Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-61

148, Az országgyűlés felsőházának úl. étet iskolák is legyenek, amelyek hasonló bizonyítványt, képesítést tudnak adni, hogy a művelt ifjúság a művelt társadalomban el tudjon helyezkedni Ezeknek a kívánságoknak óhajtanak eleget tenni az előttünk lévő törvényjavaslatok. Azt várjuk tehát, hogy nagy szelektáló hatásuk lesz, hogy az ifjúság már idejében ki tud választódni részben az egyetem, részben más felsőbb szakiskolák elvégzése felé. Ezt a célt könnyen el lehet majd érni a kultuszminiszter úr mostani reformja következtében, mert a középfokú oktatás alsóbb osztályaiból a gazdasági gyakorlati iskolákba való átlépés minden nehézség nélkül megtörténhetik. Nem kell felvételi vagy különbözeti vizsgát tenni. Mi a középiskola gyakorlati életéből nagyon jól tudjuk:, hogy mennyire hat ez a fiatal tanulóra, milyen szívesen változtatja az iskolát, ha észreveszi, hogy nem boldogul egy megkezdett irányban, feltéve, hogy könynyen átléphet egy másik iskolába. Ezektől a gyakorlati gazdasági középiskoláktól és a líceumTól azt várjuk, hogy sok tekintetben a társadalom mentalitását, eszmemenetét is meg fogják változtatni. Eddig mindenki csak arra törekedett, hogy középiskolai érettségit szerezzen, mert azt gondolták, hogy különben a művelt társadalomban nem foglalhatnak helyet. Most azonban itt vannak a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő középfokú iskolák, melyeknek révén igen sok közgazdasági pályára nyílik meg a tanuló útja és ezekben az iskolákban bizonyára sokkal könnyebben boldogul. Nem mondom, hogy ezek az iskolák a középiskola színvonalát lesüllyesztik. Távol legyen tőlem ez a gondolat. Azt a kifejezést, hogy könnyebben boldogulhat, szándékosan használtam, mert ezeknek az iskoláknak tanulmányi berendezése nem kívánja a mély elméleti képzést, viszont ismerjük a tanulóknak azt a hajlandóságát, hogy gyakorlati irányú műveletekben, munkálatokban, amelyek későbbi szaktanulmányaikra nézve nagyon fontosak, igen szívesen vesznek részt s azokat sokszor játszva el tudják végezni. Azt várjuk ezektől a gyakorlati középiskoláktól, hogy általuk a társadalmi osztályok közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy megszüntessék az osztályellentéteket, mert mindegyik osztálynak meg lesznek a maga körében a megfelelő vezető emberei, akik közel állnak hozzá és ezt a nivellálást el tudják végezni. Ezért nagyon helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat általában nem engedi meg az egyik gyakorlati középiskolafajtából a másikba való átmenést. Ebből a szempontból csak a líceum kivétel. A líceumba^ ugyanis át lehet lépni másfajta középiskolából, kereskedelmiből, felső mezőgazdasági, felső ipariskolából, sőt gimnáziumból is. A gyakorlati életből kiindulva ellenben nagyon rigorózusnak tartom, hogy viszont a líceumi tanulók nem mehetnek át másfajta iskolákba. Pedig az egyik iskolafajtából a másikba való átlépés a gyakorlati életben igen sokszor előforduló jelenség. Hiszen maga az egyetem is azt akarja elérni, hogy a tulajdonképpeni kiválasztás a megkezdett tanulmányok után csak egy év múlva történjék meg. A gyakorlati életben a jövőben sokszor elő fognak fordulni olyan esetek, hogy valamelyik tanuló, aki a líceumot, tehát a tanítói pályára való előképzést megkezdte, azt fogja magán észrevenni, hogy neki természeténél fogva nem való a tanítói pálya, — például komorabb felfogású ember nem igen e 1938. évi április hó 8-án, pénteken, alkalmas a tanítói pályára — mivel azonban egyébként jó tanuló, más irányban szeretné továbbfolytatni tanulmányait. Legalább is lehetőséget kellene tehát nyújtani arra, hogy az ilyen tanuló egy év múlva valamilyen úton-módon mégis átmehessen másfajta szakiskolába. Az nem baj, hogy abban a. másfajta szakiskolában másfajta szakképzés történik, mert a gyakorlati irányú középiskolák I. osztályában, — például az ipari, à mezőgazdasági középfokú szakiskolában és így tovább — ez még nem olyan nagymértékű, hogy azt szorgalmas utánpótlással kellőképpen ne tudná behozni az a tanuló. Ha tehát legalább az első év után át lehetne lépni a liceumból másfajta középiskolába, ez nagymértékben előmozdítaná a kiválasztást. Igen helyes intézkedés _ a gyakorlati középiskolákról szóló törvényjavaslatban az, hogy ezekben a szakiskolákban külön osztályt szervez felnőttek számára. A felnőttek ugyanis hivatásuk gyakorlása közben veszik sokszor észre, hogy szakmájukhoz tartozó ismereteik hiányosak. Ezek szívesen és készséggel tanulnak tovább, ha szakirányú továbbképző tanfolyamok állnak rendelkezésükre és ezeknek fiatalja, öregje — tapasztalatból ismerem ezt a jelenséget — szívesen iratkozik be ezekre a tanfolyamokra. Ezeknél a tanfolyamoknál csak az szokott a hiba lenni, hogy sokszor pedagógiailag nem kellően képzett ember az előadó vagy legalább sokszor csak rokonszakmából való s ezért az ismereteket nem tudja olyan módon közölni hallgatóival, hogy azok ismereteit kiegészítse s a továbbképzésre biztos alapot nyújtson. Ebből a szempontból tehát nagyon jó» hogy a felnőttek oktatása ezentúl ugyancsak a szakirányú iskola keretén belül történik, mert így a tanítás sokkal nagyobb eredményekkel fog járni. Nagyon kiváló és a gyakorlati követelményeknek igen megfelelő lesz a tulajdonképpeni leánynevelő intézet* melynek alsó tagozataiban a gimnáziumra támaszkodva, a felsőbb osztályokban már a háziasszonyi és a családanyai hivatásra lesz feladata képezni hallgatóit. A Katolikus Háziasszonyok Szövetsége a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságához memorandumot nyújtott be és felsorolta, hogy milyen szakismereteket kíván a leányképzéstől, sőt arra kérte, hogy minden leányneveléssel foglalkozó intézetnek legyen figyelme ezeknek a bizonyos szakismereteknek a közlésére. Ami a leánynevelőintézetet illeti, részletes tantervét még nem ismerjük, de azt hiszem, minden tekintetben eleget fog tenni a Katolikus Háziasszonyok Szövetsége követelésének és meg fog felelni annak a magasztos hivatásnak, amelyet a nőnek a családban be kell töltenie. De ez a leányiskola tényleg olyan életpályákat is nyit meg a nők előtt, amelyekre a női természetnél fogva a nők a legalkalmasabbak: gondozói, nevelői és ehhez hasonló pályákat, (Helyeslés.) amelyek elsősorban nőknek valók. Hogy azután minden fajta nőiskolában a háziasszonyi teendők ismereteit nem lehet abban a mértékben közölni, mint ahogyan azt a női társadalom kívánatosnak tartja, az ma-, gátol értetődik. A tudományos pályára felső oktatási intézetekben készülő leánynövendékek uem foglalkozhatnak egyéb tudományok mellett olyan intenzíven a háztartás ismereteivel,