Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

86 Az országgyűlés felsőházának UO. ülése 1937. évi március hó 16-án, kedden. sik jelzőt is, amely szintén egy operatív beavatkozásnak a jelzője, s amelyet ismételni imparlamentáris voltánál fogva itt nem tudok, de hallottam — igaz, hogy azóta levitézlett — élharcos szájából olyat is, hogy a megboldogult Gömbös miniszterelnök telve jószándékkal ebben az országban minden egyes a földdel és a földön dolgozó munkásnak földet akart juttatni, de természetesen a nagybirtok és a tísáklyás felsőház lefogták a kezét és így lett a telepítésből ilyen torz javaslat. A felsőháznak nem kell magyaráznom és bizonyítanom, hogy az a három vagy négy módosítás, amelyet a felsőház a telepítési javaslaton tett, egyetlen egy holddal sem kevesbítette az igénybevehető földek holdszámát. Mégis azt mondják, hogy tizenöt esztendő alatt maximálisan 200.000 hold az, amit a nagybirtokból az állam telepítési célokra igénybevehet. Ha az, aki ezt mondta, elment volna a földmívelésüjgyi minisztériumba, ott megláthatta volna, hogy ennek a 200.000 holdnak a kisajátítására nincs is szükség, mert ennek a 200.000 holdnak majdnem kétszeresét ajánlották fel a tulajdonosok önként, a maguk jószántából és ebben a bankok kezén lévő és a telepítési törvény szerint elsősorban igénybevehető földek még nincsenek is benne. A másik szemrehányás úgy hangzott, hogy: »Megvan ez a törvény, de hol késik a végrehajtási utasítás? Mit csinál a földmívelésügyi minisztérium, amellett, hogy mindjárt hozzákezdett volna a telepítéshez? Nem csinál semmit.« Ha az illető elment volna oda, meggyőződött volna arról, amit különben a miniszterelnök úr néhány nappal ezelőtt meg is mondott: igaz, hogy nincs meg a végrehajtási utasítás, de az 1936. évben ennek ellenére a kormány több mint 11.000 holdra gyakorolta — mondjuk — az elővásárlási jogot és ebből 9000 katasztrális holdat — csak kerek számban beszélek — már az illetőknek juttatott is, több mint 2000 holdon pedig kisbérleteket létesített. Itt van a másik és igen nehéz, bonyolult és veszedelmes kérdés: a mezőgazdasági munkásoknak és a mezőgazdasági cselédségnek kétségtelenül nehéz helyzete. Egészen komoly szakfolyóiratokban olvastam, hogy a mezőgazdasági cselédség évi keresete 200 pengő. Valaki nagyon bőkezű akart lenni és felment 300-ig, holott ha egy negyedik elemista ceruzát vesz kezébe és összeadja azt, amit a mezőgazdasági cseléd a birtokostól kap, — még hozzá nem is a mostani, de még a régebbi, az alacsonyabb árakkal is számítva — megállapíthatja, hogy egy mezőgazdasági cselédnek keresete 600 pengő körül mozog. Az bizonyos, hogy ez nem nagy summa, méltóztassék azonban figyelembe ven^ ni, hogy még mindig magasabb, mint Magyarország kereső népességének átlagos keresete. (Mozgás.) A mezőgazdasági munkásokra vonatkozólag pedig ezt egyesek demagógiára használták fel, amikor például egy agrár kitűnőségünk beszédében azt mondta, hogy ő végigjárta az uradalmakat és lefesti ennek a munkásságnak sanyarú helyzetét. Az első, ami az illetőnek szemébe tűnt az, hogy ezek a mezőigazdasági vándor- és sommásmumkások disznóólakban laknak. Engedelmet kérek, a mi felfogásunk szerint disznóól az a négylábon álló, deszkából összetákolt valami, ami a cselédségnek és a kis parasztoknak az udvarában áll. Hát én ilyenben még soha életemben mező' gazdasági munkást elhelyezve nem láttam. De más sem látott. (Úgy van! Úgy van!) Az illető a disznóól kifejezést használta, de én utánajártam, hogy mi volt ez: Amikor a disznó| tenyésztés jövedelmező kezdett lenni, sok uradalomban nagy ököristállókat alakítottak át

