Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés felsőházának UO. ülést fejlődésünk vonalát. Kezdetben a király ha­talma preponderált, későbben azután, amint az alkotmányos szabadság megizmosodik, abban a mértékben szűkül a királyi hatalom és vi­szont bővül a nemzet hatalmi köre, alkotmá­nyos szabadsága, míg végire egy kiegyensúlyo­zott helyzet áll elő a király és a nemzet ha­talma között, és kialakul az a tétel is, hogy az egész államhatalmat a király és a nemzet együt­tesen megosztottan fgiyakorolja. Ezt a tételt megkapóan és világosan fejezi ki a királyt, az államfőt és a nemzetet szervileg összekapcsoló, egy testbe foglaló s a magyar államhatalom együttes és megosztott gyakorlásának elvét is tükröiztető Szent Koraija tana. A jelölési eset másik csoportjaihoz tartoz­nak a képviselőjelölés és általában a honpolgá­rok politikai jogainak gyakorlásával kapcsola­tosan előforduló választások körében szereplő jelölések. Ez a jelölés már inas elvi megítélés alá esik. Itt nincsenek olyan elvi természetű okok, mint az előbbi esetebben, itt főleg célsze­rűségi szempontok jönnek figyelembe. Az ilyen jelölés Célja tudniillik az, hogy maga a válasz­tási eljárás egyszerűsíttessék, hogy a kiomoly­talan jelöltek fellépése megnéhezíttessék és ezáltal meg legyen könnyítve magának a vá­lasztási hatóságnak az eljárása is, vagyis, hogy a szavazási eljárás technikája könnyebb. egyszerűbb, gyorsiaibb legyen. Éppen ezért, inert itt ilyen (mélyreható elvi oíkok nem sze­repelnek, hanem csak célszerűségi szempontok jönnék figyelemlbe, elképzelhető képviselővá­lasztás minden jelölés nélkül is; csakhogy ter­mészetesen, ha nincsen jelölés, »akkor a «szava­zási eljárás technikája ínég hosszadalmasabb és még komplikáltabb. A jelölés teljes hiá­nyától fogalmilag már különbözik, — de gya­korlati hatásában nem nagyon — az az eset, amikor minden honpolgárnak megvan az a joga«, hogy jelölhet. Ez a helyzet volt nálunk is; az országgyűlési képviselőválasztási jogról szóló első törvények, az 1848 : V. te, az 1874. évi XXXIII. te. így rendelkezett. Még ezidő­szerint is ez a rendszer van életben Francia­országban. A francia törvény különben sok különlegességet mutat. Franciaországban nem is kell más honpolgárnak jelölni, hanem a je­lölt, a fellépni szándékozó hitelesített nyilat­kozatiban önmaga jelenti be a prefekturán je­löltségét és lefizet 100 frankot a választási bizottság titkára tiszteletdíjának fedezésére. Ezt a jelölést minden érdemi felülvizsgálat nélkül el kell fogadni. Ez tehát az ön jelölés legtioikusalbb esete. A jelölés akkor válik valóságos jogintéz­ménnyé, ha a törvény nagyobbszámú ajánlást kíván meg, vagyis a választók bizonyos cso­port jániaík adja meg azt a jogotjhogy jelölje­nek, pontosan meghatározott eljárás ^kereté­ben történik a jelölés és ennek az eljárásnak időbeli lezárása után következik — mint az el­járás külön szakasza — a szavazási eljárás. Ez a rendszer -van nálunk érvényben az 1913. évi XIV. te. óta és ezt fejleszti ki még jobban a jelenleg érvényben lévő választójogi tör­vény, az 1925:XXVI. te. Ami már most a osoportajánlásokat illeti, itt — és ez mint helyes követelmény állapít­ható meg — nem ajánlatos, thia az ajánlók számíi túlságosan magas> Ennek káros.követ­kezményei nyilvánvalók. Ha sok a jelölt, -kü­lönösen, ha sóik a komolytalan jelölt, ez feles­legesen fokozza a, választási izgalmakat. Az­után a választási izgalom már a jelölés pe­1987. évi március hó 16-án, kedden. 