Felsőházi napló, 1935. III. kötet • 1937. október 26. - 1938. augusztus 18.

Ülésnapok - 1935-56

92 Az országház felsőházának 56. ülése nak vagyok híve és barátja, amely az egész országgyűlés határozata alapján hozza meg a törvényt és semmiesetre sem tudnék hozzájárulni olyan megoldáshoz, hogy ha ilyen és ilyen előzmények ellenére sem lehet a konfliktust kiegyenlíteni, akkor a képviselőház által hozott határozat emeltessék törvényerőre. Mindig amelett foglaltam és foglalok állást, hogy az egész országgyűlés által hozott határozatnak kell törvényerőre emelkednie. Az 1926. évi törvény indokolása rámutatott arra, hogy az ilyen konfliktusokat nem szükséges törvényileg szabályozni, mert az ilyen összeütközések a két Ház között kölcsönös kapacitáció, kölcsönös megértés és kiegyezés útján kell, hogy tisztáztassanak. Rámutatott a törvény indokolása arra, hogy 1848 előtt ugyanazt a törvényjavaslatot parallel tárgyalta a felső- és az alsótábla, azután üzenetváltások folytak a táblák között és vagy megegyeztek, vagy nem egyeztek meg, ha pedig odajutottak, hogy együttes ülést tartottak, ezen az együttes ülésen soha szavazás nem döntött. Őszintén megvallom, nekem ez a megoldás lett volna a legrokonszenvesebb, mindazonáltal elfogadom, a törvényjavaslat 2

