Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-60

Az országgyűlés felsőházának 60. ülés,e indokolásoknak a hosszadalmassága onnan szár­mazik, hogy az a 'bíró vigyáz arra, hogy ma­gasabb felettes hatóságával szemben ne kerül­jön ferde helyzetbe, hogy tényleg kitűnjék, hogy azt az ügyet alaposan áttanulmányozta es részletesen megindokolja az ítéletet, nehogy esetleg valami az ő rovására Írassék. Ameny­nyire értesülve vagyok, bizonyos kvalifikáció történik, -bizonyos kiváló minősítésiről van szó és természetes, hogy mindenegyes bíró a saját érdekében, előléptetése érdekében mindent el­követ lelkiismerete szerint, hogy működése he­lyesen ítéltessék meg a, felettes hatóságok által. Ebben a tekintetben^ sajnos, nagyon szomorú a helyzet, mert a bíráknak csak egy része me­het feljebb, magasabb fokozatba. Ennekfolytán a kiváló minősítés nem a bírák működésének számszerű eredménye, hanem csak az a bizo­nyos számarány, amely megadatik a bíróság­nak, és amelynek értelmében egy esztendőben -- mondjuk — hat vagy 'tíz bírónak: adható ki­tűnő minősítés, többnek nem. így tehát nem minden kitűnően működő bíró kerülhet maga­sabb kategóriába, hanem sok elesik az előlép­tetéstől, ami természetesen lelki depressziót vált ki az illetőből, különösen akkor, ha évek hosszú során át részesül ebben a mellőzésben. TJgy gondolom, itt méltányosságot kellene gya­korolni és ezeknek a bíráknak, akik nem me­hetnek magasabb f okra, legalább címet és jelle­get kellene adni meglévő beosztásuk mellett is. Nagyon fontos tényezője a bírói független­ségnek a bíráik anyagi helyzete- A bírák e te­kintetben is bizonyos (mostoha elbánásban ré­szesülteik, 'mert annakidején, amikor minden állami tisztviselő egy-két fizetési osztállyal előrelépett, a bírákat és ügyészeket kivették, azzal az indokolással, Ihogy iaz ő fizetésük úgyis magasabb, tehát nem volna indokolt előbbre vinni őket. Természetesen takarékos­sági szempontok diktálták ezt az intézkedést. Utóbb azonban a bírák és ügyészek státusát annyira lefaragták, hogy alig kapnak többet* mint az ugyanolyan rangban lévő többi állami tisztviselő. Nézetem szerint ezen a bajon fel­tétlenül segíteni kell. Ha nézzük az angliai ál­lapotokat, látjuk, milyen horribilis fizetést kapnak ott a bíráik s szégyenkeznünk kell, hogy a mi bíráink olyan rosszul vannak dotálva. Nagyon jól tudomt, hogy a gazdag Anglia job­ban megengedheti ezt magának, mint a sze­gény Magyaroirszág, de amennyire a (körülmé­nyek: megengedik, segíteni kellene a bírák anyagi helyzetén. A miniszter úr ő excellen­ciájának figyelmét rá szeretném irányítani erre a kérdésre, mivel a bírói karból csak nagy ritkán kerül ki ilyen kívánság a miniszter úr­hoz» aimiinefe az az oka, hogy a bírák feszélyezve vannak), alá vannak rendelve az etikának, úgy­hogy alig merik erre a figyelmet felhívni. A peres eljárás gyorsításai szempontjából jónak tartanám azt is, ha a bírák nem szoro­san vett bírói működéstől mentes illetnének s ha például a bírósági jegyzők és titkárok nem gépelnének jegyzőkönyveket, hanem inkább bírák segítségére lennének a tárgyalások elő­készítésében, az ítéletek (megindokolásaiban a helyett, hogy — amint sokszor látjuk — kín­lódva gépelnek. Ezáltal ímegkönnyíthetnénk a bíró munkáját, az említett munkákat pedig egyharmad árban — és sokkal gyorsabban — elvégeznék a gép írókisasszonyok. Ügy vagyok értesülve, hogy a közigazga­tási bíróságnál is az ügyek n ! agy tömege vár 1938., évi április hó 7-én, csütörlökön. 