Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

88 Az országgyűlés felsőházának UO. ül sági joggal felruházott főnemesi családok fel­sőházi tagok választására jogosult tagjainak névjegyzékébe felvétessék, elfogadni, igen vagy nem? (Igten!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a ha­tározatot. Az igazoltak névjegyzékében beállott vál­tozások a Budapesti Közlönyben közzététetnek. Napirend szerint következik a felsőház gazdasági bizottságának jelentése a felsőház 1937/38. évi költségelőirányzata tárgyában. Kérem a jegyző urat, íhogy a bizottság jelen­tését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizott­ság jelentését). Elnök: Kíván valaki a gazdasági bizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítoimL Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az 1937/38. évi költségelőirányzatot változatlanul elfogadni és ennek keretében leendő utalvá­nyozásra az elnököt felhatalmazni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a 'határozatot, hogy a felsőház a gazdasági bizottság javaslatát el fogadja ési az elnököt az utalványozásra fel­hatalmazza. Napirend szerint következik a 33 tagú or­szágos bizottság jelentésének tárgyalása, az 1936. évi július hó 1-től 1936. évi december hó 18-ig terjedő idő alatt kifejtett működéséről. Kéreni a jegyző urat, hogy a jelentést fel­olvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizott­ság jelentését). Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzá­szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 33 tagú országos bizottságnak az 1936. évi július hó 1-től 1936. évi december hó 18-ig terjedő idő alatt kifejtett működéséről szóló jelentését tu­domásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a 33 tagú országos bizottság jelentését tudomásul vette. Napirend szerint következik a közjogi bi­zottság jelentése alapján az országgyűlési kép­viselőjelölés újabb szabályozásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a közjogi bizottság a törvényjavaslat előadásával Tom­csányi Móric ő méltóságát bízta meg. Tomcsányi Móric ő méltóságát illeti a szó. Tomcsányi Móric előadó: Nagyméltóságú Elnök "Ür! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat előadói ismertetésére rátérnék, egészen röviden magát a jelölés intézményét vegyem vizsgálat tárgyává és foglalkozzam annak elvi természetével is. Tudvalevően álta­lában minden jelölésnek az a lényege, az az is­mérve és fő joghatálya, hogy érvényesen sza­vazni csakis a hivatalosan megállapított és el­fogadott jelöltekre lehet. Vannak más hasonló eljárások is, amelyek azonban szorosan véve nem jelölések. Amikor példának okáért a felső­ház, a képviselőház, vagy valamelyik törvény­hatósági bizottság titkos szavazással megvá­lasztja a bizottságait, akkor szintén használ szavazólapokat, listát, de ez nem jelölés, mert ez a lista nem köti a választót, hanem szaba­ss e 1937. évi március hó 16-án, kedden. ' don törölhet belőle mindegyik választó és más nevet jegyezhet be a törölt helyére. Ami a jelölést illeti, a jelölés is különféle változatban fordulhat elő és különféle alkalma­zási esetei vannak. Talán két főcsoportba oszt­hatnám ezeket az eseteket. Az első csoportba azok az esetek tartoznak, amidőn egy közjogi tisztség betöltése két külön szerv kooperációja útján történik olymódon, hogy az egyik szerv kandidál, jelöl, a másik Jpedig választ, vagy ki­nevezés, mert hiszen kinevezéssel is kapcsola­tos lehet a jelölés. A jelölésnek ezekben az ese­teiben mindig valami mélyebbre ható oka van a jelölésnek és annak az eljárásnak, hogy bi­furkáció jön létre a jelölő- és a választószerv között. Legyen szabad egy-két példát említe­nem erre nézve. Az egyik példa az egyetemek 'kandidálási joga a tanszékek betöltésére. Ahol a kandidá­lási jog megvan, ott az egyetem jelöl, a kor­mányhatóság pedig a jelöltek közül választ s terjeszti föl az illetőt az államfőnek kineve­zésre. Igaz, hogy a felügyelet jogánál fogva a kormányhatóság általános törvényességi szem­pontból kifogásokat tehet, de csak azt érheti el, hogy visszaküldi az ügyet az egyetemre és új jelölést kíván. Ennek a szabályozásnak mélyre­ható elvi természetű oka van. Annak a kérdés­nek elbírálására ugyanis, hogy a tudomány művelésére és előadására, vagyis a tanszék be­töltésére tudományos képesség szempontjából ki a legalkalmasabb, egyedül az illető tudós szaktestület hivatott és ennek a kérdésnek el­bírálásától minden egyéb szempontot távol kell tartani. Vagy itt van egy másifk példa, a parlamenti jog köréből. Az állami számvevőszék elnöki állására a parlament jelöl, először a képviselő­ház, azután hozzácsatlakozva a felsőház és az államfő a jelöltek közül nevez ki valakit, a je­lölésen nem teheti túl imagát, Ennek magyará­zata szintén egy mélyreható elvi, sőt alkot­mányjogi természetű momentum. Az állami számvevőszék tudvalevően magának a parla­mentnek támogató, segítő szerve az állami költ­ségvetés végrehajtásának ellenőrzésében. Az al­kotmány tehát érthető okokból a parlament­nek lényeges befolyást akar biztosítani a jelö­lés formájában az állami számvevőszéki elnöki állás betöltésénél. Vagy itt van egy fordított irányú eljárásy amikor az államfő kandidál és a parlament vá­laszt, mint például a koronaőrök választásánál. Ennek is mélyreható alkotmányjogi oka van, részben kapcsolatos magával az alkotmányfej­lődéssel is, amennyiben régente, az első évszá­zadokban a Szent Korona őrzéséről maga a király egyedül gondoskodott és ő bízta meg a koronaőröket, mégpedig először legyházi, azután világi férfiakat. A XV. század legvégjén, II. Ulászló idejében alakult ki az a tétel, hogy a koronaőröket a király és az országgyűlés együtt választja. Az eljárás pedig úgy alakult végle­ges formájában, hogy a király kandidál s a parlament választ. Ugyanez az eset a nádor választásánál is. A király kandidál, a parlament^ pedig választ. A nádori méltóság eleinte kizárólag udvari méltóság volt és egyedül a király kinevezésé­től fügiglött. Csak későbben változott át orszá­gos méltósággá és nyert döntő befolyást az országgyűlés a nádor megválasztásánál. A koronaőr és a nádor kérdése és emez ál­lások betöltésének eljárása különben nagyon szépen példázza és jellemzi egész alkotmány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom