Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-58

Il2 Az országgyűlés felsőházának 58. ülése galmazása, pompás indokolása és az elhangzott előadói beszéd megkívánják, sőt megkövetelik, hogy az én felszólalásom is rövid legyen. Leginkább gyakorlati iszempanítból kívánnák: a kérdéssel foglalkozni. Az előttünk fekvő javaslatnak három része van. Az első az, amely törvénybe kívánja iktatni a 100 éves Nemzeti Színház érdemeit. Ki ne járulna hozzá ehhez, amikor mindenki tudja, hogy a Nemzeti Színház 100 éven át mennyit tett a magyar nyelv ápolása, a nemzeti szellem ébresztése és ébrentartása dolgában s később a külföldi kitűnő darabok ismertetése útján mennyit tett a közművelődés es a nemzeti közízlés fejlesztése teréül (Úgy van! Ügy van!) Méltó tehát, hogy a nemzet háláját ezen a nemes módom fejezze ki a százéves intézmény iránt, amely jobb korszakaiban mindig kitűnően megfelelt ezeknek a nehéz feladatoknak. Egy másik része a javaslatnak az örökös tagság intézményének rendezésével foglalkozik. Ez rendkívül fontos. Méltó is, hogy a nemzet megemlékezzék azokról, akik életük javát a nemzeti művészetnek szentelték, akiket nem csábítottak el a külföldi dalszínházak, mozgóképszínházak, vagy a bőségesen fizető zenés színpadok. Méltó, hogy a nemzet ezekről életük alkonyán kellőképpen, ha szegénységéhez mérten szerényen is, gondoskodjék. A javaslatnak ebben a részében egypár szóban igen szerényen húzódik meg egy rendkívül fontos és örvendetes ígéret, nevezetesen az állami színházak személyzeti, szolgálati és fegyelmi szervezetének megígérése. Ez rendkívül fontos a színházra nézve, ímert a Nemzeti Színház igazgatója sokkal nehezebb helyzetben van, mint a magánszínházak tulajdonosai, vagy megbízott igazgatói. Bármilyen jót akarjon & Nemzeti Színház igazgatója, az, amíg; a szervezeti szabályzat életbe nem 'lép, mindig egyéni kezdeménynek, egyéni akaratnak, direktori szeszélynek számít. A tagok pedig az ő^ vélt séremükkel, képzelt mellőzésükkel, — sőt valljuk meg, sokszor alaptalan önhitségükkel — rögtön a minisztérium művészeti osztályának ajtaján kopogtatnak. Bérmilyen kifogástalanul viselkedjék is az illető ügyosztály, — amiről kétévi tapasztalatom alapján tanuskodhatom — bizonyos, hogy az állami színházaiknál folyvást zörög a haraszt. Ha itt íbelső békét, rendet és csendet lehet teremteni, ez a művészi munkának mindenesetre javára szolgál. Igen fontos, azt mondhatnám, lényeges pontok szorulnak Itt tisztázásra. Ilyen például — hogy többet ne említsek — ia más színhábaknál való^ játszás és a vidéki vendégszereplések kérdése. A törvényjavaslat legfontosabb része v Nemzeti Színház új hajlékának felépítésével foglalkozik. Erre valóban égető szükség van. Szükség van egyrészt a főváros szempontjából, mert a város közepéről el kell, hogy tűnjék az az éktelen bazár, amely hosszú idő óta a Nemzeti Színház régi telkét elfoglalja. Méltó kívánsága ez a fővárosnak, amikor ő maga olyan roppant nagy összegeket áldoz a város szépítésére. De még inkább szükség van erre a Nemzeti Színház érdekében, mert az az épület, amelyben a, színház negyedszázad óta ideiglenesen tartózkodik, sem kívül, sem belül nem felel meg egy beszélő Nemzeti Színház céljainak. (Ügy van! Ügy van!) Kívül azért nem, mert három oldalról villamosok veszik körül, Í938. évi február hó lö-én, csütörtökön. amelyek bele csengetnek Hamlet haldoklásaiba is, belül pedig azért nem, mert a színpad nem elég nagy és nem elég lalkalnnias arra. hogy egy színpadi felszerelés, azon felállítható legyen; főképpen azért nem, mert ha a színész a színpad legelejére jön is ki, még mindig 11 méterre van a nézőközönség első sorától. Ez olyan akadály, amelyen a Burgtheater igazgatója, amikor itt egy Stuart Mária előadást rendezett, valósággal elszörnyűködött. Szükség van tehát erre valóban minden szempontból. Abban a tekintetben, hogy a színház hova építtessék fel, a legtermészetesebb gondolat az volt, hogy maradjon meg a régi helyen. Ezt kívánná a kegyelet, hogy ugyanazon a helyen újuljon meg a Nemzeti Színház, ahol első alapítói, első építői a nemzeti szellem nagy ébredése korában felépítették. Kívánná ezt bizonyos erkölcsi szempont is, mert az az örökhagyó, «aki telkét a Nemzeti Színházra hagyta, nyilván nemcsak pénzzel vagy anyagi javakkal kívánt a színházhoz hozzájárulni, hanem az :a becsvágy is hevítette, hogy a Nemzeti Színház az ő telkén álljon. Erre a telekre ^már kétszer volt az építendő színházra nézve pályázat kitűzve, mind a kettő megfelelő eredménynyel járt és jól oldotta meg a kérdést. Ujabban azonban az utcaszabályozás ezt a telket anynyira megrövidítette, megkisebbítette, hogy valóban meggondolandó: elfér-e ezen ma egy korszerűen felépítendő Nemzeti Színház. Ezzel szemben egy másik terv merült fel a közéletben, amely. szerint az Erzsébet-téren vagy annak környékén kellene felépíteni az új Nemzeti Színházat. Ez a hely sok tekintetben igen kitűnő volna. Először központi fekvésénél fogva, másodszor azért, mert ezzel az Andrássy-út betorkolásának szabályozása^ is megoldatnék. Van azonban városrendezés szempontjából egy hátránya. Nevezetesen, ha ez a rendezés megtörténik, még mindig rendezetlen marad a luteránus templom előtti tér, amelybe nagy összevisszaságban, zavarosán több utca torkolók /be, sőt maga a körút is megtörik ezen a helyen és különböző tömegű és stílusú épületek harsogják túl egymást. Színházi szempontból minden 'előnye mellett volna egy hátránya is ennek az elhelyezésnek, r nevezetesen az, amit a mai ideiglenes hajléknál is látunk, hogy az utcáról reggeltől^délig az úttesten és a gyalogjárón át hordják fel a színpadra a közönség esti illúzióját. Ez nagyon akadályozza nemcsak a közönséget és a forgalmat, hanem a színház munkáját is. Kiváló, mintaszerű színházak úgy épülnek, hogy a hátuk mögött egy a közönség forgalma elől elvont tér álljon, ahol az illető színház üzemi élete lebonyolódhatik. így épült a Semper Gottfried drezdai kitűnő színháza és ilyen a bécsi Burgtheater. Az Erzsébet-téren ez a veszély megint fenyegetne, vagy legalább is előzetesen gondoskodni kell ennek megoldásáról. Ennek a megoldásnak különben egyelőre még a nagy városrendezési probléma is útjában áll, úgyhogy ez igen költséges lenne. I)e éppen az a körülmény, hogy a kegyelet a régi hely mellett szólna, az újonnan kiszemelt hely pedig költséges volna, biztosít bennünket arról, hogy a felépítés rendkívül komoly megfontolás után fog történni, úgyhogy ebben a meggondolásban mindnyájan eleve megnyugodhatunk. Felmerült az a gondolat is, hogy a régi Nemzeti Színház helyén a kegyelet szempontjából a Nemzeti Színház