! — válaszfalakúl putrincákat használva — sertéshizlalásra. Mikor azután jönnek ezek a vándormunkások, ezeket az istállókat kimeszelik, a putrincákat eltávolítják és ott szalmán és priccseken ez a régi szokás — helyezik el őket. Egészen nyugodtan állíthatom, hogy májustól szeptember végéig! vagy októberig az ebben való lakás, illetőleg alvás sokkal egészségesebb, mint nagyon sok ipari munkás lakásában a nagyvárosokban. (Ugy van! Ugy van!} Azt is mondják, hogy ezek a munkások Öszsze vannak zsúfolva, hogy asszonyok és férfiak vegyesen feküsznek, s hogy a betegekhez nem jön ki az orvos. Bocsánatot kérek, ez már nem mezőgazdasági kérdés, ez adminisztrációs kérdés. A főszolgabírónak kötelessége, hogy ilyen dolgokat ne tűrjön és ne engedjen. A miniszterelnök úr ő excellenciája — akit esztendőkig főispánunknak tisztelni volt szerencsénk'..— megmondhatja, hogy a mi vármegyénkben ilyen nem történhetett, mert minden főszolgabíró nemcsak esetenként, de generálisan is intézkedik mindig az iránt, hogy mindenegyes munkásnak meglegyen a megfelelő helye, legyen tiszta szalma és hogy a férfiak s az aszszonyok ne keveredhessenek össze. Ha tehát valahol ilyet látott, akkor ezt ne a mi címünkre adresszálja, hanem forduljon igenis ahhoz a közigazgatási tisztviselőhöz, akinek erről gondoskodni elsősorban kötelessége. Ami a betegségre vonatkozólag mondottakat illeti, nem tudom, hol járt az illető, de azt tudom, hogy a mi vidékünkön az orvos egész j idő alatt mást sem csinál, mint fogadja ezeket j a mezőgazdasági munkásokat. Például az én ; kis gazdaságomban 114-szer küldtek kocsit az orvosért és a bábaasszonyért — mert mind a ! két dolog a gazdaság kötelessége és ezt a kö| telezettséget nálunk teljesítik is. (Felkiáltások: Mindenütt!) Igen t. Felsőház! Olvastam egy komoly lapI ban — amely legalább is komolyságra tart | igényt — egy cikket, amelyben a cikkíró meg! támadja a kormányt és a nagybirtokot abból j az esetből kifolyólag, hogy az ezer holdon fe; lüli birtokokra a kormány megszüntette a védettséget és most tárgyalások folynak ezeknek a birtokoknak szanálása érdekében. Ebben a cikkben nem mond kevesebbet és többet a cikkíró, hogy itt 130 könnyelmű nagybirtokosról van szó, ezeknek a Kormány segítségére siet, de bezzeg akkor, amikor tavaly 260 hentes viszszaadta Budapesten az iparengedélyét, mert tönkrement, a kormány nem segített. Egy ilyenbeállításm és egy ilyen hasonlatra kár a szót vesztegetni, mert minden ember tudja, hogy itt nem 260 ^hentesről és 130 birtokosról van szó. hanem igen nagy szociális és egyéb vonatkozású érdekekről. Ha az az 260 hentes í tönkremegy, ez egyéni tragédia, de ha 130 nagybirtok tönkremegy, akkor nem a nagybirtokos személye a fontos, hanem az a sokezer hold föld, amely részben egyes falvak* részben, ha nagyobb a birtok, járások, ha még nagyobb, egy egész megye jólétére, szociális tagozódására kihatással bír. (Ugy -van! Ugy van!) És nem mindegy, hogy az ezer és tízezer holdak kinek a kezébe kerülnek, milyen áron., kényszeráron, és esetleg* a többi földbirtok értéket is rontják-e vagy sem. Nem akarok hosszadalmas lenni, áttérek a jelen idő legégetőbb kérdésére s ez a drágaság. Kétségtelen, hogy nemcsak nálunk, hanem az egész világon is drágasági folyamat van. Ez a drágasági folyamat, amely, mellékesen