Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-58

Az országgyűlés felsőházának 58. ülése vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és §-ainak sorszámát. -A Ház a címet és a törvényjavaslat 1—3. §-aü hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nemi (Igeníi ..'-,., ... , Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság együttes jelentése alapján »a Nemzeti Színházról« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Domanovszky Sándor ő méltóságát illeti a szó. Domanovszky Sándor előadó: Mélyen t. Felsőház! Kegyeleti törvényjavaslatról lévén szó, méltóztassanak megengedni, hogy mint előadó néhány szóval hozzászólhassak a törvényjavaslathoz. (Halljuk! Halljuk!) A kegyeleti törvényjavaslat célja az, hogy háláját fejezze ki az alapítók — az alapítókat a legszélesebb értelemben véve — és a színház százéves munkája iránt. Sokat szóltak arról, hogy hálával tartozik a nemzet azoik iránt, akik a gondolatot felvetették, hogy hálával tartozik a nemzet azok iránt, akik azt megvalósították, kevesebbet beszéltek azonban arról, hogy hálával tartozik a nemzet azoknak, akik hosszú évtizedeken keresztül a gondolatot nem ejtették el, propagálták és ezt abban az időben elsősorban a törvényhozás tette. Akkor ugyanis Magyarországon lapok hiányában tulajdonképpen a törvényhozás volt az egyetlen hely, ahol közszellem kialakulhatott. A napóleoni korszak törvényhozásáról a közvéleményben igen téves eszmék vannak elterjedve. Nem ismerik azt a nagy nemzeti koncepciót, amelyet ezeknek az országgyűléseknek tagjai felvetettek és propagáltak. Az 1790-es országgyűlésből kiindulva az 1805. évi nyelvtörvén/ meghozatala után különösen az 1807. évi országgyűlés volt az, amely három nagy gondolattal lépett a síkra: a Magyar Tudományos Intézetnek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Magyar Színháznak az ügyével. Hogy milyen nagy volt az az érdem, amelyet ezeknek a gondolatoknak a propagálása körül az akkori törvényhozás szerzett, azt csak akkor tudjuk megítélni, ha tudjuk azt az ellenállást, amelyet le kellett küzdenie. Ebben a tekintetben felvilágosítanak bennünket azok az akták, amelyekből megtudjuk, hogy Ferenc király elé milyen javaslatokat terjesztettek, s hogyan kommentálták az országgyűlésen történt dolgokat. Ezekből látjuk azt, hogy a császár kabineti referense minden megmozdulásban nem a kultúra propagálását, hanem — amint ő nevezte — a hungarizmus veszedelmes propagálását látta. Ezekből a jelentésekből látjuk azt, hogy a legnagyobb megütközés sel néztek mindenre, ami a magyar nyelvnek szélesebb körben való elterjesztését célozta. Felháborodtak akkor, amikor a színház céljaira a bátaszéki uradalom feleslegeit óhaj1938. évi február hó iÙ-én, csütörtökön. 111 totta volna az országgyűlés igénybevenni; felháborodtak akkor, amikor a Nemzeti Múzeum céljaira az egyes törvényhatóságok körében gyűjtést akartak rendezni; felháborodtak akkor, amikor a nádor kérdést intézett a városhoz, hogy a Nemzeti Múzeum céljaira szükséges költségekhez hogyan akar hozzájárulni. Még a Nemzeti Múzeumnál is^ amely pedig legkevésbbé látszott veszedelmesnek, azt hangoztatták, hogy lesz még idő, amikor fontosabb kérdésekkel — ha össze is gyűlik az alap — a Nemzeti Múzeum felállítását meg lehet akadály ozn i. Ebben a müliőben az országgyűlés igen fontos feladatot töltött be. Az eddigi tárgyalásokon, a képviselőházban és a felsőházi bizottsági tárgyalás alkalmával is osztatlanul nyilvánult meg az a vélemény, hogy a hálának az alapítók minden rétege iránt, éppúgy, mint a színház százéves nagy munkája iránt, meg kell nyilvánulnia. A színház munkájára nézve legyen szabad röviden csak azt megemlítenem, hogy a színház munkája nemcsak a nyelv elterjesztése szempontjából volt fontos, hanem e meilett nagy érdeme talán ay is, hogy a színház, viszszanyerte azokat a külf öldieskedő elemeket a maga művészi munkájával, akik a nemzettől elidegenedtek, s ezzel és művészi munkájával hozzájárult azoknak az elemeknek, a megmagyarosításához, akik idegenek voltak. A magyar publikum nevelése terén pedig az ízlés fejlesztésével, a művészi törekvések elterjesztésével és méltatásával szerzett magának nagy érdemeket. A törvényjavaslat 2. §-a egy kötelességet akar leróni, «azt, a kötelességet, hogy a Nemzeti Színháznak a jövőre — akkor, amikor azt a financiális helyzet lehetővé teszi — megfelelő épületet létesítsen. Ezzel szorosan összefügg a Rákóezi-úti színházi telek kérdése, amelyet a törvényjavaslat 3. §-a érint. A Grassalkovich herceg által adományozott teleknek és a később hozzavásárolt teleknek az ügye az, amely körül a képviselőházban hosszú viták folytak. Ehhez a ponthoz csak azt legyen szabad megjegyeznem, hogy a miniszter úr ő nagyméltósága a képviselőházban is és a mélyen t. Felsőház egyesített közoktatásügyi és pénzügyi bizottságainak ülésén is a lefolyt beható vita után a felmerült aggodalmák eloszlatására kijelentette, hogy ezen a telken a Nemzeti Színház Kamara Színházát óhajtja felépíteni, kéri mindazonáltal a törvényjavaslatnak a mostani szövegezésben való elfogadását, mert bizonyos pénzügyi meggondolások merülnek fel, amelyeknek nehézségei még nincsenek teljesen elhárítva. A Nemzeti Színház Kamara Színházának felépítése a régi telken tulajdonképpen minden teíkintetben, még a legszorosabb szó szerinti értelmezés mellett is megfelel Grassalkovich herceg céljainak. Azt hiszem, a 4. §-ról nem szükséges bővebben szólnom. Ez a tiszteleti és az örökös tagság szabályozását tartalmazza. Talán azt az egyet legyen szabad megjegyeznem, hogy minden tekintetben

1 a szerzett jogok épségben tartásával. Az előadottak alapján kérem, méltóztassanak a javaslatot elfogadni. (Helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Voinovich Géza ő méltósága. Voinovich Géza: Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő javaslat szerencsésen rövid fö-