89 riódusában teljes erejével kirobban és átcsap a választási eljárásnak erről az előfel vonásá­ról a tulajdonképpeni szavazási eljárás szín­terére; és mindenesetre nagyon megnehezíti az eljárást a hatóságoknak is és előmozdítja a visszaéléseket. Ha így megállapíthatjuk egyfelől, bjogy az ajánlások tekintetében az alacsony szám kí­vánatos, másfelől annak beismerése elől sem lehet elzárkózni, 'hogy viszont gondoskodni kell ilyen megkönnyített jelölési rendszer mel­lett kautélákról, nemcsak, hogy visszaélések ne forduljanak elő, de hogy a jelölés komoly­sága tÖDvénnyel megóvassók. Vagyis tulaj­doniképpen kétféle szempont helyes összeegyez­tetéséről van szó: alacsony, kis ajánlási szám és másfelől kautéláris intézkedések. Az egyik se menjen túlzásba, egyik se lőjön túl a célon, hanem helyes, harmonikus közbülső megoldási szabályozás jöjjön létre eme szélső­séges szempontok kombinatív alkailmiazásával. Ezeknek az elvi szempontoknak a^ kifej­tése után áttérve már most törvényjavasla­tunkra, mindenekelőtt megjegyezni (bátorko­dom, hogy ez a törvényjavaslat csak az olyan választókerületekre vonatkozik, amely választó­kerületek egy képviselőt választanak és nyil­vánosan szavaznak, vagyis, a választójogi tör­vény 62. §-ámak részleges módosításáról van szó. A lajstromos szavazás és a lajstromios sza­vazással kapcsolatos jelölés kérdését a tör­vény nem érinti. A törvényjavaslatnak az voli ezzel a célja, hogy íaddiig is, iámig az új választójogi tör­vény a küszöbön lévő nagy alkotmányjogi re­formok során tető alá nem kerül, el nem ké­szül, már ezen új jelölési szabályozás alapján lehessen az időközi választások során eljárni. Miért tette ezt a törvény, miért ragadta ki a kormány e törvénvjavaslat elkészítésével éppen a jelölés kérdéséti Azért, mert köztudo­mású dolog, a tapasztalat mutatja, hogy vá­lasztójogi törvényünknek leghiányosabb, leg­bibásabb rendelkezése éppen a jelölésre vonat­kozó rendelkezés. Ha részletesebben, de mégis csak főbb ren­delkezéseiben nézzük ezt a javaslatot, akkor a következőikre tvagyok bátor rámutatni. Az ajánlók számát, nagyon helyesen, leszállítja, mégpedig százra. Ez a szám a jelenlegi szám­hoz képest óriási csökkenést jelent, mert jelen­leg az a helyzet, hogy olyan választókerület­ben, amely tízezer választót vagy annál keve­sebbet számlál, a választóknak 10 százaléka kívántatik meg a jelöléshez; a tízezer választó­polgárnál nagyobib választókerületben pedig legalább ezeír választó szükséges. Ha a külföldi ajánlási számokat tekintjük, találunk olyan államokat, amelyekben még ki­sebb az ajánlók száma, így például Angliában 10 Hollandiában 40, Dániában 25 és 50 között váltakozik, — 25 a minimum, 50 a maximum — Belgiumban pedig 100. Vannak azután olyan államok, ahol az ajánlók száma száznál maga­sabb, de mindenesetre ez a százas szám helyes közénszámnak tekinthető. Nagyon fontos új rendelkezése a törvény­Tavaslatnak az, hogy a jelölésre vonatkozó alá­írások hivatalos hitelesítését kívánja meg. Ed­dig ilyen rendelkezésünk nem volt. Az ajánlá­sok hitelesítésére megállapított fórumok a kö­vetkezők: járásbíróság, közjegyzőség, vagy ahol ilyenek nincsenek, maga a választási bjz­tos, továbbá a községi elöljáróság, a polgár­mester vagy annak megbizottja. Van más rend-

Next

/
Oldalképek
Tartalom