foglal­ják, de alig egyéves szolgálatuk vagy munká­juk után elkéredzkednek onnan és igyekeznek újból a városban elhelyezkedni, miáltal a tanyavilág újból tanító nélkül marad. Majd­nem minden esztendőben minden iskolánál egy­szer-kétszer vannak változások. Ez a tanulók­nak hátrányára van. Itt azt volnék bátor kérni, hogy azok a ta­nyai tanítók, akik a jövőben ilyen kiképzésben részesülnek mezőgazdasági vonatkozásban, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom