Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés felsőházának -40. ülése meghosszabbított engedélyeknek az Italia, illetőleg az Italia Societa Anoninia di Mavigazione hajóstársaság részére történt átruházásáról szóló belügyminiszteri jelentések. A törvényjavaslatok és a belügyminiszteri jelentések — előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett — kiadattak az illetékes bizottságoknak. A bizottságok a törvényjavaslatokat és a belügyminiszteri jelentéseket letárgyalták, jelentéseiket benyújtották, azok kinyomattak, szétosztattak és a házszabályok szerinti három nap közbevetésével a mai ülés napirendjére kitűzettek. Beadta még jelentését az igazoló bizottság több hozzáuitalt igazolási ügyben és végül a gazdasági bizottság a felsőház 1937—38. évi költségelőirányzata tárgyában. •Ezek a jelentések is kinyomattak, szétosztattak és a házszabályok szerinti három nap közbevetésével a mai ülés napirendjére tárgyalásra szintén kitűzettek. A házszabályok 92 §-ának 3. bekezdésére való hivatkozással bejelentem, hogy az országgyűlési képviselő jelölés újabb szabályozásáról, a városrendezésről és az építésügyről, az 1935. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az öregség, rokkantság, halál esetére szóló biztosításban szerzett jogok fenntartására irányuló nemzetközi viszonosság létesítéséről tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről, valamint az 1934:XII. t.-c. 27. $-ában, illetve az ennek álapján kibocsátott tervezetben biztosított kivételes jogkörben tett intézkedésekről, Hidas és Püspöknádasd. valamint Bonyhád és Nagymányok községek közötti határrendezéssel kapcsolatos terület átcsatolásáról és hajóstársaságok részére kivándorlók szállítására kiadott és meghosszabbított engedélyek átruházásáról szóló törvényjavaslatok, illetőleg belügyminiszteri, jelentések tárgyalásának tartamára a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök úr minisz>teri megbízottul Mikecz Ödön államtitkár urat jelölte meg, aki a törvényjavaslatok és belügyminiszteri jelentések tárgyalásán ennekfolytán részt vehet. Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy Szontagh Jenő ő méltósága napirend előtti felszólásra kért engedélyt a mezőgazdaságot és a nagybirtokokat legutóbb ért támadások tárgyában. Szontagh Jenő ő méltóságát illeti a szó. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőházi (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül hat hete annak, hogy az elnök úr ő nagyméltóságától erre a napirend előtti felszólalásra az engedélyt igénybevettem. Az utóbbi hónapokban, körülbelül az országgyűlés összeülte óta, a sajtóban, egyesületekben, gyűléseken támadások, vagy talán egyhítsük ezt a kifejezést: olyan alaptalan állítások hangzottak el a mezőgazdasággal és a földbirtokkal szemben, amelyekre megjött ugyan egyik és másik részről a válasz, de egyrészt a válasz nem volt elég hangos, másrészt — s itt a Közteleknek a muH hónapban lezajlott igen értékes és érdekes felszólalásaira gondolok a drágasággal kapcsolatban — a sajtó ezeket vagy elhallgatta, vagy három szóval intézte el. A kérdés fontosságánál fogva azonban azt tartom, hogy ezek az alaptalan állítások nem maradhatnak válasz nélkül és ha erre senkitől felhatalmazást nem is kaptam, azt hiszem, a Felsőház tagjainak egy 'része is azon az állásponton van, hogy ennek a válasznak a meg1937. évi március hó 16-án, kedden. 85 adására hívatott az országgyűlés, hívatott az országgyűlés Felsőháza, amelynek szószéke mégis a nagyobb nyilvánosságé. Megvallom, hogy ennek a hónapnak első tíz napjában gondolkoztam azon, vájjon ezt a napirendi felszólalásomat töröljem-e, még pedig azért, mert amint emlékezni méltóztatnak, március első tíz-tízenkét napja a híresztelések, a suttogások, vagy amint a miniszterelnök úr mondotta, a fantázia szárnyain továbbrepülő és minden szárnycsapással nagyobbra nőtt álhíreknek ideje volt. Budapest fővárost s az egész országot ezek a hírek vagy talán álhírek izgatták. A miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy a kormány elég erősnek érzi magát mindennemű törvénybe ütköző, vagy a törvénynyel ellenkező — akár jobbra, akár balra való — kilengéseknek letörésére. Az ország közvéleménye ezt a kijelentést nagy megnyugvással fogadta, de a miniszterelnök úr, akihez engem másfél évtized őszinte tisztelete s — ha szabad ezt a kifejezést használnom vele szemben — őszinte barátság fűz, talán nem fogja rossz néven venni, ha most is — mint a múltban tenni szoktam — őszintén megmondom, hogy ennek az egész országot megnyugtató kijelentésének egy mondatát talán nem mindenki és nem teljes mértékben írta alá és ez az, hogy ezeknek a híreknek vagy álhír éknek alapja nem más, mint egyedül a hisztéria. Engedelmet kérek a miniszterelnök úr ő excellenciájától, nincs olyan lehetetlenség, nincsen olyan, csak a kalandor- és kémrègényekben olvasott és ott is csak fejcsóválva fogadott és el nem hitt dolog, ami mai napság, a, mai tótágast, álló világban meg ne történhetnék. (Igaz! Ügy van! a középen.) Nem akarok külföldi példákra hivatkozni, nem akarom néven nevezni azt sem, hogy nálunk Magyarországon is voltak már olyan esetek, amelyeket az olyan emberek, akiknek a gyökere még a múltban gyökerezett, lehetetlennek tartottak. Lehetetlennek tartottak például olyan dolgot, hogy azok, akik magas közéleti pozíciókat foglalnak el és akik a törvény hivatott őrei, belekeveredjenek — talán teljes jóhiszeműséggel és hazafias indokkal — olyan dolgokba, amelyeknek a büntetőtörvénykönyv szerint legkisebb büntetése a fegyház. Igen t. Felsőház! Ha más akut dolgok el is foglalják a közvélemény figyelmét, én mégis azt hiszem, hogy az agrárkérdések — és az agrárkérdéseknek főleg szociológiai oldala — olyan fontosak, hogy ebben az országban maguknak mindenkor elsőbbséget követelnek. (Igaz! Ugy van! a középen és baloldalon.) Az agrárkérdések szociológiai oldala nagyon alkalmas arra, hogy fantaszták, a való élettel kapcsolatban nem lévő szobatudósok, továbbmenőleg: politikailag érvényesülni akaró bajkeverők (Ugy van! a középen.), akik évtizedek óta abban találják gyönyörűségüket, hogy ebben az országban, ha rend és nyugalom is van, ezt a rendet és nyugalmat felkavarják, (Ugy van! Ugy van!), végső fokon pedig a demagógok (Ugy van! a középen.), megsemmisítsék azt az egyetlen nagy értéket, amelyre mindig büszkén szoktunk hivatkozni ebben az országban: az ebben az országban meglévő rendet és nyugalmat. (Ugy van! Ugy van!) Igen t. Felsőház! Nem akarom a szót szaporítani és áttérek az egyes kérdésekre. Az első a telepítés. Alig, hogy a telepítés törvénnyé vált, megjelentek ai cikkek, amelyek kizsigerelt telepítésről írtak. Beszédben hallottam egy má17*