129 elintézésre. Kétségtelen, hogy sok jogtalanul kivetett összeg is ki van vonva ilyenformán a gazdasági életből. A közelmúltban a közigazga­tási bíróságnál emlelték ugyan a bírák létszá­mát és ezáltal a helyzet lényegesen megjavult, de mivel — mint értesültem — évente körül­belül 20—30.000 panasz érkezik 1 a közigazgatási bírósághoz, — tehát horribilis tömeg — ezt az a bírói státus, amely jelenleg van a közigazga­tási bíróságnál, normális munkával feldolgozni jóformán képtelen, annak ellenére, hogy a bí­rák szorgalmasan dolgoznak és minden idejü­ket ezeknek elintézésére fordítják. Itt is bizo­nyos technikai modernizálást kellene keresztül­vinni, mert úgy tudom, hogy ott is kevés író­gép van és kevés gépírókisasszony. Ha több írógépet és gépírónőt állítanának oidía^ be» — ami 1 valljuk meg őszintén, a költségvetést nem nagyon terhelné — akkor a, panaszttevő fél ügyét gyorsabban intézhetnék el s a felek azok­hoz a bizonyos jogtalanul visszatartott össze­gekhez gyorsabban juthatnának hozzá, ami gaz­dasági szempontból, az állam és a polgárság szempontjából lényeges javulást jelentene. Vannak azután más kérdések is, amelyek szintén a bírói tekintéllyel vannak összefüg­gésben s amelyekről az igazságügyminiszter úr ő exceUenciája is szólott. Én a magam meg­látása szempontjaiból óhajtok ezekre rátérni. Ügy látom, hogy a bírósági tárgyalóhelyisé­gek, amelyek egyúttal a bíró dolgozószobái is, legnagyobbrészt olyan kicsinyek, hogy amikor a bíró tárgyal és az érdekelt felek ügyvédei, képviselői ott vannak, sőt esetleg még hallga­tók is vannak ott, ezek a helyiségek annyira túl vannak zsúfolva, hogy nem is ülhet le mindenki. Ennek következtében . bizonyos nyugtalanság jelentkezik a.' jelenlévők t köré­ben, ami a tárgyalás méltóságát sérti, és ide­gességet válthat ki talán még a bíróból is, aki kénytelen állandóan nyugalomra inteni a je­lenlévőket. Tudom, hogy ez nem vonatkozik a királyi Tábla helyiségeire, sem pedig a Kúria helyiségeire, hanem csupán a polgári bírósá­gok elhelyezésére vonatkozik. A berendezés tekintetében is súlyos ki­fogások lehetnek és vannak is. A budapesti királyi törvényszék épületénél hasonló a hely­zet. És itt, mint építészmérnök, rá kívánok mu­tatni arra, hogy az emeleteken sok olyan he­lyiség van, amely kihasználatlan és jóformán teljesen üres. Méltóztatnak tudni, hogy a fo­lyosók és a tárgyalószobák között úgynevezett előszobák vannak, amelyek szellőzetlenek, sö­tétek és ezért üresen állanak; ezzel szemben a bírósági szobák túl vannak terhelve. De azért vannak bizonyos átépítési lehetőségek. Ezeket a helyiségeket jobban ki lehetne használni, modernebb szellemben átépítve. Az átépítés következtében a helyiségek száma lényegesen szaporodnék és ilyenformán ez a mizéria is nagy mértékben megszűnnék. Ha már a tör vényszéki épületről van szó, akkor . meg kell mondanom azt is, hogy ott ma kályhafűtés van. Egy óriási terjedelmű középületben, ami­lyen a budapesti királyi törvényszék, még mim dig kályhafűtést alkalmazni, ez gazdasági szempontból is helytelen, rengeteg munkát és nagy kalóriapocsékolást jelent. Szükség lenne központi fűtésre, ami a legjobban megfelelne a célnak és sok alkalmazottat tehermentesí­tene, akiket a fűtéssel kapcsolatos munkák valószínűleg elvonnak más szükségesebb mun­káktól. A magam meglátása szerint voltam bátor

Next

/
Oldalképek
Tartalom