Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-60

130 Az országgyűlés felsőházának 60. ülés.e előadni azokat a kérdéseket, amelyeknek megoldásával a peres eljárás gyorsítását ugyancsak elősegíthetnők. Mint kívülálló, nem tudok mindent, de a magam részéről nagyon helyesnek tartanám, ha ebben a kérdésben egy bizottsáig alakíttatnék, amelybe a különbözőfokú bíróságokból bizonyos bírákat bevonnának, mert ők, akik állandóan szenvedő alanyai ezeknek az állapotoknak, a legjobban tudnák megmondani, hogy tulajdonképpen mivel lehetne gyorsítani, javítani, olcsóbbítani a peres eljárásokat. Mivel ez az utóbbi tendencia vezette az előttünk fekvő törvényjavaslatot is, azt a magam részéről úgy általánosságban, mint részleteiben örömmel elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyniiniszter úr nem kíván szólni. A tanácskozást befej esettnek nyilvánítom. Következik a határozathozaital. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az igazságügyi szervezet körébe tartozó rendelkezések tárgyában benyújtott törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, kimondom a (határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik ia, részletes tárgyalás. Kérem la jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és szakaszainak sorszámát. — A felsőház a törvényjavaslat címét és szakaszait hozzászólás nélkül elfogdta). Elnök: Ekként .a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e iazt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, alkik_ a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik,) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Tisztelt Felsőház! Mielőtt napirendünk következő pontjára, »a, gyakorlati irányú középiskoláról« szóló törvényjavaslat tárgyalására áttérnénk, tekintettel arra, hogy ez a törvényjavaslat a napirendünk 7. pontjában felvett, »a tanítóiképzéisről« szóló törvényjavaslattal összefüggésben van, a házszabályok 90. §-ára utalással javaslom, hogy e két törvényjavaslat általános vitája egyesíttessék. (Helyeslés.) Méltóztatmalk ehhez a javaslathoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben Tnondom ki a határozatot. Természetesen a kiét törvényjavaslatról a házszabályok értelmében külön-ikülön fogunk határozni és a részletes tárgyalást is különkülön fogjuk megejteni. Mielőtt a kultuszjavaslatoik tárgyalására rátérnénk, 'bejelentem, hogyha kultuszminiszter úr a két törvényjavaslat 'tárgyalásának tartamára a házszabályok 92. §-ának 3. bekezdése alapján miniszteri megbizottként Kosa Kálmán miniszteri osztályfőnök urat jelentette be. Tudomásul szolgál. Kérem a jegyző urat, hogy a közoktatás- ! 1938. évi április hó 7-én, csütörtökön. ügyi bizottság jeletéseita két kultuszminiszteri javaslatra vonatkozólag felolvasni szíves kedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a közoktatásügyi bizottság jelentéseit). Elnök: Szólásra következik Sebes Ferenc ő méltósága. '' Sebes Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űri Mélyen t. Felsőház! Salazarnak, a kitűnő portugál államférfinak ismertetője és életrajzírója, mint kormányzatának első alapelvét, azt állapította meg, hogy a kormány köteled sége a nép nevelése. Az államférfi e népneve lési hivatástudata hatja át a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságát, ez csillámlik ki ezekből a törvényjavaslatokból is éppúgy, mint annakidején a

; .középiskoláról szóló törvényjavaslatból. A.z iskola feladatának előtérbe a nevelést állítja, a nevelésnek elvi elsőbbséget ad az ok tatással szemben és a dolognak mély össze függését tekintve, ezt a nevelést vallási és nemzeti alapra kívánja helyezni. Ez az alapgondolat bontakozik ki a törvényjavaslatol?ból, ebben a szellemben történt a javaslatok összeállítása, benyújtása és ha egyéb indoko lása nem Is volna, ez magában kellőkép indokolná azt az újjászervező munkát, amelyet ő nagyméltósága az iskolaügy tekintetében évek óta kifejt. Közoktatási tekintetben ez a javaslat is éppen lígy, mint az előző, a kulturális haladásnak és az élet szükségleteinek megfelelően fejleszti tovább iskolarendszerünket, úgyhogy mind nevelési, mind pediar e közoktatásügyi szempontból ezek a javaslatok is a legteljesebb elismerést, megelégedést és helyeslést váltották ki. Kiegészítve a bizottságban elmondott előadói beszédemet abból a szempontból kívánok hozzászólni, hogyan függenek össze ezek a javaslatok a társadalommal, hogy a társadalmi helyzetet szemlélő ember milyen vonatkozást lát ezekben a törvényjavaslatokban a társadalommal kapcsolatban. Társadalmi szempontból a javaslatokkal szemben helyeslést váltott ki az^ hogy olyan szociális problémát old meg, amely, előtérben van. Nevezetesen a tanítóképzésről szóló törvényjavaslat gyökeresen megoldja a néptanítói túltermelés nroblémáját, a gazdasági középiskolákról szóló pedig- határozott, komoly lépést tesz a gimnázium túlzsúfoltságának és az abból származó értelmiségi túltermelés problémáiénak megoldása felé. A javaslatnak harmadik, a líceumról szóló része nedig régi hiányt szüntet meg, tudniillik megalkotja a korszerű leányiskola típusát, mely a családi életre, a háztartásra nevel. Ezeknek az iskoláknak sorsa meg van pecsételve elgondolásukban. Egészen bizonyos, hogy a tanítóképző akadémiák nagy népszerűségnek fognak örvendeni abból az egyszerű szempontból kifolyólag, hogy biztos elhelyezkedést nyújtanak. Tudniillik a számszerű megállapítás következtében a tanítóképző akadémiák annyi oklevelet adnak és annyi okleveles tanítót bocsátanak ki évente, mint amennyi az ország tényleges szükséglete, tehát minden oklevelet szerzett jelölt el is tud majd helyezkedni. Hasonlóképpen igen valószínű a leánylíceumok közkedveltsége és népszerűsége. Az utóbbi évtizedben észrevehető volt a szülők tájékozódása a tanítóképzők felé, nemcsak azért, mert oklevelet és elhelyezkedési lehető-