% §-át, amely úgy intézkedik, hogy ha az előzetes egyeztetési tanácskozások nem vezetnek kellő eredményre, akkor együttes ülés tartassék. Elfogadom ezt azért, mert a régi magyar jogtörténelem is ismeri az alsó- és felsőtábla együttes ülését, ez tehát nem ellenkezik a régi joggal; elfogadom továbbá főleg azért, mert a törvényjavaslat nem helyez súlyt arra, hogy a számarány egyforma legyen a képviselők és a felsőházi tagok között és ebből azt következtetem, hogy nem akarják itt szembeállítani a felsőházat a képviselőházzal, nem akarják, hogy az egyik leszavazza a másikat, hanem hogy mindkettő, mint az országgyűlés tagja hozza meg a határozatot a törvényjavaslattal szemben, hogy elfogadja-e vagy nem. Hogy ez az együttes ülés helyes, az kétségtelen. A határozathozatalnál pedig a titkosságot biztosítani kell, mert különben különféle befolyások érvényesülhetnének, amelyeknek érvényesülését megengedni nem szabad. Azt mondták, hogy a felsőház elégedjék meg azzal a jogkörrel, hogy egy előkelő tanácskozó és véleményező testület legyen és 'maradjon. Az én felfogásom szerint ez nem helyes. A felsőháznak, mint az országgyűlés integráns részének, mint egyik élő szervének kell, hogy^ szerepe legyen az államélet érvényesülésénél és a törvényhozásnál, még pedig döntő súllyal. Mi azt kívánjuk a felsőháztól, hogy őrködjék komolyságával, leszűrt, higgadtságával, kétségtelen hazaszeretetével és alkotmánytiszteletével és nagy szakismereteivel afelett, hogy az eléje kerülő törvények, mint helyes törvények hozzassanak mes a nép boldogítására, a nemzet javára. Foglalkoznom kell még azzal a kérdéssel is, hogy milyenek a törvényjavaslatnak a budgetre vonatkozó rendelkezései. A törvényjavaslat világosan azt mondja az 1. §-ban, hogy (olvassa): »Az állami költségvetést a képviselőház állapítja meg. a felsőház azon nem módosíthat, ennek keretében azonban ... stb.« Ha az ember elvontan és dogmatikusan nézi a kérdést, akkor meg kell állapítania azt, hogy ez is a felsőháznak egy korlátozása. Felmerül azonban az a kérdés, hogy olyan korlátozása-e a felsőháznak, mely lehetetlenné teszi ennek a törvényjavaslatnak elfogadását vagy létrejöttét? Az én nézetem szerint a törvényjavaslat 1937. évi december hó 16-án, csütörtökön. 1. §-a elfogadható. Elfogadható azért, mert az indokok rámutatnak arra, hogy 1885-től kezdve a főrendiház mintegy szokásjog alapján nem gvakorolta azt a jogát, hogy a budgetnek egyes tételeit megváltoztassa. A magyar alkotmány nem írott, hanem történelmi alkotmány, amelynél nagy szerepe van a szokásjognak. Ha a szokásjog így alakult ki, akkor én ennek deferálok és ezt a szakaszt elfogadom. Nagyon igaza volt azonban tegnap Prónay ő excellenciájának, amikor utalt a felsőház bizottsági jelentésére és hangsúlyozottan követelte, hogy a Ház terjessze ki figyelmét arra, hogy csupán a költségvetésre vonatkozik ez az intézkedés és ha a költségvetési törvényjavaslatba esetleg más, adó, büntetőjogi, magánjogi vagy közigazgatási rendelkezések vétetnek be, ezekre az ő nézete szerint, de az én nézetem szerint is nem lehet alkalmazni az 1. ^ megszorító intézkedéseit. Helyesen mutatott rá az igazságügyi miniszter úr ő excellenciája 'tegnap, hogy helyes törvénymagyarázattal is meg lehet állapítani, hogy ez tisztán és kizárólag a budgetre vonatkozik, mert kivételes jogszabályokat kiterjesztően magyarázni nem lehet. De én még egy indokot hozok fel. Tegyük fel. hogy az 1926 : XXII. te. 31. §-ának 5. pontja, amely hatályon kívül helyezve nincs, tényleg azt a rendelkezést tartalmazná, hogy a budget törvényjavaslattal kapcsolatban más törvényekre vonatkozólag is áll az, hogy a képviselőház szuverén módon határoz, ez azáltal, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat 1. §-a így intézkedik, hatályon kívül van helyezve, mert a későbbi törvény a korábbit mindig hatályon kívül helyezi. A kezdeményezés jogára vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat határozottan nagy lépést jelent, amely a felsőház politikai súlyát és politikai jelentőségét előbbre viszi, bár ez a rendelkezés már az 1926. évi törvényben is benne volt. Mégis helyesnek tartom, hogy ebbe a törvényjavaslatba is belekerült, mert az 1885 : VII. te. nem adta meg a. kezdeményezési jogot a főrendiháznak. Az 1885. évi főrendiházi törvény azt mondja, hogy a főrendiháznak a hatásköre az, ami eddig volt és a kezdeményezésre vonatkozólag is fenntartja az eddigi gyakorlatot. A főrendiház ugyanis igen sokszor követelte magának a kezdeményezési jogot, miután azonban a képviselőház ennek ellenállt, ez a jog a főrendiháznak nem adatott meg. Az 1885:VII. törvény13. § tehát olyan formulát használt, amely nem prejudikált ugyan ama jogérvényesítésének és csak jobb időre tolta ki a törvényhozási intézkedést. A felsőházi kezdeményezési jogát én úgy fogom fel, hogy egyfelől a kormány is benyújthat itt a felsőházinál törvényjavaslatot, de másfelől úgy is éiitielmezem, hogy mikidien égve? felsőházi tagnak joga van törvényjaviasliatoft benyújtani és azután a Ház határoz a felett, hogy kívánja-e ezt tárgyalni vagy nem, éppen úgy, mint ha egy képviselő nyújt be egy javaslatot a képviselőházban. Végezetül rá fogok mutatni arra, hogy én is bizonyos hiaalmiatlaniságot Iáitok megnyilvánulni a felsőházzal szemben a törvényjavaslat 6. Vában, amely az életbeléptetésről rendelkezik. Már utaltam arra, hogy én semmiféle junktimot nem látok a törvényjavaslat benyújtása és